Tetszik, nem tetszik, az idén ismét minden Lance Armstrongról szól a kerékpársportban. A hétszeres Tour-győztes amerikai három és fél év kihagyás után pattant ismét nyeregbe. A májusi Giro d’Italiát közvetítő sportcsatorna esti összefoglalójának például nemes egyszerűséggel az volt a címe, hogy Planet Armstrong (Armstrong bolygója.) Annak dacára, hogy a sportágba nem egyértelmű rajongás közepette visszatért klasszis a csúcsformától messze tekert körbe Itálián, összetettben csupán tizenkettedik lett. Igaz, a viadal előtt hat héttel kulccsonttörést szenvedett, így nem lehetett ideális a felkészülése, s hát a Girót csak bemelegítésnek tekintette a Tour előtt.
Amelyen viszont kimondottan nyerni akar. Legnagyobb riválisa a 2007. évi győztes Alberto Contador lehet. Aki mellesleg csapattársa, sőt egyenesen „főnöke” a kazah Asztana csapatban. Érdekes helyzet. Egyrészt Armstrong semmit sem bízott a véletlenre, a legerősebb istállóhoz igazolt. Az Asztana olyan bringásokkal áll ki, mint a német Andreas Klöden, az amerikai Levi Leipheimer, az ukrán Jaroszlav Popovics vagy a spanyol Haimar Zubeldia, akik más csapatban akár vezetők is lehetnének, s esélyük van az első tíz közé kerülni. Ugyanakkor ne feledjük, a kazah gárda is alaposan besározódott az elmúlt évek doppingbotrányaiban. A csapat két jó nevű kerekese, Alekszandr Vinokurov és Andrej Kasecskin is lebukott, s tavaly meg sem hívták a Tourra, az idén pedig finanszírozási gondokkal küzd(ött).
Ettől függetlenül az Asztana újra ott van a mezőnyben, s szereplését alaposan befolyásolhatja, hogy két dudása miként fér meg egy csárdában. A mai rajton Contadort illeti meg a csapatkapitánynak kijáró védelem, a társaknak tehát elsősorban őt kell segíteniük, de Armstrong nem rejti véka alá a véleményét, miszerint mezőny közben ez könnyen megváltozhat: „A versenyen dől el, hogy ki a jobb. Az a csapat érdeke, hogy azt támogassa, aki jobb erőben van.” Armstrong azt is elárulta, hogy Contador mellett Sastrére kell odafigyelni, s meg is indokolta, hogy miért: „Úgy állították össze az idei programot, hogy az utolsó hét lesz a döntő, az nyer, aki azt jól bírja. Márpedig Sastre a versenyek első felében általában nem csillog, a végén viszont iszonyatos tartalékokat képes mozgósítani.”
Ha átböngésszük a szakaszokat, azt kell mondanunk, az amerikainak igaza van. Összesen huszonegy etap van, ebből az utolsón, a párizsi befutón már nem szokás, nem illik (s nem is nagyon lehet) az összetett egyéni végeredményét befolyásoló akcióba kezdeni. Az utolsó előtti próba viszont hegyi befutó, a 19. pedig egyéni időfutam. Az említetteken kívül számolni kell az ausztrál Cadel Evansszel, aki az elmúlt két évben egyaránt második lett, az orosz Gyenyisz Mencsovval, a Giro idei nyertesével, és a 2006-ban meglepetésgyőzelmet aratott spanyol Oscar Pereiro Sióval.
Külön kategória a sprintereké. Érdekesség, hogy a belga Tom Boonen csak tegnap kapta meg az indulási engedélyt. A 2005-ös világbajnokot áprilisban kokainhasználaton érték, ám versenyen kívül, ezért nem kapott eltiltást. A Tour szervezői, kínosan ügyelve a tisztaság látszatára – a rajt előtt hirtelen száznyolcvan tesztet végeztek el –, mégsem hívták meg. Boonen bírósághoz fordult, s nyert, így ma ő is ott lesz a rajtnál. A becses zöld trikóért várhatóan a címvédő spanyol Oscar Freire Gomezzel, a norvég Thor Hushovddal és az ausztrál Stuart O’Gradyvel lesz nagy harcban.
Irán és Pakisztán kész a további együttműködésre
