Már csak egy ugrás kell a grönlandiaknak ahhoz, hogy megfogják az isten lábát. Henrik herceg, II. Margit dán királynő férje, aki felesége oldalán vasárnap Nuukban együtt ünnepelte a helyiekkel a kiterjedt autonómia elnyerését, több költeményt is írt a grönlandi tájról, az ott élő emberek sorsáról. Valóságos himnuszok ezek, amelyek tisztelegnek a kietlen, zord természet és az ember előtt. „Grönlandon mindig is elkápráztatott a természet hatalmassága és a sziget népe, amely alkalmazkodni tudott e kemény körülményekhez” – mondta egyik nyilatkozatában a herceg.
De ne szaladjunk ilyen messzire, előbb nem árt egy kis kitérőt tennünk, hogy felfrissítsük földrajzi és történelmi ismereteinket. Grönland a világ leghatalmasabb szigete, 2,16 millió négyzetkilométer, hosszúsága 2600 kilométer, amely Európa és Amerika közt, az északi sarkkör vonalában fekszik. Nyolcvan százalékát jég borítja, megművelt területei a nullával egyenlők. Kutatók felméréseikkel igazolták, hogy az időjárás itt a legkeményebb a Földön, még a sarkkörinél is hidegebbet mértek.
Csaknem háromszáz éve a Dán Királyság fennhatósága alatt áll. Mintegy 4500 évesek az első emberi nyomok a szigeten, valószínűleg Amerikából, a mai Bering-szoroson át jöttek ide a halászattal-vadászattal foglalkozó népcsoportok. A vikingek is jártak erre, ám a zord időjárási viszonyok miatt inkább továbbálltak. Végül a dánok gyarmatosították 1775-ben, azt követően, hogy több mint ötven évvel korábban, 1721-ben a dán–norvég Hans Egede atya kolóniákat hozott létre. Jelenlegi lakossága 57 ezer fő, ebből 50 ezer inuit, azaz eszkimó és hétezer dán.
A dánok 1953-ban megváltoztatták a sziget gyarmat státusát, felruházták dán tartományi ranggal. Ezzel egy időben kezdődött a kemény „dánosítás” politikája, amely főleg az oktatásban érvényesült. Létrehozták a központosított tartományi irányítást, felépítették Nuukot, a sziget „fővárosát”, amelynek ma 15 ezer lakosa van.
Dánia 1973-ban lépett be a Közös Piacba, és természetesen magával vitte Grönlandot is. Ám az inuitoknak nem hiányzott, hogy távolról jött öltönyös emberek megmondják nekik, mennyi halat foghatnak ki a tengerből. Majd egy évtizedes tárgyalás után, 1979-ben a sziget belső autonómiát kapott Dániától. Ennek az egyik első próbája az az 1982-es népszavazás volt, amelynek következtében három év múlva Grönland kivált az európai együttműködésből. Nem árt, ha megjegyezzük: mégis van élet az Európai Unión túl is!
Mit jelent a most megkapott kiterjedt vagy megerősített autonómia? Ne higgyük, hogy pillanatok alatt, ripsz-ropsz megegyeztek: majd negyedszázados tárgyalás után sikerült megállapodniuk. A grönlandiak ezt az egyezményt tavaly novemberben népszavazáson (72 százalékos részvétel mellett 75 százalékos igen szavazattal) erősítették meg, mielőtt vasárnap életbe lépett a „fél önállóság”.
Dánia csupán hat területen – igaz, hogy ezek lényegesek – őrzi meg fennhatóságát. A Dán Királyság ellenőrzése alatt marad az alkotmány megváltoztatása, az állampolgárság megadása, a legfelső bíróság, a védelmi és biztonságpolitika, a külügyek intézése, valamint a monetáris politika kialakítása. A grönlandi törvényhozás, a 31 fős landstinget ezentúl kiterjedt jogokat kap – mintegy harminc további területen – az önmeghatározásra. Hivatalos nyelvvé emelték – a dán mellett – az inupikot, az eszkimók által beszélt nyelvet. A szigeten a rendőrség, az igazságszolgáltatás felügyelete is a grönlandiak kezében lesz. Az egyik legfontosabb pedig: az önálló rendelkezés a természeti kincsekkel.
Már csak Grönland elhelyezkedése is aranyat ér. Előretolt bástyaként tudja észlelni és előre jelezni, ha kelet felől Amerikát veszély fenyegetné. Nem véletlen, hogy 1951 óta a dán–amerikai NATO-együttműködés keretében nagy teljesítményű amerikai stratégiai radarállomás működik az északnyugati fekvésű Thuléban. Ha pedig a Föld általános felmelegedése következtében hajózhatóvá válnak az északi vízi útvonalak, akkor Grönland ideális kikötőhelyként jöhet szóba.
Bár a felmelegedés sokaknak átok, a szigeten ez valóságos ajándék. Ugyanis a jégtakaró fokozatosan olvad, igaz, ezt New Yorkban vagy Bostonban nem szívesen nézik, ahol a tengerszint akár 80 centiméterrel is emelkedhet. Így az idő múlásával Grönlandon egyre jobb feltételek lesznek a különböző ásványkincsek kitermelésére. Az érintetlen területeken ezekből van jócskán: kőolaj, földgáz, gyémánt, rubin, uránium, cink, ólom található a jégréteg alatt. Az előzetes kutatások szerint az Északi-tenger olajtartalékának legalább harmada a sziget alatt vagy annak partjainál helyezkedik el. A kiterjedt autonómia bevezetésének napján jelentették be, hogy Grönland kormánya ötvenszázalékos részvénycsomagot vásárolt a Nunaoil kőolajcégből, amely korábban kizárólag dán állami tulajdonban állt.
Bár évtizedek óta folynak a kutatások, a kőolaj kiaknázására még legalább tíz évet várni kell, olyan hatalmas összegeket kíván a jelenlegi kitermelési technológia. Ám máris ugrásra készen állnak az amerikai, kanadai, európai cégek, ők is szeretnének kapni az északi mannából.
A grönlandiak tehát kincsesládán ülnek. A magyar fogalmak szerint kisvárosnyi lakosságnak azonban egyelőre türelemből és megfontoltságból kell tanúságot tennie. Most még a mintegy félmilliárd eurós dán támogatásból élnek, ám ha a gazdaság beindul, ez a szám fokozatosan csökkenni fog.
Az e hónap elején tartott grönlandi parlamenti választások olyan fordulatot hoztak, hogy arra még a világsajtó is felfigyelt. Harmincévnyi hatalom után a szociáldemokrata párt, a Siumut elvesztette a választást, amelyet a szélsőbaloldali Inuit Ataqatigit (IA) korábbi szavazatainak megduplázódásával, majdnem 44 százalékkal nyert meg. Két centrista párttal összefogva azóta már kormányt is alakított, az élen a korábbi énekesből lett pártelnök, Kuupik Kleist áll, akit Grönlandon csak az amerikai Leonard Cohenhez hasonlítanak.
Kleist a Romandie című svájci internetes lapnak nyilatkozva példamutatóan bizonyította türelmességét. Szavaiban nyoma sincs a szélsőbaloldali hevességnek. A dán és inuit szülőktől származó, ötvenes éveinek elején járó Kleist tudja, hogy az energiahordozók biztosíthatják annak a gazdaságnak alapjait, amely szerinte elvezethet a teljes függetlenedéshez. Hogy mikor, az még kérdéses. A 2021-es dátum túlságosan szép lenne, mert pont 300 évvel lennénk azután, hogy az első dánok megjelentek a szigeten.
De addig van még mit megoldani Grönlandon. Kleist kormánya az oktatásra és az alkoholizmus elleni harcra akar összpontosítani, csak utána következhetnek az egyenlőtlenségekből eredő problémák, például a lakáshelyzet rendezése vagy az egészségügyi rendszer átalakítása. Beszédes, hogy egy felnőtt grönlandi tiszta szeszben számolva évente 12 liter alkoholt gördít le a torkán. A kábítószerek használata is igen elterjedt a szigeten. Vigyázni kell, hogy maradjon valaki, aki élvezni tudja a gazdagságot, mire megtalálják a kincsesláda kulcsát.
ellenségkép
Dehogy vagy te ellenségkép!
