Púder

Nincs mit tagadni, előítéletekkel felvértezve indultam el a múlt héten szerdán Szarvason megrendezett Little Miss Hungary, 2009 gyermekszépség- és tehetségkutató verseny felkészítő táborába, hogy fotóriporter kollégámmal betekintsünk a gyermekszépségipar rejtelmeibe.

2009. 07. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Felidéztem magamban az első szépségversennyel kapcsolatos emlékemet: a nyolcvanas évek közepére datálódik, amikor a tragikus sorsú tizenhat éves fonyódi diáklányt választották meg szépségkirálynőnek. Molnár Csilla halála után azt gondoltam, a szépségversenyeknek befellegzett, de legalábbis gyerekeket, főleg serdülőkorúakat nem engednek többé a szülők a szépségipar közelébe. Ugyanakkor a balatonfüredi Anna-bállal kapcsolatban semmilyen ellenérzésem nem volt soha.
No de óvodáskorú, általános iskolás gyerekeket szépségversenyre cipelni! Sokan gondolják úgy, hogy ehhez tényleg fékevesztett anyai hiúság szükségeltetik.
Ugyanakkor senkinek sem jut eszébe, hogy az a gyermek, akinek „alkotásait” rajzversenyekre küldik, éppúgy tehetségét méri össze társaiéval. A zenei tehetséggel megáldott vagy megvert gyerekeket a siker reményében sokszor kíméletlenül gyakoroltatni vajon nem elítélendő? A sportoló kicsiket vajon helyes-e éveken át, szinte kínozva edzeni? Milyen jogon tartja kevesebbre bárki azt az édesanyát, aki a sugárzó szépség adományát tartja a versengés alapjának!?
Nos, ilyen gondolatok forogtak a fejemben, amikor nyolc óra után pár perccel begördültünk a szarvasi négycsillagos wellnesshotel parkolójába. Kora reggel útra keltünk, hogy a program szerint nyolckor kezdődő fotózás előtti sminkelésről ne maradjunk le.
Meglepő természetességgel, csöppet sem gyanakodva, kedvesen fogadtak bennünket. Bartalovics Ildikó versenyigazgató engedélyével bárhova bemehettünk, bárkivel beszélhettünk, a fotósunk szabadon, minden megkötés nélkül dolgozhatott. Nincs rejtegetnivalójuk. Itt transzparensen működik a gyermekszépségipar – vontam le a következtetést.
A sminkszobában egy négy-öt éves formájú leányka meglepő türelemmel viselte a púder felhordását. Hogy mennyit javított hamvas arcocskájának bemázolása, nem tudtam felmérni. Mint ahogy azt sem, hogy később a tűző napon a szarvasi lovardában mennyit segített a fotón a smink. De talán nem is ez a lényeg, hanem a felnőttek versenyének hű utánzása. Itt van Kiszel Tünde is. Ő lesz a zsűri egyik tagja. A vele való találkozás ürügyén elmenekülhettem a sminkszobából.
Tünde asszony nem olyan, amilyennek a bulvármédia lefesti. Természetesen kedves, nyílt, őszinte tekintetű, közvetlen teremtés. Öt éve vesz részt gyermekszépségversenyek zsűrizésében, mert – mint mondja – nagyon szereti a gyerekeket. Donatella nevű kislánya is itt van vele, de ő sohasem indul ilyen versenyen, vidáman lubickol a gyerekmedencében, jól érzi magát itt, szívesen játszik a szépségverseny szereplőivel.
– Összekötjük a kellemest a hasznossal – mondja Tünde asszony.
A zsűritagon egy pillanatra felülkerekedik az anya, bevallja, szerinte a nagyon piciket talán még nem kellene ilyen versenyekre vinni, csak azokat, akiken látszik, hogy valóban élvezik a nyüzsgést. Ő is tapasztalta, előfordult olyan eset, hogy a szülő erőltette gyermekére mindezt, csupán azért, mert neki hajdanában nem sikerült modellkarriert befutnia. Tinikorban viszont Kiszel Tünde szerint kifejezetten előnyös is lehet az efféle vetélkedés, ha arra inspirálja a lányokat, hogy többet adjanak magukra, hogy a színpadi mozgást megtanulják, hogy igyekezzenek csinossá, széppé és ez által magabiztossá is válni. Ugyanakkor Tünde határozottan leszögezi: a szépség szubjektív. Kinek a pap, kinek a papné – teszi hozzá.
– Én minden gyermekben találok valami szépet, aranyosat. Képzelje, egyszer egy szemüveges kisfiú produkciója bemutatásakor bátran kiszúrt magának a zsűriben, nekem játszott, és a műsorszáma végén azzal próbált meg levenni a lábamról, hogy pajkosan dobott nekem egy puszit. Mit tagadjam, sikerült neki, édes gyerek volt. Ugyanakkor azokat a gyerekeket, akiknél stresszt vált ki a verseny, nem szabad erőltetni – mondja a zsűritag.
Míg Tünde asszonnyal beszéltem, lemaradtam egy kisebb incidensről a sminkszobában. Az egyik kislány nehezen tűrte a sminkelés tortúráját, az anyja erre fenyítést helyezett kilátásba, mint fotós kollégám mesélte, a nő úgy fogalmazott, az se érdekli, hogy itt vannak az újságírók.
A leányok már reggel népviseletbe bújtak a szálloda közelében fekvő lovardába tervezett fotózáshoz. Átkísértük őket. Két farmerruhás nemzeti öltözéket nem sikerült egyik tájegységhez se besorolnom – de ez legyen az én bajom –, két tinilány combvillantó minikreálmányát azonban biztosan egyik magyar tájegységünkön sem vallanák magukénak a népek, bármily magyarosnak tűnt is a feszes kis mellényke. Volt, aki autentikus mezőségi öltözéket, volt, aki kalocsai vagy pompás palócruhát viselt.
A gyerekek a fotózásnál meglepő profizmusról tettek tanúbizonyságot.
– Derékra a kéz! Mosolyogj! Jól van! – pattogtak a fotós hölgy utasításai.
És a gyerekek a lovas kocsin, a Kincses névre hallgató ló kantárját tartva tényleg lebilincselő mosolyokat eresztettek meg a kamerába. Még a legkisebbek is pillanatok alatt pontosan azt a testtartást vették fel, éppen olyan szögbe fordították az arcukat, amilyen a legelőnyösebb volt számukra. Fegyelmezettek voltak, és együttműködők.
– Szép a mosolyod! Ügyes vagy! – jelezte elégedettségét a fotós, és már szólította is a következő potenciális gyerekmodellt.
A fotósorozat szolgál ugyanis a gyermek „portfóliójához”, amely alapján behívhatják reklámokba, gyermekműsorokba, vagyis bekerülhet egy különleges, csillogó világba.
Az idén összesen 370 gyermek jelentkezett a versenyre; három korcsoportban lehetett indulni: a legkisebbek (4–7 év) a mini, a 8–11 évesek a little, a 12–15 évesek a tini kategóriában versengtek.
A szépség azonban az idei Little Miss Hungaryn sem volt elég a győzelemhez, tehetség is szükségeltetett. Mint Bartalovics Ildikótól megtudtuk, egy kétperces produkció, úgynevezett talent show bemutatása is a nevezés feltétele volt. A sminkszobába rendezett közvélemény-kutatás eredményeként legtöbben tánc- vagy énekszámmal készültek.
A népviseletes fotózás után a lovarda ajándékaként a gyerekek felülhettek a lovak hátára, és kísérővel néhány kört tehettek.
Az egyik csokoládébarna lányt tényleg egzotikus szépséggel áldotta meg a teremtő; édesanyjától megtudom, hogy Vácról jöttek, és a kislány apja ghánai származású. Az első osztályos leányka kezébe négyévesforma szép, szőke kislány kapaszkodik. El nem engedné egy pillanatra sem újdonsült barátnője kezét.
A fotózás a wellnesshotel gyerekmedencéjénél folytatódott, immár fürdőruhában.
A napozóágyra leheveredő két tinit próbálom kifaggatni, hogy sikerüljön már leleplezésre alkalmatos tényt is feltárni a Körös-parti idilli környezetben.
Mint kiderül, Mendi és Kitti testvérek, és a Dunántúlról, Ősiből jöttek.
– Miért jár egy 13 és egy 15 éves gyerek szépségversenyre? – teszem fel a kérdést naivan.
– Hát kipróbálni magunkat – válaszolja Kitti, az idősebbik testvér.
– Voltatok már korábban is ilyeneken?
– Voltunk. Elég sokszor.
– Én voltam már szépségkirálynő, Veszprémben – veszi át a szót Mendi. – Modellkedni szeretnénk.
– És milyenek az esélyeitek?
– Hát, nem tudom – válaszol Mendi bizonytalanul.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres modell legyen?
– Hát, szépség. Vagy… Nem is tudom… Én járok táncra, meg sportolok is.
– A modellpályában mi vonz? Talán az, hogy jól lehet vele keresni?
– Azt nem nagyon lehet. Az vonz benne, hogy szép munka a modellkedés. Pénzt csak azok tudnak vele keresni, akik befutnak. Akik nagyon befutnak.
– Ildikó versenyén először vagytok?
– Ebben a szállodában már voltunk egyszer Ildikóval. Ő szokott minket elvinni a forgatásokra. Voltunk Olaszországban is, ott snowboardoztunk egy szálloda reklámfilmjében.
– És mennyit fizetnek egy ilyen alkalomért?
– Vásárlási utalványt kapunk. Statisztának is el szoktunk menni. Filmekhez. Azért ötezer forintot szoktunk kapni. Ez négy-öt órás elfoglaltságot jelent.
– Ez elég jó zsebpénznek tűnik. Milyen tanulók vagytok?
– Én kitűnő – mondja Mendi, aki jövőre rendészeti szakközépbe szeretné menni.
– Én négyes-ötös – így Kitti, aki most megy angol tagozatos gimnáziumba Fehérvárra.
– És nem féltek attól, hogy a szépségiparban veszélynek teszitek ki magatokat?
– Nem. Ildikó néni vigyáz ránk. Meg hát van bennünk tartás.
– Mi nem olyanok vagyunk, mint a külföldi modellek, hogy hát izé… Ők nagyon vékonyak… Meg a drog. Meg ilyenek…
– Azt hogy érted, hogy van annyi tartásotok?
– Hát hogy… Annyira nem szeretnénk belefolyni a modell szakmába… – segíti ki a húgát Kitti. – Van annyi eszünk, hogy mi ilyenbe nem megyünk bele. Meg ha nem sikerül valami, mi nem keseredünk el, hanem tovább próbálkozunk.
– A Little Miss Hungary szépség- és tehetségkutató verseny abszolút győztese fogja képviselni Magyarországot a Little Miss Worldön, amelyet az idén Egyiptomban rendeznek meg. Úgy lesz kijelölve a győztes, hogy a zsűri minden tagja kap egy szál rózsát, és a neki legjobban tetsző kislány kezébe adja – tudjuk meg Bartalovics Ildikótól. – Az egyiptomi verseny október 2–9. között lesz. Egy kislány részvétele a világversenyen 1500 euróba kerül. Tavaly a törökországi világversenyen Regőczy Panna képviselte hazánkat, aki második lett 26 ország legszebb kislányai között. Nagyon fontos, hogy nem csak a szépség számít a pinduroknál, mert szubjektív kérdés, kinek mi a szép, itt a tehetséget is meg kell mutatni, már ennyi idős korban is – szögezi le Ildikó. – Ének-, tánc-, vers- vagy akár bűvészprodukcióval is lehetett jelentkezni. Az idén több nagyvárosban rendeztünk elődöntőt, onnan jutottak tovább a versenyzők a középdöntőbe. Itt, Szarvason 51 gyermek vesz részt a döntőn. Két kisfiú is van a versenyzők között – a fiúk általában bátortalanabbak. Mindig úgy szervezzük a döntőt, hogy előtte egyhetes felkészítőtáborba visszük a gyerekeket, általában a szálloda mint szponzor adja az ételt, az italt, a szállást, az oktatáshoz a lehetőséget. Mi húszfős stábot biztosítunk, amelyben fotós, sminkes és fodrász is van. Azt vallom: egy kislányt nem szabad sminkelni, de a fotózáshoz muszáj. Mást lehet kihozni egy kislányból kis szájfény, kis szemspirál segítségével. A gyerekek ezt élvezik. Tudni kell, aki eljön egy ilyen szépségversenyre, az bálkirálynő szeretne lenni már a picik közt is. Mindig ellenőrizzük, hogy ne a mama legyen, aki nyomja a gyereket. Ez fontos – hangsúlyozza Ildikó.
– De hogy lehet ezt ellenőrizni?
– Már az elődöntőn megfigyeljük, miként viszi oda az anya a gyerekét, hogy cibálja-e, vagy ha a kislány már sírva fakad az első nap, mi megmondjuk, hogy köszönjük szépen, majd legközelebb jöhet, de most nem kérünk belőle. Nincs értelme erőltetni. A gyerek előbb-utóbb megmutatja az akaratát, hogy ez a színpadon vagy a színfalak mögött történik meg, mindegy.
Bartalovics Ildikó modellügynöksége több mint nyolc éve foglalkozik a gyerekekkel, ebbe beleértendők, mint mondja, a filmezések, illetve a fotózások is.
– Akik a szépségversenyen elindulhatnak, azok közül kiválasztom azokat, akik szebbek és ügyesebbek, és megkérdezem a szülőt, van-e mód a további együttműködésre. A gyerekek minden fellépésért vásárlási utalványt kapnak, vagy ha a kislány forgat, akkor statisztaként öt-hatezer forintot, kiemelt statisztaként 15–30 ezer forintot. A mellékszerep vagy a főszerep már egészen más kategória, ott 200–300 ezer forint is fizetnek. Jogilag védve vannak a gyerekek, hat óránál többet nem forgathatnak egy nap.
– Vannak olyan szülők, akik anyagi megfontolásból viszik szépségversenyre a gyereküket?
– Hála istennek, alig akad ilyen! Egy verseny eleve nem kevés pénzbe kerül.
– Mennyibe?
– Ötezer forint az indulási díj. A mini kategóriában, megtapasztaltam, a kislányok soha nem azért sírnak, mert nem ők lettek elsők, hanem azért, mert nem kaptak koronát. Ezért bevezettük, hogy minden kislány megkapja a műanyag koronát.
– Mi az eredeti foglalkozása?
– Színitanodát végeztem, Pécsi Ildikóét.
– Ön is színésznő akart lenni, mint sok szépségversenyen szereplő gyerek édesanyja?
– Én sem tudtam megvalósítani az álmomat, mert nem volt énekhangom.
– Jó üzlet ez, meg lehet ebből élni?
– Most már igen. A válság nagyon sok embernek rosszat hozott, de nekem ez az év lesz eddig a csúcs.
A múlt szombati döntő abszolút győztese a tizenkét esztendős szigetújfalui kislány, Koroknyai Virág lett, ő képviseli majd hazánkat az egyiptomi gyermekszépség-világversenyen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.