Előttem az utódom

K E R É K P Á R Vasárnap eljött az igazság pillanata a kilencvenhatodik Tour de France-on. A legnevesebb országúti kerekpáros körverseny első tizennégy szakaszán mindenki azt találgatta, a három év után visszatért, hétszeres győztes Lance Armstrong vagy az új csillag, a két évvel ezelőtti bajnok Alberto Contador-e az erősebb. A Pontarlier és Verbier közötti etap utolsó öt kilométerén hegymenetben még a reméltnél is pontosabb választ kaptunk. Contador nem csupán erősebb, az is kiderült, gyakorlatilag legyőzhetetlen. A tegnapi szünnap után a verseny még három kemény próbát tartogató harmadik hetében inkább már az a kérdés, hogy a pillanatnyilag egy perc harminchét másodperc hátránnyal második Armstrong képes-e megőrizni jelenlegi pozícióját.

Mindent elárult a két rivális fizikai és szellemi állapotáról, ahogy célba értek a Verbier csúcsán. A szakaszgyőztes Contador mosolyogva a mellkasát döngette, lövést imitált, majd az ég felé emelte a kezét, a csupán kilencedik Armstrong ezzel szemben keserű tekintettel tekert át a vonalon, majd köpött egyet. Valószínűleg nem csak légzésén, szervezetén könnyítendő, hanem jelképesen is: a tervére, miszerint három év kihagyás után újra győzni akar. Azaz akart.
Vasárnap óta ez már tényleg csak befejezett múlt. A hétszeres nyertes amerikai fokozatosan szoktatta magát ehhez az érzéshez. Frissiben úgy értékelt, ő már a vasárnapi szakasz előtt is megmondta, nem itt fog eldőlni a Tour, noha Contador nagyon jól ment, tulajdonképpen ő is elégedett lehet a teljesítményével. Később már beismerte, hogy a spanyol nagyon erős, nehéz lesz befogni. Tegnap reggel pedig már eljutott odáig, hogy kimondta, Contador a legjobb, s mint csapattársa minden segítséget megad neki a végső győzelemhez. „Most már mindenki tudja, ki a legjobb kerekes a világon és a mostani versenyben. A múltban én voltam a legjobb, most ő az. Úgy lehet Tourt nyerni, hogy amikor körülötted már mindenki elérkezik teljesítőképessége határához, te még akkor is tudsz újítani. Tudom, korábban én is átéltem ezt. Nagyon szenvedtem, már nem vagyok képes arra a gyorsításra és iramra, amire Alberto. A hátralévő egy hétben boldogan segítek neki” – hangzott Armstrong vallomása.
Contador nem akart fölöslegesen még egy tőrt megforgatni az amerikai bálványban, beérte a következővel: „Nagy nyomás alatt álltam. Mindenki azt firtatta, megérdemlem-e, hogy én vagyok az Asztana első embere. Büszke vagyok arra, hogy az úton, verseny közben tudtam felelni, s nemcsak Lance-nek, hanem minden riválisomnak.”
Az összetettben Contador jelentős fölénnyel vezet, mögötte azonban összesűrűsödött a mezőny. Armstrong előnye csupán kilenc másodperc az egyik meglepetésember, a brit Bradley Wiggins előtt. Ám egészen a tavalyi ezüstérmes, jelenleg tizennegyedik, Contadorhoz képest 4:05-ös hátrányban lévő Cadel Evansszel bezárólag senkit sem írhatunk le a dobogós helyekért zajló küzdelemben. Armstrong valójában csak annak köszönheti a második helyét, hogy a harmadik, szélviharos szakaszon rutinosan megérezte, az élbollyal kell tartania, továbbá másnap az Asztana nagy fölénnyel megnyerte a csapatidőfutamot.
A tegnapi szünnap után három gyilkos etap vár a mezőnyre. Ma Martigny és Bourg-Saint-Maurice között a Szent Bernárd-hágó mentén két hegyet kell megmászni, a szerdai kínálatban négy első kategóriás hegy szerepel, csütörtökön egyéni időfutam következik, de még szombaton is van esély támadni, amikor a Mount Ventoux meghódítása a feladat. Aki vasárnap kidőlt, az a folytatásban nem sok jóra számíthat.
Az összetett élcsoportja 15 szakasz után: 1. Contador (spanyol, Asztana) 63:17:56 ó, 2. Armstrong (amerikai, Asztana) 1:37 p h., 3. Wiggins (brit, Garmin-Slipstream) 1:46 p h., 4. Klöden (német, Asztana) 2:17 p h., 5. A. Schleck 2:26 p h., 6. Nocentini (olasz, Ag2r-La Mondiale) 2:30 p h.