Vélhetőleg kevésbé ismert tény, hogy a hideg- és melegétel-utalványok, utazási és egészségügyi csekkek kibocsátói hatalmas összeget kasszíroznak a rendszer működésének sajátosságai folytán. Az utalványt a kibocsátótól felárral vásárolja meg a munkáltató, akitől a dolgozó (vásárló) fizetéskiegészítésként kapja azt. Az utalvány aztán valamelyik kiskereskedelmi üzletben – jobbára hipermarketben – landol, amely kezelési költséggel csökkentve „váltja vissza” a kibocsátónál a fizetőeszközt. A kafetériaszolgáltató társaság bevétele abból származik, hogy az utalványok kiadása és visszavásárlása között akár másfél-két hónap is eltelhet, s ennyi ideig befektetheti, megforgathatja a jegyek ellenértékét. Az ebből származó haszon mellett már csak – ugyancsak milliárdokat jelentő – „talált pénz” a be nem váltott, elveszített vagy lejárt csekkek ellenértéke, amely a kibocsátások néhány százalékát is kiteheti. A tizenhat éve jól működő struktúra egyetlen szépséghibája, hogy a tetemes bevételt a piac java részét lefedő szolgáltatók (az Accor Services, a Le Chéque Déjeuner és a Sodexo Pass) kiviszik az országból, a tevékenység után fizetendő adóeurók pedig a francia államkasszában csörögnek. Ezt elégelte meg egy soproni vállalkozó, Perkovátz Tamás, aki 2007-ben indította útjára a Hami-Ha mi összefogunk… nevű étkezési utalványát.
A rendszer lényege itt sem különbözik a fentiektől, ugyanakkor – mint lapunknak a vállalkozó kifejtette – fontos különbség, hogy a jegyek elfogadására kizárólag kis boltokkal, magyar tulajdonú üzletekkel, hentesekkel, zöldségesekkel, kávézókkal és egyéb vendéglátóhelyekkel szerződtek le, multinacionális hipermarketláncok nincsenek és nem is lesznek a palettán. – Úgy tűnik, hogy a látszólag szociális célokat szolgáló természetbeni juttatási rendszer valójában azért jött létre, hogy a multik térnyerését erősítse. Elég ha csak az elmúlt 16 év tapasztalatából indulunk ki, hiszen ma már akkor számít jónak egy utalvány, ha azt akárhol le lehet vásárolni, a kényelmi szempontok pedig a Tescók, Sparok vagy más hipermarketláncok forgalmát serkentik. Kérdés, hogy a rendszer kiépítésekor az állam miért adta ki a kezéből annak üzemeltetését, mikor a lényegében kockázat nélküli haszon az államkasszába is befolyhatna. Ezt állami monopóliummá kellett volna tenni, de legalábbis kizárólag hazai társaságokra bízni – vélekedett a vállalkozó, aki a jelenleg Sopronban és környékén beváltható Hami rendszerét, vagyis a hazai utalványt más lokális kezdeményezésekkel összefogva terjesztené ki az egész országra, majd szövetkezeti formában működtetné tovább, mivel így a hazai gazdasági szereplők is érdekeltek lennének a saját szolgáltatás működtetésében. Perkovátz számításai szerint a külföldi szolgáltatók és a Nemzeti Üdülési Szolgálat éves haszna negyvenmilliárd forintra rúg, amelyet ha egy nemzeti vagyon részét képező vállalathoz folyna be, négyezer forint bevételt jelentene állampolgárokként. Ez – mutatott rá – annak tükrében korántsem elhanyagolható, hogy a kormány 600 milliárdos megszorításról beszél, ami a csecsemőket és aggokat is beleértve fejenként hatvanezer forintos személyenkénti terhet jelent. A Hami jelenleg havi 34-40 millió forintos forgalmat bonyolít le, ami figyelembe véve a külföldi szolgáltatók kibocsátását, elhanyagolható mértékű.
A három francia szolgáltatót tömörítő Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés (EUFE) lapunk megkeresésére nem kívánta közölni, hogy a társaságok egyenként mekkora piaci részesedéssel vannak jelen hazánkban, ám azt igen, hogy az Accor Services Magyarország Kft., a Le Chéque Déjeuner Kft. és a Sodexo Pass Hungária Kft. együttesen az utalványágazat kétharmadát fedik le, éves forgalmuk 231 milliárd forint. A társaságoknak a legnagyobb fejtörést a Bajnai-kormány áfával kapcsolatos elképzelései okozzák, a kafetériarendszert ugyanis 25 százalékos adó terheli júliustól. A hazai munkáltatók ezen cégeken keresztül 2,5 millió munkavállalónak biztosítanak étkezési utalványokat jelenleg, ami az EUFE várakozásai szerint meg fog csappanni az adózási előírások folytán. A szakmai szervezet tízszázalékos áfát tartana elfogadhatónak, ennél nagyobb teher azonban a vendéglátóiparra is jelentős negatív hatást gyakorol; drasztikusan visszaeshet a forgalom, ennek következtében pedig munkahelyek ezrei kerülhetnek veszélybe.
A kékfrank lehet az új csereEszköz? Perkovátz Tamás kezdeményezésére rövidesen útjára indulhat a soproni kékfrank. Az országhatáron átívelő áru- és szolgáltatáscsere lebonyolítására szolgáló, a helyi valutákat nem helyettesítő csereeszköz csak hazánkban számít példa nélküli elképzelésnek, világszerte – Ausztráliában, az Egyesült Államokban vagy a szomszédos Ausztriában – ugyanis számos gazdaságilag egységes kistérségben használnak valamilyen helyi „pénzt”. Perkovátz lapunk érdeklődésére kifejtette: a kékfrank magánemberek számára fizetési utalványként volna használatos, míg a vállalkozások közötti banki elszámolásban számlautalványként működne. – A rendszer a kistérség gazdasági szereplőinek érdekét szolgálja, hiszen az ilyen módon történő elszámolás erősíti őket. A lokális csereeszköz gyakorlatilag annyiban különbözik a pénztől, hogy nem kamatozik, azaz nem érdemes felhalmozni. Ha egy magánember vagy egy cég kékfrankhoz akar jutni, elég lesz bemennie a helyi pénzintézetbe, ahol a csereeszköz ellenértékének megfelelő valuta- egy bankszámlán kamatozhat – vázolta a struktúra lényegét a vállalkozó. A kékfrank ügyének komolyságát jelzi, hogy a fizetőeszköz terve már elkészült, a rendszer kidolgozásában pedig aktívan részt vesz a Sopron és Vidéke Ipartestület, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nyugat-magyarországi Egyetem közgazdaság-tudományi kara, valamint a Takarékbank is.
ellenségkép
Dehogy vagy te ellenségkép!
