Szabadkőművesek pletykaszinten

Titkos társaságok címmel argentin sorozatot vetít a Duna TV. Az első rész a szabadkőművesek történetével foglalkozik. A negyvenvalahány perces epizód dramaturgiája egyszerű: egy megnyerő arcú narrátor beszél, és közben várakról, templomromokról, falakra festett szimbólumokról látunk bejátszásokat, máskor fontos figurák portréit. Olykor fényűzően berendezett helyszíneken dramatikus jelenetek ábrázolják a hallottakat. Forrásokra ritkán hivatkozik az elhangzó szöveg – azokat viszont előfordul, hogy logikailag hibásan elemzi –, annál gyakrabban állítja a narrátor, hogy ezt meg azt beszélik a szabadkőművesekről, vagy ezt meg azt tartják róluk.
Az ismeretterjesztésre szánt szöveg attitűdje is érdekes, a szerzők érezhetően szimpatizálnak egy titkos mozgalommal, amely az uralkodókkal és az egyházzal szemben fogalmazza meg céljait, de amelyet az alkotók csak vázlatosan ismernek. Azon is nagyon igyekeznek, hogy ezt a szabadkőműves témát ügyesen eladják, mint valami intelligens mosóport. Amikor arról esik szó, mit találhattak a templomos lovagok Jeruzsálemben Salamon templomának romjai közt, ki nem hagynák, hogy A Da Vinci-kód című bestsellerre hivatkozzanak. Többször meglebegtetik azt is, hogy a szabadkőművesség ma is létezik, és ki tudja, talán ma is – ahogyan több évszázadon át tették – a szabadkőművesek alakítják a világtörténelmet. Mert mozgékonyak, rugalmasak, készek az újjászületésre. Lehet, hogy nem kedvez nekik ez a szellemiekben tohonya kor, de majd feltámadnak.
Ha valóban a szabadkőművesek alakították az elmúlt néhány évszázad történetét, és még most is alakítják, akkor magyarként, közép-európaiként csak azt mondhatom, sürgősen le velük! Tudom, persze, Kossuth, Kazinczy, Kölcsey mind szabadkőművesek voltak, éppúgy, mint Mozart, Goethe és Churchill. A film pedig olyan tetteket tulajdonít a szabadkőműves páholyoknak, mint a spanyol és angol gyarmatok felszabadítása vagy Hitler megállítása. De ezeket sem bizonyítja, pedig ha nemcsak szabadkőművesnek tartott magas rangú angolok neveit sorolná, hanem beleásná magát a szabadkőműves működési mechanizmus világába, ha kicsit részletezné, mi, hogyan szivárgott át a közgondolkodásba, az értékrendszerbe, az épp levitézlő eszmékbe tőlük, akkor azért úgy érezhetné a néző, hogy kapott is valamit számos lexikonban fellelhető, gyakran részletgazdagabb történeten és feltételezéseken túl. Bár a narrátor az első rész végén ígért olyasmit, hogy legközelebb majd arról is szó lesz, a médián keresztül miképp manipulálják a hétköznapi embert a titkos társaságok, de az első rész hevenyészettsége után nem várunk ettől az ígérettől olyan sokat.
(Titkos társaságok. Duna TV, július 20., 23.10.)