Emberügyi minisztériumot!

Az emberiség kultúrájának szerves része a politikai kultúra is, annak ellenére, hogy nálunk a két fogalom nagyjából üti egymást. Az angol hülyéktől sem megyek a falnak, de ott legalább az van most, hogy szépen sorban mondanak le a miniszterek, a Munkáspárt méretes zakója és a költségtérítések körüli botrányok miatt. Magyarországon ez eddig csupán Fodor Gábor pártelnöknek jutott eszébe, pedig nem is volt sok ideje tovább rontani a helyzetükön. A ciprusi különítmény továbbra is a legteljesebb lelki nyugalommal vezet kormányt, minisztériumot, nemzeti bankot, és terrorizálja a lakosságot, miközben az egész bagázsnak adózatlanul térítjük a költségeit.
A szocialisták elnökének választások utáni megnyilvánulása is ismét az egészség- és környezetvédelem kategóriájába sorolható, miután tanult kollegináját idézve konkrétan agyonverték őket, közölte, hogy majd ők megjavítják a tetőket Szabolcsban. Mivel krónikus memóriazavar is felléphet, rögzítsük, az az első Orbán-kormány volt, és komplett falvakról beszélhetünk, kerekes kúttal, kutyaóllal együtt, szét is lettek populistázva egyből. Ezt a púpot most egyelőre leveszi a vállukról a Jobbik. A bizonyítványt rengetegen magyarázzák napok óta, onnan kezdve, hogy a Fidesztől szipkáztak, egészen odáig, hogy a szociktól, az is felmerült, hogy ott verték még a komitácsikat is, ahol gerontofil cigányok napi rendszerességgel fosztogatnak. A magam részéről egyik verzión és azok összességén sem lepődnék meg nagyon, de van még egy ötletem. Mi van akkor, ha azok is becsatlakoztak, akik személy szerint Morvai Krisztinát találták szimpatikusnak és hasznosnak, például arra az esetre, ha a regnáló rezsim végső kétségbeesésében ismét szemek kilövetésére ragadtatná magát? Hm? És mondjuk a kísérlet túl jól sikerült, és mindjárt hárman csomagolnak. Csak csendben jegyzem meg, hogy jelen logika mentén a Jobbik a magyar parlamentbe is simán be fog masírozni, mert a rájuk szavazók a főpróbán rájöttek, hogy döntésükkel nem a szocialisták malmára hajtják a vizet, őket a Fidesz nélkülük is elintézi. A folyamatosan aggódó MDF pedig azzal írta be magát a mai magyar politikai kultúrába, hogy teret engedve a magyar nép rendkívül fejlett humorérzékének, elküldte Bokros Lajost Brüsszelbe, ott kezeljen válságot, ne itthon. A siker kétségtelen, ezen felbuzdulva a kurucból labanccá lett törpepárt máris kezdhet keményen dolgozni a következő projekten: Abcug Orbán, Habsburgot az Országgyűlésbe.
A svédek is elég viccesek, ott meg a Kalózpárt képviselőjét küldték az EP-be. A Kalózpárt nem a kirekesztett szomáliai emigránsok érdekvédelmi szervezete, az internetes fájlcserélő programok liberalizációjáért küzdenek. Akkor pöccentek be igazán, amikor az állam elkezdett kíváncsiskodni mások e-mailjeiben, mire azonnal szereztek 7,1 százalékot (200 ezer szavazatot), amivel helyből megelőzték a kommunistákat, a kereszténydemokratákat és a szélsőjobbot is. A Piratpartiet egyébként nem csak letöltögetni szeretne ingyen, az emberi szabadságjogokat és a magánélet szentségét is halálfejes lobogójukra tűzték. Egyébként valahol itt kellene majd kezdeni nálunk is a második Orbán-kormánynak, ahogy ez kinéz jövőre, mert ezekben sem tisztesség, sem becsület, sem lelkiismeret nincsen, kizárólag a hatalom és a pénz motiválja őket, meg most már egy kicsit a majré is, és akkor sem mozdulnának maguktól és előbb, ha kiderülne, hogy Bajnai Gordon konkrétan Gyurcsány Ferenc nevelt lánya. Ide vezetett az, hogy a társadalom ingerküszöbét már egy milliárdos nagyságrendű, a közvagyon sérelmére, bűnszövetkezetben elkövetett lopás sem éri el, olyan ez, mint az erőszak a tévében, addig adagolták fokozatosan, tudatosan, szakemberek bevonásával, míg teljesen elveszítette elrettentő hatását és kivonult a dobozból, az utcára. Teljesen hétköznapi, elfogadott magatartásformává vált, a mindennapok szerves része. A lelkiismeret-furdalás és a preventív visszatartó erő megszűnt működni, már nincs tömeges gyónás és még nincs tömeges pszichiáterhez járkálás, a vákuumban tízmillió identitászavaros pszichopata lődörög.
A második Orbán-kormány egy olyan csődtömeget örököl a nyakába, amilyet még nem látott a világ. Egy tökéletesen lepusztult, kirabolt, lelakott országot, egy gettósodott fővárossal súlyosbítva, és ami még rosszabb, egy lelakott lakosságot. Csalódott, reményvesztett, lecsúszott, kifosztott, elszegényedett, máról holnapra vegetáló, éjjel-nappal güriző, rabszolgasorba taszított emberek tömegét, akiknek esélyük sincs egészségre, művelődésre, pihenésre, a gyermekeik tisztességes iskoláztatására, és akik egyre ingerültebben néznek farkasszemet a „rendszerváltás nyerteseivel”. Ehhez jönnek még hozzá az egyre gyakoribb és súlyosabb kimenetelű etnikai villongások egy olyan országban, ahol gyakorlatilag nincs bevándorlás. Mindezeken nyilván segít majd a tömeges munkahelyteremtés, a rablóprivatizáció azonnali leállítása (miután kiderült, hogy az éhezést egész jól bírjuk, most már az ivóvizünk jön, és akkor tényleg vége), és a Gyurcsány–Kóka–Bajnai-kormány életellenes intézkedéseinek azonnali visszavonása és eltörlése, de ez már régen nem elég. Itt és most elsősorban mentálisan, morálisan kell rendet rakni, és hangulatjavító (illetve hangulatteremtő, mert ezt már nem lehet toldozni-foltozni) intézkedések sokaságát kell sürgősen meghozni. Nem osztogatással, hanem lehetőségek biztosításával, hogy levegőhöz jussunk, emberhez méltó életet élhessünk, mert most már ez a tét, és nem a haladás, a fejlődés, a makroadatok és a többi hadova. Ebben az első Orbán-kormány is elég jó volt, négy évig valahogy tisztábbnak tűnt a levegő annak is, aki személyesen nem részesült a Széchenyi-terv áldásaiból, ezt kell felpörgetni ezerrel, mielőtt végképp megbolondulnánk és megfogadva a gyurcsányi tanácsot elhúznánk innen egy nagyon hosszú hétvégére, mint egy aneszteziológus Skóciába.
Első körben egész egyszerűen létre kell hozni az emberügyi minisztériumot. Az emberügyi minisztérium feladata az lenne, hogy biztosítsa a Magyar Köztársaság állampolgárainak az emberhez méltó élet feltételeit és eltávolítson minden korlátot, ami ennek jelenleg útjában áll. Először is tisztáznia kell az emberekkel, hogy mi a helyzet, hogy áll az ország, kik és miért juttatták ide. Ennek kifejtésére tökéletesen alkalmas a közszolgálati televízió, ami nem azért van, hogy nicaraguai sorozatokat bámuljunk kannás bor társaságában, valamint a kereskedelmi televíziók, amelyek ugye a család barátai, tisztán emlékszem rá, hogy ezt ígérték, amikor megkapták az úgy tűnik, életre szóló jogosítványukat, és nem a Kelemen Anna kutyáját. Amikor ez megvan, a miniszter úr összehívhatja a hazánkban állomásozó bankok képviselőit, és felteheti nekik a kérdést: Srácok, aranyosak vagytok, szeretünk benneteket, ti csináltátok a balhét, mégis konszolidáltunk benneteket a bennszülöttek éhbéréből, de az meg hogy van, hogy amikor a forint zuhanni kezd, az egekbe emelkednek a törlesztőrészletek, százezreket taszítva a nyomorba, amikor pedig megcombosodik és negyvennel többet ér a svájci frankhoz képest, minden marad a régiben? Gondolkodási idő huszonnégy óra, ha nem tetszik, próbáljatok szerencsét Észak-Koreában, óra indul, lelépni.
Közben már ott toporogna a küszöbön a rendőrség teljes vezérkara. A miniszter úr elmagyarázná nekik, hogy a rendőrség feladata nem az, hogy lassan már a Kádárék tányérsapkásaira emlékeztető módon percenként, elképesztő modorban vegzálja az állampolgárokat a közutakon, magánterületeken és szórakozóhelyeken, jól láthatóan pénzbehajtási célzattal, miközben ámokfutók garázdálkodnak az autópályákon, és hogy nulltoleranciával és hasonló baromságokkal tönkretegye a maradék turizmust, hanem az, hogy néhány részeg ne vegye el a pisztolyukat. Valamint felhívná a figyelmüket, hogy Magyarország mától nem rendőrállam, szemkilövés tilos, a sün pedig hasznos és kedves barátunk a kertben, magyar hangja Haumann Péter. Ekkor következne az APEH vezetése. A jó hangulatú, baráti légkörű beszélgetésen a miniszter leszögezné, hogy az adóhivatalnak elsősorban nem az a tiszte, hogy besúgóhálózatot tartson életben, hatéves kameruni kisfiúnak álcázott ellenőrökkel üldözze Mari nénit tíz forintért a piacon, és az iwiwen kergesse a Laci bácsit és a vevőjét egyaránt, milliós jutalmakat fizessen ki kvázi fejpénz gyanánt, ugyanakkor nézzenek már utána egy kicsit Offshore Péter barátainak és üzletfeleinek, valamint a többi cipriótának, mert ez így nem sportszerű, és ha marad még egy kis idejük, hassanak már oda, hogy egy képviselő házaspár legalább ne két lakást és két autót költségeljen el adómentesen, mert menten kinyílik a bicska a zsebünkben. Mindezt addig, amíg kislányos a hangunk, mert ez így tarthatatlan és vérlázító. Aztán ha már találkoztak, megbeszélik gyorsan a radikális adócsökkentést is, tehát egy villámgyors átmenetet a rabszolgatartó társadalomból a humanizmusba. Aztán átsétálna a szomszédba és áttekintené tanult kollégájával a magyar oktatás, kultúra, média és művészetek helyzetét. Mert a pénzt nem lehet megenni.
És még csak az első nap telt el.