Önszerveződő szeánszok

Mint egy esőverte német város nyárnyitó búcsúja, vagy egy tartományi fesztivál odaát, a sógoroknál, olyan érzésre a Lamantin, amiről a messziről ide vetődött idegennek egy szó ugrik be azonnal: családiasság. Szóval sörsátor méretű vigalom, ahogy azt germán területen szokás, azzal a nem mellékes különbséggel, hogy Szombathely főterén nem az oberhausendorfi sakkbarát férfiegylet sramlizenekara és a bajor hózentrógerpárt női tagozatának énekkara tolong a színpadon egymást felváltva, hogy a sörpad alól jódlizgató közönséget szórakoztassa, hanem éppenséggel olyan világsztárok, mint az amerikai zongoravirtuóz, Jon Mayer és triója, napjaink első számú mainstream dzsessz-szaxofonosa, Scott Hamilton, a két lábon járó kortárs blues, Ian Siegal, hogy a magyar dzsessz-szcéna elitjéről ne is beszéljünk. Az idén tízéves Lamantin Jazz Fesztivál ereje az önszerveződésben van, idelátogatni jó apropó arra, hogy az ember rácsodálkozzon; lám, egy dzsesszrajongó háziorvos, Tímár Péter és néhány egyetemi barátja megálmodta, nekilátott, és szép lassan létrehozott egy színvonalas, mégis a mai napig emberléptékű, családias fesztivált, munka mellett, morzsányi szabad percekben, puszta lelkesedésből. Így megy ez. A Lamantin három csemegét is tartogat még a holnapi össznépi zárókoncert előtt, így a fesztivál végére: a Magyar Jazz Szövetség napján ma este fél héttől Csepregi Gyula szaxofonos vezényli színpadra a néhány év szünet után újra összeállt In Line-t, azaz Birta Miklóst (gitár), Vasvári Pált (baszszusgitár) és Szendőfi Pétert (dobok). Utánuk két önmagáért beszélő név, László Attila és Oláh Kálmán közös kvartettje játszik jellemzően lírai, akusztikus szerzeményeket, majd az idén hatvanadik évébe lépett Vukán György lép fel a Super Trióval.
Nem kell viszont Vas megyéig menni jó dzsesszért annak, aki nem tud elszakadni a főváros vonzáskörzetéből: Nógrádban, a Bánki-tó vízi színpadánál hasonló, önszerveződő szeánszra gyűlnek össze a dzsesszrajongók pénteken és szombaton, Louis Armstrong tiszteletére. Az idén hatodik éves Louis Armstrong Jazz Fesztivál házigazdája Rókusfalvy Pál mellett – mint mindig – most is a mester utolsó szaxofonosa, Joe Murányi lesz, aki csaknem az összes fellépő formációban aktívan részt is vesz. Ma este héttől a Jazz Stepsért, Siergiej Wowkotrubért, egy kis lengyel dzsesszért, és persze a késő esti jam sessionért érdemes elautózni Bánkig, holnap pedig a Budapest Jazz Orchestra, a német Joscho Stephan triója, vagy épp Scott Hamilton koncertje lehet jó apropó egy nógrádi kiránduláshoz, ha már egyszer a nap is kisüt olykor-olykor, végre.