Partizóna

Meglehetős lanyhácska visszhangja volt annak a kongresszusnak, amit egy retro helyen rendezett a Magyar Szocialista Párt. Megszavaztam volna még egy, az akciófilmekből ismert, elhagyatott gyártelepet is körkörös romokkal, a kapuban táblával: Köszönjük, MSZP! Van ez olyan jó, mint a mozdonyfordító partizóna, amiről mindenféle szimbólumokat és metaforákat lehetett gyártani. De a nagy meleg meg a gárda felforralta a publicisták agyát. Pedig ez a kongresszus már majdnem hajazott az SZKP azon kongresszusra, ahol seregestől lettek kisatírozva, kitakarva az olyan áruló elvtársak, mint Trockij vagy Buharin. Ha nem csal az emlékezetem, az előző kongresszuson, ha nem is táncolt Feri, de lézer- és dicsfények között osztott áldást és kézrátétellel gyógyított. Hát Feri, ez nem a te kongresszusod volt. Gyurcsány Ferenc ott volt ugyan, de a szegedi ajándék könyvekből már eltüntették a képét. Retuson innen. Hogy az MSZP nincs jól, azt a nagy titkolózás is jelezte, meg az, hogy ki mindenki, mit mondott. Lendvai Ildikó, aki eleddig képes volt bárkinek, bármikor hatalmas lyukat beszélni a hasába, hirtelen kitört és megüzente, hogy ha még egyszer valaki leöregezi, annak kitépi a haját. Ejha! Lendvai President nincs edzésben, ha évek óta élvezné némely internetes portál kitüntetett figyelmét, minden sértés leperegne róla.
De történt itt más is. Szili Katalin, a gyónó és áldozó hívő szocialista bejelentette, hogy vége, kész, szeptemberben lemond, és mint egyszerű pártkatona építi újjá a hazát, bocsánat, szeretett pártját. Elnök asszony, ezt nyilván ketten hiszik el ebben az országban: ön, és ha van kutyája, akkor az eb. Ön, kis ravaszdi őszre teljesen lemossa magáról a csúnya MSZP-s billogot, és gőzerővel kezdi híveit szervezni egy miniszterelnöki álom beteljesítéséhez. Miért, ha Bajnainak sikerült? A kongresszus bebizonyította, hogy szó nem volt generációs ellentétekről, senki nem akarja az öregek nyakát szegni. Amellett, hogy a vének bebetonozták magukat és teljhatalmat adtak maguknak, a fiatalokat szoros ellenőrzés alatt maguk mellé vették, majd így tettek hitet a Bajnai-kormány mellett. Mesterházy Attila, ez a huncut szakállmatyi vezette fel a kongresszus legjobb viccét, amin azóta is fogjuk a hasunkat. Mesterházy azt nyilatkozta, hogy pártja eddig nem tudta a társdalom egészét lefedni, de az új választási bizottság ennek maradéktalanul eleget tesz. Tagjai: Botka László szegedi polgármester, Ficsor Ádám titokminiszter, Boldvai László volt pártpénztárnok, Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke és Molnár Csaba kancelláriaminiszter. Hiteles emberek, amint beterítik a magyar társadalom miden szegmensét, nyájas szavaik és fényes tekintetük nyomán csak úgy ömlik be a tagság a pártba. A térdünket csapdossuk a kis csapat virtuális önbizalmától.
Mesterházy Kennedytől lopott, Bajnai Orbán Viktortól. „Ne azt kérdezd, mit kapsz Amerikától, hanem hogy te mit adhatsz Amerikának”, szólt a Kennedy-idézet. Mesterházy fordításában: „Ne mondd, hogy más mit tegyen, hanem, hogy te mit vállalsz. Bajnai meg kirekesztő módon ferdítette Orbán szlogenjét: „Hajrá, Magyarország, hajrá, baloldal.” Ennyi sikerült? Ami Orbánnak védjegy, Bajnain lóg, mint a rossz gatya. Főképp annak tudatában, hogy vasárnap megtartották a következő hónapok főpróbáját: a Jobbikot és a gárdát rátolták a Fideszre, hogy megkezdődjék a szélsőjobb összemosása a legnagyobb ellenzéki párttal. És ezt fogjuk hallgatni és látni éjjel-nappal a választásokig. Első tenor Bárándy Gergely. Meg tudja valaki mondani, hogy ez a férfiú miért nem otthon néz először széjjel?