Egy találkahely

A takarmánybolt (mi csak magosnak mondjuk) a régi Cinkota kellős közepén áll, karnyújtásnyira a gimnáziumtól, kőhajításnyira a katolikus plébániától. A hely több mint takarmánybolt, amolyan találkahely, beszélgetőközpont, a magokra várakozó emberek itt szokták kitárgyalni a helyi problémákat: mivel kell etetni mostanában a libákat, és miért nem tojnak a tyúkok stb.
Politika ritkán keveredik a középpontba, úgy veszem észre, kicsit félnek az emberek attól, hogy hovatartozásukról lerántsák a leplet. Pedig lenne miről beszélni, a kerületnek ez a része (én is itt lakom) vegyes lakosságú. A cinkotai tótok mellé rátelepültek a Pestről kikéredzkedő cívisek, a városrész másik részén pedig már ott vannak a megtollasodott árpádföldi újgazdagok.
El lehet képzelni, amikor egy délutáni órán könnyű politikai párbeszéd alakul ki a takarmányra várakozók között. Van ugyanis, aki még a disznajának kíván takarmányt beszerezni itt, mások arisztokratikus papagájaiknak szeretnének táplálékot, vadászgörényüknek hintaágyat.
Érdekes és tanulságos egy ilyen alkalmi falugyűlés, ha belehallgatna egy effélébe a politikai elit, máris bölcsebben interpellálna a parlamentben. Mindig vesszőparipám volt, hogy ki kell menni az emberek közé.
Valószínű, hogy a bolti eladók és kiszolgálók mélyebben belelátnak az ember lelkébe, mint teszem azt Bajnai Gordon átmeneti miniszterelnök, aki kiszáll az Audijából, és elmegy szenvedélyes beszédet mondani meg pislogni, ígérgetni, ahelyett, hogy – átlépve, lebontva a kordonokat – kimenne az emberek közé. Mint Mátyás király.
Járt-e már valaha Bajnai Gordon takarmányboltban?