Görbületek

Hanthy Kinga
2009. 07. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tudja-e ön, kedves olvasó, hogy az unióban a csiperkegomba feje szabvány szerint 15–30 milliméter lehet? És azt, hogy az extra osztályú uborka gyakorlatilag egyenes (a görbület ívének magassága az uborka 10 centiméteres hosszán legfeljebb 10 milliméter)?
Húsz éven keresztül legalábbis így volt.
Bár a pontos számokkal nem voltunk tisztában, élcelődtünk mi sokat az uniós tormán, sárga- és fehérrépán, nem beszélve az uniós malacfarokról, amelyik mindenre emlékeztet, csak tisztességes malac farkára nem. Kétségkívül van valami lenyűgöző azokban az egyenes, hibátlan sárgarépákban. Mert érezni rajtuk, hogy természetfelettiek. A Jóisten ugyanis magától nem tudta az ő teremtményeit ilyen tökéletesre szabványosítani, csak az ember képes arra, hogy megregulázza a szabálytalan és engedetlen természetet. Vagyis fölé kerekedjen. (Ezért egyenesíti ki a folyókat, a malac farkát, az uborkát, sőt még a banánt is – már amennyire ez engedi magát.) Azon viszont már kevésbé szórakoztunk, hogy ezek a gyönyörű, hibátlan termékek lényegüket tekintve ócska, ízetlen jószágok. Lehet, hogy a Jóisten éppen a tökéletlen részeikbe csempészte az ízt és aromát, amelyet sikerült a görbületekkel együtt eltüntetni.
Tekintsük tehát nagyon jó hírnek, hogy július 1-jétől az unió szakbizottságának javaslata alapján 26 gyümölcs- és zöldségfajta esetében eltörölték az egységes méret- és alakstandardokat. „Nem szükséges ezeket a dolgokat uniós szinten szabályozni. Sokkal jobb ezt rábízni a piaci szereplőkre” – nyilatkozta Mariann Fischer Boel, az Európai Unió agrárbiztosa. Az EU-ban 36 zöldségre, gyümölcsre volt szigorú alaki előírás. A mostani döntéssel a 36-ból csak a legjelentősebb tíz szabályozása maradt meg – saláta, alma, kivi, őszibarack, nektarin, körte, málna, csemegebors, étkezési szőlő és paradicsom –, ezek teszik ki az uniós kereskedelem értékének 75 százalékát. Felszabadult viszont az iga alól a sárgabarack, cseresznye, dinnye, bab, sárgarépa, uborka, a pincében termesztett gomba (a mezőn szedettet még az unió sem tudta megregulázni), fokhagyma, spárga, spenót, articsóka vagy az avokádó. Senki ne kérdezze, miért a kivi maradt fogságban, miért nem a spárga! Fogadjuk el a helyzetet úgy, ahogy van!
És egy kicsit örüljünk is ennek a változásnak! Nem túl szívderítő ugyanis elképzelni, hogy jelentős közpénzen tartott uniós tisztviselők munkaidejükben spárgaleveleket számolgatnak, vagy a moslék lehetséges összetételének paramétereit foglalják szabványba, hogy azután terjedelmes dolgozatukat szakbizottságok megvitassák, végül nem kevés pénzért ezeket a tagállamok összes nyelvére lefordítsák, a helyi rendeletekbe beépítsék. És nem jó azt sem elképzelnünk, hogy azok az EP-képviselők, akiket szintén nem kevés pénzért röpítgetünk Brüsszel és Budapest között, ilyen volumenű döntéseket hoznak. Remélhetőleg nem azért, hogy a lényeges dolgokkal ne kelljen foglalkoznunk. Tehát konstatáljuk örömmel, hogy az unió e hónap elejétől, ha láthatólag nem is nagy dologban, de azért mégiscsak egy területen szabadságot adott a tagállamainak.
Belátó volt.
A döntés a piacra járó háziasszonyoknak jó hír, ám érdemes volna megkérdezni a gazdákat is, ők örvendenek neki, vagy inkább újabb bizonytalanságot hozott az életükben.
A standardokat annak idején a feldolgozóipar kérésére vezették be, és mivel minden országnak az unió előtt is volt saját élelmiszer-szabályzata, végül a közösség átvette az ENSZ Genfben székelő európai gazdasági bizottságának az előírásait, és azokat terjesztette ki a területére. Becslések szerint e rendelkezések miatt a termények körülbelül húsz százaléka veszett kárba. E téren tehát győzni látszik a józan ész, de lehet, hogy a gazdasági válság okozta sokk (vagy a feleségük szemrehányása) térítette jobb belátásra a bürokratákat és politikusokat. Bizony lenne még néhány terület, ahol érdemes lenne szétnézniük. Van még mit keresgélni a nagy bürokráciaspájzban, hisz valóban élhetőbb lenne az unió, ha józan, életszerű szabályokkal irányítanák. Ám halljuk már a kórust: nemcsak az unióval van a baj, hanem velünk is. Míg más országok magasról tesznek egyik-másik központi előírásra, addig a magyar hatóságok mindegyiket komolyan veszik, még az ajánlásokat is, be nem tartásukat súlyosan szankcionálják, és ezzel ellehetetlenítik a hazai kisvállalkozások életét (a multik eddig is ismerték a kiskapukat).
Merjünk tehát mi is nagyok lenni! És lazábbak. Tegyünk úgy például, mint a skótok, akik felháborodtak, amikor elterjedt, az unió be akarja tiltani a skót dudát. Brüsszel azzal védekezett, szó sincs ilyen drasztikus lépésről, az új szabályaik „a túl erős zajnak kitett munkavállalók, így például a gyakran halláskárosodást szenvedő zenekari muzsikusok védelmére irányulnak. A zajvédelem számos praktikus eszközzel biztosítható, ezért nincs szó arról, hogy fel kellene oszlatni a zenekarokat. Egyes zenekarok különleges füldugókat használnak, mások hangelnyelő anyagokkal, ernyőkkel védekeznek a zajártalom ellen.” Így a hivatalos indoklás.
Javasoljuk tehát, akinek nyáron arrafelé van dolga, nézze már meg, hány skót dudás használ „munka közben” füldugót. Ha sokan, akkor az unió nyert. Ha nem, akkor az élet. Ahogy megnyerte a csatát a sárgarépa és az uborka is. Pontosabban a Jóisten az ő szabálytalan teremtményeivel.
Felkészülnek a disznók.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.