Európa örvend, s a Nabucco gázvezeték építéséről szóló szerződés aláírása után ismét optimistábban látja az Oroszországot elkerülő energiafolyosó kilátásait. A lelkesedésre jellemző, hogy Azerbajdzsán mellett sokan immár a potenciális források közé sorolják Türkmenisztánt és Kazahsztánt is. A Bundeswehr müncheni akadémiájának professzora azonban a Die Weltben óvatosságra int, s a földre rántja az illúziókat kergetőket. Michael Wolffsohn úgy véli, a kaszpi régió energiaforrásait egyelőre Oroszország ellenőrzi, s minden az ő jóindulatától függ. A Nabucco tervezőinek a figyelmébe ajánlja a politikai aspektusokat, s megállapítja, hogy az alternatív európai vezeték most lépéselőnybe került, de Oroszország könynyen visszaelőzhet. Óv a színes álmoktól a Forbes elemzője, Lionel Laurent is, figyelmeztetve, hogy mennyire nem lesz egyszerű gázzal megtölteni a vezetéket. Úgy véli, e tekintetben Iránt és Irakot jó ideig ki kell hagyni a számításokból, míg a többi helyen meg kell küzdeni a forrásokért Oroszországgal és Kínával. A svájci Le Temps az ankarai aláírást összeköti Jerzy Buzek EP-elnökké választásával, s korainak tartja ugyan az orosz sajtó lehangoltságát, e két aktusban azonban egyértelműen Európa pozitív elmozdulását látja. Emlékeztet arra, hogy új minőségében tett első nyilatkozatában Buzek aláhúzta, az orosz demokrácia eltér az európaitól, s az a tény, hogy egymásra vagyunk utalva, nem jelenti azt, hogy az EU-nak engednie kellene saját elveiből. Mint a lap fogalmaz, ha a Nabucco valamikor megvalósul, azt ezen elvek megtestesülésének lehet majd tekinteni.
Csődöt jelentett a magyarok kedvenc olcsó boltja, próbálják menteni a menthetőt
