Kikombinált bronzérmek

Az első, új szabályok szerinti öttusa-világverseny, a lipcsei Eb hagyományos versenye magyar szempontból két bronzzal zárult Marosi Ádám és a női csapat révén. Marosi egész évi kiváló formáját hozta most is, a váltókban pedig fényesedhetnek a medálok.

Öttusából négytusa; a sportág közel százéves történetének legnagyobb változtatása; totális reform – egyelőre ezen állítások „tesztelési ideje” zajlik. Az első, új szabályok szerinti világverseny, a 2009-es Európa-bajnokság pedig javában tart Lipcsében.
A női verseny alapján azt állapíthattuk meg, hogy az erőviszonyok nem rendeződtek át végletesen: a dobogó tetejére Amelie Cazé, a franciák kétszeres egyéni világbajnoka állhatott, de a második angol Heather Fell és a harmadik orosz Jevdokija Grecsisnyikova vitrinjébe is került már korábban valamilyen világversenyes medál. A pekingi olimpiai bajnok német Lena Schöneborn 34. helye nem igazi ellenpélda, hiszen már az összevont lövészet-futás előtt az alvégen tartózkodott, miután leesett a lováról. A mieinkkel ilyesmi nem történt, de gyakorlatilag ez a tusa döntött a zajosabb sikerek elmaradásáról. Vörös Zsuzsanna a 2., Kovács Sarolta a 8., Gyenesei Leila a 9. helyen állt két szám után, de csak Kovács küzdötte fel magát a vezető Cazé mögé, a többiek gyakorlatilag elszálltak, nem beszélve az egyéni induló Cseh Krisztina 440 pontjáról. Kovács az első sorozat után feljött a franciára, aztán viszont a 18 évesek rutintalanságával hibázott párat, s végül a 6. helyre futott be. Ami azért dicséretes tőle. Vörös 17., Gyenesei 20., Cseh 35. lett, de a csapat bronzérmet szerzett. Ez jelzi, nincs még olyan nemzet, amely egységesen magas szinten megfelelne az új követelményeknek.
A mai váltót Vörös hagyja ki, akinek Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány csapatkijelölés gyanánt jó hazautat kívánt. Olimpiai bajnokunk őszi lovasbalesete után fizikailag még nem az igazi, s mint mondta, a kombinált számra sem állt még át teljesen. Ám lelkierejét mutatja, hogy a 17. helyért is tudott hajrázni. Rövidesen talán újra előkelőbb pozícióért teheti majd meg.
A férfiaknál csak három versenyzőnk rajtolt, közülük a zárószámig Németh Róbert szállt el. S majdnem szó szerint, mert vágtába csapó tarka „indiánlovával” viaskodva ellenkező irányban vett néhány akadályt, később mesélte, attól félt, kiugrat vele a lőtérre. Ez elmaradt, de csak ötszáz pontot ment, még szerencse, hogy nem olyasmi történt, mint néhány éve, amikor a nyeregből lezuhanva kettős nyílt kéztörést szenvedett. Egyik alkarjában ma is ott a fémlemez… Ő a vívást is elrontotta, ellentétben Tibolya Péterrel és Marosi Ádámmal. Az úszással nem volt gond, a lovaglás szintén jól ment nekik (1180 és a maximális 1200 pont), így Marosi a harmadik, Tibolya a hatodik pozícióból vághatott neki a „kombájnnak”.
Amelyben a fél percen belül rajtoló első tizenegy helyezett bármelyike learathatta volna a dicsőséget. Végül az idei kairói Vk-győztes, most másodikként induló cseh Ondrej Polivka tette meg az orosz egyéni világbajnok Ilija Frolov előtt, a harmadik helyre pedig Marosi Ádám robogott be. Kezeit az égnek vágta örömében, s ilyen szellemben is nyilatkozott: „Éremért jöttem, elértem a célom. Kemény volt, de minden percét élveztem a versenynek, főleg a lovaglást. A lövészetnél még kapkodom a fejem, nézem a többieket, erről le kell szoknom. Az új szisztéma izgalmas, szinte senki sem teljesít folyamatosan jól.”
Csak éppen Marosi, aki két idei Vk-ezüst és egy bronz után az Eb-n is megszerezte a maga medálját. A hagyományos versenyek tehát két magyar bronzzal záródtak (Tibolya végül 10., Németh 36. lett), csakúgy, mint az 1965-ös junior-vb ugyanitt Lipcsében Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány számára. „Azért az aranyak most még hiányoznak” – reflektált a mester. A váltóban lehet pótolni.