Munkahelyek és a Magyar Posta

Ősz óta szinte naponta hallani a régi és új kormány tagjaitól, hogy milyen fontos a munkahelyek megőrzése, erre a célra több milliárd forintot költöttek vagy költenek. Mindezek miatt újból felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy a Magyar Posta Zrt. keretében még mindig jelentős létszámnövelést lehetne elérni, lényegesen kisebb költséggel.
Ismert tény, hogy 2003–2004-ben Szabó Pál volt vezérigazgató több ezer munkahelyet szüntetett meg a postánál a mobilposták létrehozása okán. Ennek az intézkedésnek az volt a lényege, hogy a kistelepüléseken megszüntették a kispostákat, s helyettük több települést egybevonva, közvetlenül a címekre, gépkocsis postás szállította a küldeményeket. Ez az intézkedés sok szempontból hibás volt, például azért, mert ezeken a településeken általában csak egy-két betonút van, így a sáros, latyakos, havas stb. utakon rendkívül nehéz vagy lehetetlen a házakat gépkocsival megközelíteni. Márpedig évente több hónapig is lehetnek ilyen útviszonyok. Továbbá számításaim szerint a postának is hátrányos, hiszen egy alkalmas gépkocsi beszerzése, működtetése, szervizelése stb. lényegesen költségesebb, mint néhány főnek a minimálbére vagy annak töredéke – hiszen többségüknek csak részmunkaidőre jutott feladat –, és a postai helyiség fenntartása, ahová a napi járatos gépkocsi biztosan el tudott menni. Emellett a címekre való eljutás a hagyományos megoldással (kerékpár, kismotor, gyalog) lényegesen biztosabb, olcsóbb, mint gépkocsival az előzőekben már leírtak miatt. A mobilposta bevezetése csak annak volt előnyös, aki hasznot tudott húzni a mobilposta céljára beszerzett több száz gépkocsi megvásárlásából. Ennek az indokolatlan és szükségtelen szervezeti és létszámcsonkolásnak áldozatul esett több megkezdett szervezési, fejlesztési munka is, amelyek a postai feladatok olcsóbb, gyorsabb, pontosabb megoldását célozták. Azóta ezek a fejlesztések már befejeződhettek volna, s a több millió ügyfél élvezhetné az előnyeit (vonalkód, elektronikus adatkezelés stb.), s a posta is nyereségesebb lehetne, lényegesen nagyobb létszám mellett.
Természetesen több alkalommal és helyen jeleztem az illetékeseknek a fentieket, sőt 2005-ben több újságcikkben ismertettem véleményemet, de nem történt érdemi reagálás, sőt Szabó Pált később miniszterré nevezték ki, így esélyt sem láttam ennek a hibás döntésnek a kijavítására az előző kormány idejében. Mindössze néhány polgármester tudta elérni, hogy településén visszaállítsák a stabil postát. 2008 októbere óta a munkahelyek létesítése vagy megtartása kiemelkedően fontos lett, mivel cégek százai szűntek, szűnnek meg a gazdasági válság miatt. Abban reménykedtem, hogy az új kormány, a kritikus helyzetre való tekintettel, felülvizsgálja a közvetlen felügyeletébe tartozó cégeknél lévő lehetőségeket is, így végre előveszik a posta ügyét is. Annál is inkább reális volt a várakozásom, mivel tavasszal a Népszabadságban Csáki György, a Magyar Posta Zrt. igazgatóságának elnöke még elismerően írt arról, hogy 3000 fővel kevesebb dolgozóval oldják meg feladataikat. Ennek a 3000 főnek nagy hányada a vidéki kisposták megszüntetése miatt vesztette el munkahelyét, így sikerült több ezer vidéki családot szerény, de stabil jövedelmétől megfosztani Csáki György és Szabó Pál irányításával. Ennek is el kellett volna gondolkodtatnia azokat a kormánytagokat, akik szinte naponta nyilatkoznak a munkahelymegtartás fontosságáról.
Mindezek alapján újból javaslom a kisposták megszüntetésének a felülvizsgálatát, az így szükségtelenné váló mobilposták megszüntetését. Reménykedem benne, hogy az új kormány végre érdemben tisztázza ezt a kérdést. Ebben a kritikus helyzetben nagy jelentőségű lenne a több száz, esetleg több ezer munkahely újbóli létrehozása. A száz százalékig állami tulajdonban lévő postánál ez lényegesen olcsóbban megoldható, mint azoknál a nem állami cégeknél, ahová az állam a közpénzekből e célra milliárdokat költött vagy fog költeni.

A szerző szakközgazdász, rendszerszervező,
volt postás