Hajléktalanok: nincs valódi megoldás

A kormány döntéseivel elmélyítette a hajléktalanellátás helyzetét – vélik a lapunk által megkérdezett szakemberek. A normatívák csökkentése, a tárgyi adományok megadóztatása és a hajléktalanpolitika hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a menedékhelyek telt házzal működnek, és a fővárosi aluljárókban sem csökkent a fedél nélküliek száma.

Első hallásra finom csúsztatásnak tűnik a szám – reagált Nagy Richárd, a Twist Olivér Alapítvány munkatársa Ikvai-Szabó Imre szabad demokrata főpolgármester-helyettes szavaira, aki a közelmúltban kijelentette: a főváros a rendszerváltás óta a legnagyobb és legkiterjedtebb hajléktalanellátó rendszert hozta létre, amelyre véleménye szerint évente több mint hárommilliárd forintot költ a város. Nagy ugyanakkor elismerte: az önkormányzat valóban sokat tesz a fedél nélkül maradt emberekért, a szakember viszont nem a „monstre” intézmények meglétében látja a kivezető utat, hanem a kisebb lakóotthonok létrehozásában.
Hasonlóan vélekedett Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke is, aki úgy látja: bár a főváros valóban kiegészíti az állami normatívát harminc százalékkal, ez mégis jobbára tüneti kezelés marad valódi megoldások, a lakáspolitika, a lakhatási rendszer híján. Soltész Miklós (KDNP) szerint is elsősorban a megelőzésre kellene több figyelmet fordítani.
– A kormány legnagyobb bűne, hogy intézkedéseivel szétverte a családokat és a családtámogatási rendszert – véli a politikus. Soltész szerint a hajléktalanok leginkább a munkahelyek elvesztése miatt kerülnek az utcára, illetve azért, mert családjuk széthullik. A tárgyi adományok megadóztatásáról elmondta: ezzel az állam elveszi az adakozók kedvét a segítségnyújtástól. Felhívta a figyelmet arra is: azáltal, hogy a kormány az e területet érintő normatívákat a 2005-ös szinten tartja, ellehetetleníti a segítőhálózatok működését.
– A normatív támogatás csökkenésével a mi támogatásunk is csökkent, miközben a hajléktalanok tömege folyamatosan nő – nyilatkozta Selymes Erik. A Magyar Vöröskereszt főigazgatója elmondta: elengedhetetlen lenne növelni a hajléktalanszállók számát és az utcai ellátás intenzitását. – Mivel 2008. január elseje óta áfával sújtják a tárgyi adományokat, a ruha- és az élelmiszersegélyek mintegy hetven százalékkal csökkentek – nehezményezte a főigazgató. Hozzátette: tavaly 700 millió forinttal kevesebb támogatáshoz jutottak a rászorulók, mint 2007-ben. A természetbeni juttatások megadóztatása azért is ró súlyos terhet a szervezetre, mert az állami támogatás költségvetésüknek csupán négy százalékát teszi ki, a maradék 96 százalékot normatív támogatásokból, pályázatokon nyert összegekből és adományokból gyűjtik be.
Ikvai-Szabó Imre nyilatkozatában arra is kitért, hogy az elmúlt húsz év alatt korszerűsítettek több szociális ellátó intézményt, továbbá télen krízisautó, szociális munkások, 24 órás diszpécserszolgálat, orvosi ügyelet segíti a hajléktalanokat. A főpolgármester-helyettes ennek alapján kijelentette: aki nem akar, nem marad fedél nélkül. Azokat, akik nem veszik igénybe a menedékhelyeket, az önkormányzat hoszszú távú eszközökkel segíti, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba. Nagy Richárd azonban rámutatott: nagyon kevés az olyan hely, ahol komoly, valódi rehabilitáció folyik. – Mivel a szállások telt házzal működnek, s az aluljárókban sem csökkent a hajléktalanok száma, újra kellene gondolni, jól működik-e a rendszer – mutatott rá. Tarlós István, a fővárosi Fidesz frakcióvezetője korábban úgy fogalmazott: „Nem gondolom, hogy a hajléktalanprobléma megoldását az jelentené, hogy hagyjuk őket békésen randalírozni és meghalni ott és úgy, ahogy kedvük van.”