– Beszél már horvátul?
– Sok szót ismerek, mondtam már el hosszabb szöveget is horvátul, de igazából nem. A viszonylagos tudásomat is jobbára annak köszönhetem, hogy az iskolában tanultunk oroszul, és a Mol szlovákiai jelenléte miatt a szlovákból is sok ragadt rám. Egyébként a magyar és a horvát nyelv meglepően sok szava hasonló, ilyen például a gesztenye vagy a dinnye.
– Természetesen csak azért firtatjuk a nyelvtudását, mert a Mol nemrégiben átvette az irányítást az INA fölött. A horvát sajtó pedig elég gyakran közöl olyan cikkeket, amelyek a Mollal szembeni ellenérzésről tesznek tanúbizonyságot. Például olyanokat olvasni, hogy önök lefejezték a társaság vezetését.
– Látni kell, hogy az INA Horvátországban az ország méreteihez képest nagyobb súlyú vállalat, mint a Mol Magyarországon. Nyilván azt is lehet érezni, hogy egy-egy negatív sajtóbeli megnyilatkozás mögött ki állhat vagy kik állhatnak, ám ennél sokkal mérvadóbbnak tartom, hogy a szakszervezetek és a középvezetők kimondottan pozitívan fogadták azokat a programokat, amelyeket bemutattunk nekik. Hat éve vagyunk jelen az INA-ban, tehát ismernek minket, pontosan tudják, mit értünk el és hogyan dolgozunk. A politikusok közül is azok a megnyilvánulások a legfontosabbak, akik részt is vettek az INA-ról folyó tárgyalásokban. Horvátországnak nem lett volna kötelező átadnia a menedzsmentjogokat a Molnak. Mivel viszont átadta, egyben jelzést is kaptunk: a horvát kormány hisz abban, hogy eredményes munkát tudunk végezni.
– Hogy néz ki most az INA felső vezetése? Hány horvát és hány magyar menedzser irányítja a társaságot?
– Az igazgatóság három magyar és három horvát igazgatóból áll. Szavazategyenlőség esetén a magyar elnök voksa dönt. Ez a testület nevezi ki az operatív menedzsmentet. A vezérigazgató és egyben a kitermelés vezetője horvát, a finomítási üzletágat egy magyar szakember vezeti, a pénzügyi vezető szlovák, a társaság adminisztratív irányítását két horvát szakember viszi, a kiskereskedelmi üzletágat pedig egy magyar menedzser irányítja.
– Ha már szóba hozta a politikát: mostanában volt némi változás Horvátországban, hiszen július elsején lemondott pártelnöki és miniszterelnöki tisztségéről Ivo Sanader. Hogyan érinti ez az INA-t? Hiszen a társaság vezetésében egy olyan személy is helyet kapott, aki tagja a horvát kormánynak.
– A felügyelőbizottsági elnök a kormány miniszterelnök-helyettese és egyben gazdasági és munkaügyi miniszter is. Személyében kapocs a horvát kormány és az INA között. Nem hinném, hogy Ivo Sanader miniszterelnök úr távozásának ténye komolyabb változásokat hozna a társaság életében. A kormányban is csupán egy-két miniszter cseréje várható, kormányválság nincs, a kormányrudat pedig a hírek szerint a lemondott miniszterelnök legközelebbi munkatársa veszi át.
– Ilyen értelemben tehát komolyabb változásra nem kell számítani. A cégen belül azonban nyilván szükség lesz váltásra, mert az INA kétarcú társaság. Tavaly a legnagyobb árbevételű horvát cégként a legnagyobb veszteséget is kénytelen volt elkönyvelni.
– Az INA kétségtelenül nincs a legjobb pénzügyi állapotban. Az általános gazdasági krízis miatt lecsökkent az olajtermékek iránti kereslet, és az egész iparág is nehéz időszakot él meg. Ez a két hatás egy átalakításra szoruló INA-t kapott egyszerre derékon. A Mol a hatékony finomítóinak révén viszonylag könnyebben védi ki a negatív hatásokat, az INA-nak azonban ez sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül.
– A Mol sem azokat a számokat produkálta, amelyeket korábban.
– A Mol a korábbiaktól jelentősen elmaradó utolsó negyedévet zárt 2008-ban, és a kedvezőtlen gazdasági környezet az első negyedévre is rányomta a bélyegét. Tavaly az olajkészletek átértékelése miatt veszítettünk sokat, hiszen félévkor még 150 dollár volt egy hordó olaj, az év végén pedig csak 50 dollárba került. 2009 első negyedéve a nem realizált pénzügyi veszteségek kora volt. A decemberi 270 forint környéki euró márciusra háromszáz forintos euróvá változott, ez okozott egy jókora nem realizált pénzügyi veszteséget. Ráadásul az általunk használt Ural típusú kőolaj és a nyugaton használt Brent típusú kőolaj ára között is csökkent a különbség, ami rontotta a finomítóink profittermelő képességét is.
– Tavasszal bombaként robbant a sajtóban a hír, hogy az OMV egyik napról a másikra megvált a Molban lévő 21 százalékos részesedésétől. A vevő az ismeretlen hátterű orosz Szurgutnyeftyegaz volt, amelyet pont ismeretlen háttere miatt nem jegyeztek be a részvénykönyvbe, s kizártak a Mol áprilisi közgyűléséből. Emiatt a cég bírósághoz fordult. Hogyan áll ez az ügy?
– A bíróság tanulmányozza a becsatolt iratokat, az év vége felé lesz kitűzve tárgyalás.
– Hogyan fogadták a Szurgutnyeftyegaz színre lépését?
– Döbbenten. Az oroszok sosem rejtették véka alá, hogy részesedést szeretnének a Molból, de mindenkor elutasító választ kaptak. A magyar politika is világossá tette, hogy nem tartja kívánatosnak a Mol függetlenségének kockáztatását. Az, hogy ennek ellenére is megtette a Szurgutnyeftyegaz ezt a lépést, ráadásul az orosz politikával egyeztetve, megdöbbentett bennünket. Persze a Szurgutnyeftyegaz harcedzett menedzsmenttel találta szembe magát, és tekintettel arra, hogy az orosz társaság további lépéseket nem jelentett be, csak annyit tudunk mondani, hogy pénzügyi befektetőként tekintünk rá, de nem kívánunk stratégiai befektetőként foglalkozni vele.
– Egy csütörtöki hír szerint akár államosíthatják is a szibériai ZMB mezőt kitermelő vállalatot, amely felerészben az orosz Rusznyeft, felerészben pedig a Mol tulajdonában van. Nem gondolja, hogy a két ügy között lehet összefüggés?
– Tudom, hogy nagy a kísértés összeesküvés-elméletek gyártására, szerintem ez véletlen időbeli egybeesés is lehet. Mindössze annyi történt, hogy a vegyesvállalatot licenc-felülvizsgálatra hívta be az ottani bányakapitányság. Meg kell várni, mi lesz a vizsgálat eredménye. Egy kitermelővállalatnál még az is probléma lehet, ha többet termel ki vagy kevesebbet, mint amennyi az engedélyében szerepel. Előbbiből volt már problémánk, de az teljesen megszokott, ha egy kitermelő társaság rendszeresen egyeztet a bányakapitánysággal.
– Érthető, ha ön óvatosan fogalmaz, kívülről nézve azonban megtervezettnek látszó fordulatokat fedezhetünk fel az eseményekben. Minimum gyanús, hogy a Szurgutnyeftyegaz éppen annyiért vásárolta meg az OMV-től a Mol-pakettet, amennyibe az az osztrákoknak került, holott a piacon akkor már csak feleannyit ért egy Mol-részvény. Aztán amikor kiderült, hogy az oroszok nem mehetnek be a közgyűlésre, azonnal született egy kedvezőtlen bírósági ítélet a Mol ellen Moszkvában. A ZMB-ügy pedig éppen azután robbant ki, hogy az orosz miniszterelnök-helyettes rosszallását fejezte ki a Szurgutnyeftyegaz magyar fogadtatása miatt.
– Én viszont azt értem meg, hogy ez foglalkoztatja az újságírókat.
– A fent említett vesztes pert azért indították, mert a ZMB mezőről kitermelt olaj után a Mol nem kapta meg a neki járó pénzt. Keresett a Mol mostanában a ZMB mezőn akár egy fillért is?
– A Rusznyeft tartozása nem nőtt a vegyesvállalat felé, vagyis kerestünk rajta. De az igaz, hogy a Rusznyeft elég komoly pénzzel tartozik, van közöttünk elszámolási vita. A cég ettől függetlenül értékes. De ha azt a kérdést tennék fel, hogy elég értékes-e ez a társaság ahhoz, hogy a Mol stratégiai álláspontját megváltoztassuk a szakmai befektetőkkel kapcsolatban, akkor erre határozottan nem a válaszom. Bármi történik is a ZMB-vel, az a Mol-csoport stratégiáját nem képes befolyásolni.
– Magyarul nincs olyan eszköz Oroszország kezében, amelyet hatékonyan használhatna fel arra, hogy a Mol megváltoztassa az álláspontját a Szurgutnyeftyegazzal kapcsolatban?
– Én nem hiszek abban, hogy a mező-felülvizsgálati eljárás egy koncepció része lenne.
– Milyen olajárat valószínűsít az év hátralévő részében?
– Előrejelzéseket soha nem adunk. Egyetértünk azonban azokkal a prognózisokkal, amelyek szerint 60–80 dollár közötti sávban tartózkodik majd az olaj ára. Egyrészt mert a jelenlegi keresletet kielégítéséhez néhány drágán működtethető kutat is rendszerben kell tartani. Másrészt pedig jó néhány ország költségvetése megszenvedné, ha ennél alacsonyabb lenne az ár. Ráadásul Indiában és Kínában még mindig nő a fogyasztás, csak nem olyan ütemben, mint korábban.
– Az olcsó olaj miatt egy sor beruházást leállítottak az olajtársaságok. Nem az lesz ennek a vége, hogy amikor majd újra beindul a világgazdaság, az egyik pillanatról a másikra fog az egekbe ugrani az olajár, hiszen nem lesz elég kínálat?
– Amikor száz dollár volt az olaj ára, megkérdezték tőlem, mire számítok. Azt mondtam, pont akkora esélyt látok a 150 dolláros olajra, mint az 50 dollárosra. Nem tudjuk, mi fog történni. Hosszú távon vannak aggasztó trendek, és ezek azt valószínűsítik, hogy nem lesz elegendő kínálat. De ez csak hosszú távra érvényes.
– Változtatott-e a gazdasági válság a társaságcsoport középtávú stratégiai tervein?
– Először is át kell vizsgálnunk a portfóliót, és mert a lehetőségek szűkülnek, nekünk is szűkítenünk kell. Meg kell néznünk, milyen elemeknek van helye a társaságban. Másodsorban a beruházásokat kell felülvizsgálnunk. És az is kérdés, hogy igényli-e a piac ezeket a beruházásokat most, amikor csökken a kereslet. Ugyanez a helyzet Szlovákiában és Horvátországban is. Aztán áttekinthetjük beszerzési gyakorlatunkat is. Ha úgy látjuk, hogy már nem éri meg számunkra az Ural típusú kőolaj megvásárlása, elgondolkodhatunk a váltáson. Ne felejtsük el, hogy a Mol-csoport finomítói a tenger felől elláthatók más típusú kőolajjal is. Ma még úgy látjuk, hogy hosszabb távon továbbra is Ural típusú kőolajjal kívánjuk ellátni a finomítókat, de a lehetőségünk megvan a váltásra, és ezt a lehetőséget állandóan szem előtt is tartjuk. Még az is lehet, hogy ez az ellátási portfolióoptimalizálási kérdésen túl is érdekes lehet.
– Magyarán azt állítja, hogy a Mol nem függ százszázalékosan az orosz kőolajforrásoktól.
– A Mol mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy soha ne egyetlen szállítótól függjön. Ilyen függési helyzetbe soha nem kerülhetünk. Ugyanezt próbáljuk meg elérni a gáznál, az kicsit lassabban halad, mert több országgal kell egyeztetni a feladatokat.
– Milyen jövőkép áll a Mol előtt?
– Az INA feletti vállalatirányítás megszerzésével teljesen újrapozicionálta magát a Mol-csoport. Közép-Európában ennél nagyobb pozíciót önállóan már nem fogunk tudni elérni, ezért eljött az ideje az együttműködésnek. A gázpiac például hihetetlenül jó fejlesztési lehetőségeket rejt magában, mert az infrastruktúrája fejletlen. Az országok közötti vezetéképítések stratégiai jelentőségűek. A horvát–magyar hálózat összekapcsolása már elindult, a szlovák kapcsolatra is vannak tervek, a román–magyar vezetékek összekötése pedig lassan be is fejeződik. A szlovén–magyar összekötésről éppen szerdán írtunk alá megállapodást. Ha ezek elkészülnek, létre tudunk hozni egy nagy, regionális piacot. Ebben az esetben már az alternatív betáplálásra is más szemmel tekinthetünk, mert Közép-Európa megszűnik tranzittérség lenni, és piaccá válik.
– Szlovákiáig mentünk fel a láncban, de az észak–déli vezetékkapcsolatot sokak szerint Lengyelországgal is meg kell teremteni.
– Lengyelország nemrégiben megállapodott Katarral folyékony földgáz szállításáról, és meg fogják építeni az ehhez szükséges fogadóállomást. Lengyelországgal is újra kell definiálnunk a kapcsolatunkat. Ők eddig északon építkeztek, mi délen, de külön-külön. El kell kezdeni a párbeszédet arról, hogyan tesszük átjárhatóvá a rendszereinket. Ebben nagy lehetőséget látok. A térség államainak rá kell döbbenniük arra, hogy csak magukra számíthatnak. Hiszen ha összefogunk, egy 140 millió fős piacként tudunk fellépni bármiféle tárgyaláson. Ha például alternatív gázforrásokat keresünk, akkor ez sokat nyom a latban. Nem lehet kétoldalú tárgyalásokkal megoldani a megoldhatatlant, ehhez a térség országai önmagukban erőtlenek. A régió újrapozicionálása jelenti számunkra az igazi kihívást, és három ország energiaipari képviselőjeként a Mol már elég erős ahhoz, hogy ennek a kihívásnak meg is feleljen.
Otthon Start Program
Sokat segíthet a szülő az Otthon startnál
