A gyűjtemény. Januárban a Közbeszerzési Értesítőből tudhatta meg a közvélemény, hogy Robert Capa 937 egyedileg meghatározott mesterkópiájára írt ki hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást a Magyar Nemzeti Múzeum. A műtárgyakra a múzeum december 30-án kötötte meg a szerződést az ICP-vel. A vételár 835 ezer dollár volt. A gyűjtemény, további ötven vintage-kópia és több portré megvásárlására, az első tárlatok megrendezésére 300 millió forint támogatást adott a kulturális minisztérium. Többen a vételárat magasnak tartják, mások szerint az ár reális. A Budapestre érkezett Capa-gyűjtemény a tokiói Fuji Art Museumban és a New Yorkban is látható. A képekről e formában, kidolgozásban további példányok nem készíthetők.
Az október közepéig látható tárlaton a nemrég megvásárolt mestersorozatból kétszázhat eredeti fotó, egy tucat vintage-kópia, korabeli magazinok képriportjai, levelezések és egy dokumentumfilm mutatja be a legnagyobb pesti vagány munkásságát. A tegnap megnyílt kiállítás kurátora, Páldi Lívia kronologikus sorrendbe rendezte az anyagot. A háborús riportképek között a spanyol polgárháborúban és a D napon készült felvételek, Észak-Afrika, Szicília és Dél-Olaszország frontjait megörökítő munkák szerepelnek. Ezeket az izraeli, oroszországi és kelet-európai – köztük budapesti utazásairól készült – felvételek, Capa híres barátait ábrázoló portrék és a tragikus halála előtti utolsó pillanatokban készült indokínai fotográfiák követik. A tárlat később országjáró körútra indul Debrecen, Dunaújváros és Szeged érintésével.
A múlt év végén a New York-i Nemzetközi Fényképészeti Központtal (ICP) kötött megállapodás nem csupán a Capa-gyűjtemény megvásárlására vonatkozott, tárgyalások folytak arról is, hogy az amerikai intézet mintájára hazánkban is létrehoznak egy fotográfus központot – a Robert Capa Fotográfiai Intézetet és Oktatási Centrumot –, amely a megvásárolt művekre koncentrálva a Capa-kutatásokat, illetve a fotográfusok képzését is segítené. A kiállítás tegnap délelőtti sajtótájékoztatóján Hiller István ezzel kapcsolatban furcsa választ adott. – A fényképészeti központtal folytatott tárgyalások kizárólag a képanyagról szóltak. Az ICP-vel kialakult kapcsolatot alkalmasnak tartom arra, hogy létrejöjjön közöttünk egy hosszú távú megállapodás is, amelynek egyik állomása egy ilyen intézet lehet. Mellesleg 800 méter síkfutásnál 600 méteren nem lehet sikeres célfotót készíteni – jelentette ki a miniszter, aki azt állította, céljuk egy állandó Capa-kiállítás létrehozása, de ehhez megfelelő helyszínt kell találni. Megfelelő lenne erre talán a fent nevezett intézet.
Emlékeztetőül: a Fotóriporter magazinban Kincses Károly fotótörténész az intézet ügyének elsikkadása kapcsán úgy fogalmazott: be lett csapva. „Mi nem kizárólag a 937 mesterkópiát vettük meg, hanem annak lehetőségét, hogy Európában Magyarország legyen a megálmodott központ. Már lehetséges budapesti helyszínek is felbukkantak, ahol ez az intézet helyet kaphatna” – írta. A kezdeményezés fő szervezője egyébként Orsós László Jakab, a New York-i Kulturális Központ vezetője volt.
A MÚOSZ fotóriporteri szakosztályának elnöke, Bánkuti András több fórumon is közzétette felháborodását, hogy a kiállítás főkurátorának Páldi Líviát választották. „Vajon ki kérte fel a történeti és dokumentarista fotókiállítások rendezésében járatlan, tapasztalatlan műcsarnoki kurátort? Kevés munkája volt? Pluszjövedelmet kellett neki biztosítani? Netán rokona, barátnője valami befolyásos elvtársnak vagy úrnak az Oktatási és Kulturális Minisztériumban?” – írta Hogy kerül a képbe? című közleményében Bánkuti András.
A választ részben ismerjük. – Páldi Lívia Orsós László Jakab protezsáltja – mondta kormány közeli forrásunk, ám arra ő sem tudott választ adni, kinevezéséről milyen szakmai érvek alapján tudták meggyőzni a kulturális minisztériumot.
