A Káli-medence polihisztora. Harmathy Ildikó vegyipari technikumot végzett, a BME vegyészhallgatója volt. Biológus-mérnök diplomát szerzett, dolgozott kutató biológusként, konzervgyári igazgatóként és a vendéglátóiparban. Kapolcson malmot vett, és panziót vezetett. Szárított zöldségféléket „talált fel”, az általa alapított káptalantóti dísznövénykertészet és építőanyag- kereskedés működtetéséhez is megvan a kertépítő szakmérnöki és kereskedelmi végzettsége. Tájékozott a jogban, világnyelveken beszél.
Húsvét után a második hétvégén a megszokott helyen, a Káptalantóti határában található Liliomkertben zajlott a piac, amikor rendőrségi autó hajtott be a területre.
– Először több oldalról, sutytyomban civil ruhás hatósági emberek vegyültek el a vendégeim között – meséli a mérnök-biológus végzettségű, helyben lakó Harmathy Ildikó. – APEH-es, VPOP-s, ÁNTSZ-es ellenőrök őgyelegtek, próbavásárlást csináltak, majd öszszehangolt akcióba kezdtek. Figyelmeztettem a rendőröket, hogy magánterületre hatoltak be, amihez nincs joguk, nem folytatok semmiféle illegális üzleti, kereskedelmi tevékenységet, nem követtem el kihágást, bűncselekményt, ami indokolná az eljárásukat. Az emberek dühösen tiltakoztak, a kedélyes hangulatú összejövetelből hangoskodás lett. Jellemző a hatóságok tájékozatlanságára, hogy számon kérték tőlem, miért nem kerítem be a falu külterületén lévő földem, holott természetvédelmi terület lévén ezt nem is tehetném meg, különben a magánbirtokot, erdőt akkor is védi a tulajdonjog, ha nincs körülötte drótkerítés. A kommandósakció eredményeként egy mézet árusító embert 150 ezer forintra megbírságolt az adóhatóság, mert nem adott nyugtát, nekem meg két hét múlva küldött egy felszólítólevelet a Veszprém megyei mezőgazdasági hivatal, miszerint a jogsértő magatartás megszüntetése érdekében a heti piaci rendezvényeket szüntessem be, vagy tegyem meg a szükséges intézkedéseket a működési engedély kiadása érdekében. Pénzbüntetést elsőre nem róttak ki, de figyelmeztettek, hogy majd lesz az is – jelzi.
Gondolom, hanyatt-homlok készül becsukni a vasárnapi piacot, kérdezem az élénken, pontosan fogalmazó asszonytól, jól sejtvén a válaszát.
– Eszem ágában sincs. Nem azért fogtam bele már harmadik éve, hogy most az első figyelmeztetésre feladjam. Van jogvégzett ember a piacra járók meg az ismerőseim közt, segítenek az ügyek intézésében, én sem vagyok elveszett ember. Amikor a kommandósok hatósági jegyzőkönyvet vettek fel, beleírattam, hogy itt magánrendezvény zajlik meghívott vendégekkel, és tény, hogy én nem szedek semmi helypénzt, napidíjat senkitől. Csak helyet adok egy civil összejövetelnek, hasznos szabadidős programnak. Szakszótárban néztem utána, mi a kereskedelem definíciója, úgy szól, hogy az árunak a termelőtől a felhasználóhoz történő eljuttatása. Mivel itt a termelőtől, kézművestől közvetlenül a vásárlóhoz kerül a termék, szó sem lehet kereskedésről. Nehéz lesz fogást találni azon, ami itt történik – jegyzi meg. Amúgy rövid idő alatt sok százan írtak alá egy tiltakozó nyilatkozatot a razziázás ellen, a piac további békés működése érdekében, sokan készek segíteni, hogy folytatódhasson. Ez a legfontosabb.
Ez a kistérség, a Káli-medence rendkívül jó adottságú táj. A mediterrán jellegű klíma olyan háztáji gazdálkodásra kínál lehetőséget, amilyenhez foghatót csak Toscanában vagy Provence-ban találni – folytatja Harmathy Ildikó. Ott olyan különleges minőségű, egyedi készítésű, kitűnő ízű, kézi munkával készülő élelmiszereket készítenek a falusi emberek, amelyekhez ragaszkodnak az igényes fogyasztók, a piacok, a városi csemegeüzletek. Az itteni gyümölcsök, zöldségek egészségesek, beltartalmuk értékes, a háziasszonyok kitűnő lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat készítenek belőlük. Kitűnő, tiszta tejtermékek, sajtok készülnek errefelé, nem beszélve a szőlő- és borkultúráról. Ez a varázslatos táj idevonzza a városi légkörből kimenekülő népeket, sokan vesznek errefelé telket, hétvégi házat, mások pár napra idejönnek pihenni, kirándulni – mutat körbe a valóban pompás tájon. A rendszeres piac megbízható, állandó fórumot kínál a találkozásra a helyi termékeket készítők és az irántuk érdeklődők között, segít a nehezen élő, kis jövedelmű embereknek és az olcsón jó árut keresőknek. Enyhíti az anyagi gondokat, lendít az idegenforgalmon, egészségesebbé teszi az embereket. Sajnálom a viszonteladókat, a lánckereskedőket meg a multikat, de ez ilyen egyszerű. Lenne… – teszi hozzá.
Harmathy Ildikó hosszasan, alaposan felkészülten és tájékozottan beszél a saját esetéhez kapcsolható országos problémákról is: a szinte teljes hazai élelmiszer-feldolgozó ipar elkótyavetyéléséről, a hazai gazdákat, termelőket, vállalkozókat a multinacionális cégekkel szemben hátrányba hozó adó- és egyéb törvényekről, az emberek munkáját nehezítő, állandóan változó, ostoba és életidegen jogszabályokról, a lélektelen, bürokratikus ügyintézésről. Tapasztalatairól, gondolatairól – és konkrét ügyeiről, érdekes levelezéseiről – összeállított egy könyvet is. A címe: Piac. A Liliomkert Kft. ügyvezető igazgatójaként és öntudatos civil gondolkodóként egyaránt igyekszik felvilágosítani az illetékeseket Nem lepődik meg az értetlenkedő hivatalos válaszokon sem. Felszabadult, de határozott személyiség. A munkáját ráadásul sokan segítik. Vasárnap délelőttönként tovább működik a liliomkerti piac.
