Földhöz ragadva

P i n c e j á r á sSzeretnék a munkámból egyszer úgy élni, hogy ne azon kelljen gondolkodnom, melyik dugóval melyik lyukat tömjem be. Akkor tán tudnék évjáratokat is kóstoltatni. Ha nem lenne bérföldművelés, meg sem tudnánk élni. Boldog leszek, ha öt év múlva tele lesz a pincénk hordóval, a négy és fél hektárunk termését borként tudom értékesíteni. Ma még a szőlő felét, kétharmadát adjuk el – mondja a 31 esztendős villányi szőlész-borász, Schuller Imre.

Csite megkóstolta

Schuller – villányi kékfrankos, 2007: Bordó színű, könnyed mozgású bor. A pohárból friss, hűvös érzés árad. Majd áfonyás, feketeribizli-lekváros illat – meg a fajtára jellemző primer szőlőjegyek. Tovább forgatva a pohárban előbukkan egy kis vanília és ázott „földesség” is. Kóstolva is friss benyomást kelt. Egyvágatú, díszektől mentes bor, melyben a korty első harmadára koncentrálódik minden: a gyümölcsösség, a fűszeresség. Aztán megbicsaklik a korty, elveszti tartását, kiürül aromavilága, csak a cser világa marad. A végét meg hiába is keresnénk. Mindezek ellenére szomjoltónak megfelelő választás.
(Csite Norbert, borászati szaklapok borítésze)