Most vagy bármikor

Régi vicc, hogy az agresszív kismalac beesik a meszesgödörbe, lassan, de biztosan süllyed, ennek láttán a kisöccse lélekszakadva rohan hozzá, és mondja neki, várjál testvér, sietek, hozok létrát, mire az durcásan visszafeleli: nem várok.
A Vasas helyzete ennyire azért persze nem akut, de a klubvezetőség javára írandó, hogy így sem próbálja meg az agresszív kismalac szerepét eljátszani. Kezdetben ugyan akadtak erre utaló jelek, az egyesület elnöksége például első nekifutásra azzal fogadta el az új befektetővel kötendő szerződéstervezetet, hogy azt legkésőbb július 2-án 18 óráig mindkét félnek alá kell írnia, majd amikor a vevőjelölt haladékot kért, július 7-ig kapta meg azt. Ennek elmúltával azonban Markovits László elnök véget vetett ennek a látszólagos erőfitogtatásnak, és bölcsen is tette, hiszen groteszkül hat, ha az örvénybe sodródott ember elkiáltja magát: vagy csütörtök délutánig mentsenek meg, vagy soha.
A momentán érvényes verzió a klub honlapján olvasható. A megállapodás aláírása jelenleg a befektető tulajdonosi körének jóváhagyásától függ – így a közlemény, amelyhez Markovits hozzáteszi: „Mivel minden érdemi egyeztetés megtörtént, a szerződés aláírására a Vasas készen áll. Most már tényleg minden a befektetőtől függ, ezért sem szeretnék találgatni az aláírás konkrét időpontját illetően, hiszen ezzel komolytalanná és hiteltelenné tenném az ügyvezetést, tekintettel a korábbi tervezett időpontokra.”
Ez a helyzet, immár éppen egy hete. Markó Gábor, a reménybeli tulajdonosi kör képviselője kezdetben brazil és orosz válogatott játékosok érkezéséről, sikeres nemzetközi kupaszereplésről, új stadion felépítéséről beszélt. Már akkor úgy tűnt, a kevesebb több és hitelesebb lenne. Lassacskán viszont újra illene már mondani valamit.
Mert a Vasas részéről érthető, ha senki sem szab ultimátumot, hiszen az – a többi, messiásra váró hazai futballegyletéhez hasonlóan – legfeljebb úgy szólhatna: most vagy bármikor.