Tisztán? Az elmúlt évekkel ellentétben idén nem a doppingbotrányoktól hangos a Tour de France. Ellenőrzésekben nincs hiány – Armstrong már panaszkodott is amiatt, hogy mindennap mintavételre kötelezik, sokszor a pihenőideje rovására –, lebukásról viszont nincs hír. Bátorság lenne kijelenteni, hogy mindenki tisztán állt rajthoz, azt talán megkockáztathatjuk, a közelmúlt legdivatosabb szeréhez, a CERA-hoz nem mertek nyúlni az indulók. Az EPO újabb változatait ugyanis már ki tudják mutatni, az ellenőrök tehát utolérték a csalókat. Bízzunk benne, nem csak átmenetileg.
Az első héten az időfutam olimpiai bajnoka, a svájci Fabian Cancellara táplálta azok reményét, akik szerint fel lehet venni a versenyt az Asztanával. Még másfél hete szombaton hírnevéhez méltóan megnyerte az egyéni indításos első szakaszt, majd az ő istállója, a Saxo Bank azon kevesek közé tartozott, amely bírta a tempót az Asztanával a csapatversenyként megrendezett negyedik etapon. Ám rögtön az első hegynél leszakadt, s most már több mint 36 perces hátránnyal az összetettben csupán a nyolcvankettedik.
Az első érdekességre a harmadik szakaszon került sor, amikor a tenger felől fújó orkánerejű oldalszél kettészakította a mezőnyt. Armstrong ekkor megmutatta, hogy túl a 37. évén miért kell vele számolni. Az esélyesek közül valamiért egyedül ő tudott megragadni az első csoportban, s vert rá 41 másodpercet többek között Contadorra. A visszavágás ideje a pénteki hatodik, első hegyi etapon érkezett el. Az utolsó emelkedőn, az Arcalisra kaptatva az utolsó két kilométeren a spanyol hegyimenő látszatra váratlanul meglépett, s 19 másodperccel megelőzte riválisát. Tökéletesen számította ki, mekkora előnyre kell szert tennie: két másodperccel az összetettben is Armstrong elé került, de nem az élre, a sárga trikót meghagyta Nocentininek. A szakasz után a veterán amerikai úgy nyilatkozott, meglepte társa támadása, de inkább Andy Schlecknek kell igazat adnunk, aki így beszélt: „Csak a médiának szólt ez a kis összeütközés. A versenyek alatt Armstrong és Contador semmi jelét sem mutatja az ellentétnek, sokkal inkább tökéletesen összedolgoznak. Armstrong Contador támadásakor is csak a dolgát tette, visszatartotta a többieket.” Ezt támasztja alá az is, hogy a hétszeres győztes bevallotta, ha nagyon akarta volna, tudta volna tartani a lépést csapattársával.
Az Asztana összhangja – és talán az útvonal hibája – szombaton és vasárnap még inkább megmutatkozott. Elvileg e kettő is hegyi szakasznak számított, ám egyik sem hegycsúcson, hanem lenn a völgyben végződött. Szombaton az utolsó kaptatón Nocentini már leszakadt, de lejtmenetben befogta az Asztana vezette csoportot. Armstrongék ugyanakkor vasárnap a tavaly és tavalyelőtt is második Cadel Evanst csak egy perccel engedték elmenni.
A hét elején sík terepen teker a mezőny, vasárnap aztán megérkezik az Alpokhoz. „Ott több olyan pillanat adódik, amikor elválik, ki is a legerősebb” – mondta Armstrong. S ezzel a megállapítással Contador sem vitatkozhat. A vetélytársaknak mégsem ez a legrosszabb hír. Az amerikai bejelentette, jövőre is szeretne rajthoz állni.
