Szent Jakab-templom Németújváron

Zemplén és Abaúj után a Dunántúl nyugati végein folytatjuk – kilencedik esztendejébe forduló – barangolásunkat rejtőzködő emlékeink nyomában.
Vas vármegye 1920-ban elszakított őrvidékének járási székhelye, a négyezer lakosú Németújvár (Güssing) a magyar–osztrák határtól 15 kilométerre található. Néhány esztendő óta – csaknem egy évszázaddal Trianon után – végre mi is akadálytalanul meglátogathatjuk a magyar történelem e mozgalmas színhelyét. A Szék- és Östörmén-patak összefolyásánál, jókora tó fölé magasodó bazaltkúpon épült vár Burgenland középkori erődvonalának déli végpontja. Története a honfoglalás koráig nyúlik vissza, első írásos említésével egy 1157-ben kelt oklevélben találkozhatunk, amikor II. Géza király engedélyt adott a stájer földről érkezett Héder nembeli Hedrich és Wolfer lovagoknak kolostor építésére, Szent Benedek-rendi barátok részére. A „Quizun” alakban felbukkanó helységnév eredete régi vita tárgya, vannak, akik a német Güssinget a magyar Kissen, Küszeny alakból származtatják, az említett folyóvizek mai nevei – Strembach, Zickenbach – azonban kétségkívül a régiek átvételei. A nagy hírű Hédervári és Németújvári családok ősei által Szűz Mária tiszteletére alapított apátság kegyúri jogát egy emberöltő múltán III. Béla király elcserélte a kapornaki monostoréval, hogy a folytonos német és cseh támadásokkal szemben kővárat építhessen a hegyen. Így keletkezett Újvár, amely a tatárjárás idején már védelmet nyújtott a környék lakóinak. 1242 után a Pok nembeli Móric tárnokmester és rokonai kezére bízta IV. Béla, ők emelték az erődítmény lakótornyát – és építették a Dunántúl számos falusi plébániáját, kolostorát a XIII. században.
Luxemburgi Zsigmond koráig (1387–1437) a korona birtoka maradt Németújvár, utána az Újlaki és a Hunyadi famíliák közötti országos viszálykodás egyik fő színhelye lett. A vár alatti település 1427-ben szabad városként – civitas – szerepelt oklevélben, 1459-ben Mátyás király megerősítette kiváltságait, s ekkor kerítették körbe fallal a „suburbiumot”. A XV. század második felében az uralkodó által kedvelt ferencesek telepedtek le, és építtettek rendházat Németújváron. A török veszély hírére megerősített nyugati végvári rendszer fontos tagjaként már a Batthyányak tulajdonaként épült tovább az erődítmény: a munkálatok Batthyány Ferenc általi megkezdését jelzi az 1544-es dátum az alsó kapun. A Batthyány Boldizsár urasága idején – az 1580-as években – fénykorát élő településen a háborús körülmények dacára tekintélyes kulturális és tudományos élet folyt nemesi ifjak skólájával, nyomdászattal, botanikai gyűjtéssel, kutatással.
A török idők elmúltával, majd a kuruc-labanc viszálykodás végével a középkori vár romlásnak indult, csak a XX. századi renoválásnak köszönhető, hogy megmenekült a gótikus vártemplom és a most múzeumként szolgáló palotaszárny.
Németújvár legszebb régiségét a település déli szélén, a temető feletti dombon láthatjuk: a Szent Jakab apostol tiszteletére emelt régi parókiális templom a Dunántúl román kori egyházi építészetének kiváló emléke, osztrák területen szinte páratlanul eredeti állapotban. Téglából készült az 1200-as évek elején. Négyszögletes hajójához keletnek tájolt, íves szentély kapcsolódik, a nyugati homlokzat előtt áll a harangtorony. Az alatta nyíló, félkörívű bélletes kapun át bejutva pillérpáron nyugvó kegyúri karzatot látunk – az építtető éppúgy lehetett valamelyik stájer uraság, mint a Pok nemzetség tagja. A boltozatos apszis külső falát ugyanolyan függőleges falszalagok – lizénák – díszítik, mint a vasi, a zalai, sőt atávolabbi, XIII. századi falusi templomainkét. Az épület déli oldalához gótikus sekrestyét, halotti kápolnát és csontházat építettek.
Güssing 1973-ban kapta vissza városi címét, járási székhely lett. 1910-ben Németújvár 2184 lakójából 984 magyar volt; a 2001. évi ausztriai népszámláláskor a járás 27 199 lakosából összesen 302-en (!) vallották magukat magyarnak. Nem időszerű már Trianon, mondogatják korunk „bölcsei”. Lassacskán igazuk lehet…