Szobrok nyomában

Socha a objekt, azaz Szobor és objekt – ezt a címet viseli a pozsonyi nyári kulturális rendezvénysorozat egyik legismertebb eseménye, a nemzetközi plasztikai kiállítás. Az augusztus 31-ig látogatható tárlatokon 14 helyszínen 18 ország mintegy hetven művészének alkotásai tekinthetők meg.

(Pozsony)

Százharmincezer találat – enynyiszer szerepel a Google keresőjében a „socha a objekt” kifejezés, ami legalábbis azt jelenti, hogy sok helyen publikálták, illetve méltatták az immár tizennegyedszer megrendezett szobrászati kiállítást. Összehasonlításul: az első alkalommal megrendezett szentendrei szobrászbiennále 260 említéssel szerepel, „elődje”, az országos kisplasztikai biennále, amelyet húsz alkalommal rendeztek meg Pécsett (az idén már nem jutott rá pénz), kétezer-ötszázzal. De nemcsak a számok, hanem a minőség miatt is érdemes arra figyelmi, mi történik Pozsonyban az utóbbi években. Farkas Ádám szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem volt rektora tavalyi megállapítását az idei programot ajánlva is szívesen idézik a rendezők: Pozsony kezd a szobrászművészet európai fővárosává válni.
Egy főváros persze attól válik azzá, ami, hogy nemcsak a szűk szakma számára fontos az, ami valamilyen területen történik, hanem a nagyközönség, a polgárok számára is, hogy az érték a mindennapi élet része lesz. Nos, Pozsonyban szó szerint megkerülhetetlenek a Socha a objekt című kiállítássorozat egyes rendezvényei. Nemcsak galériák, múzeumok adnak helyet a bemutatóknak, de középületek, elsősorban az egyetem különböző helyszínei, a prímási palota, a külföldi kulturális intézetek is, a szobrok egy része pedig köztereken látható a rendezvénysorozat két hónapja alatt. A Szlovák Nemzeti Színháztól az új Duna-hídig húzódó hoszszú, téglalap alakú főtér névadója, Pavol Országh-Hviezdoslav közismert szobra, ha megfelelő nézőpontot választunk, abban a keretben jelenik meg, amelyet a holland Roland de Jong Orlando fémplasztikájának két karja képez. Mellette a kiváló szlovák alkotó, Peter Brunovski rozsdás fémcsövekké osztott oszlopa áll, ha úgy tetszik, a történelmi korok építészeti-plasztikai elemei és a jelen közötti párbeszédre utalva. Meg kell vallani, ennek a kapcsolatnak az elemzésére igencsak szükség van, mert Pozsony történelmi, művészettörténeti értékű, régi épületeihez, köztéri szobraihoz képest az, ami az első világháború után a közterekre került, nagyon nagy színvonalesést jelent, olykor esztétikai mércével nem is mérhető (ahogyan egyébként ez a Dunától délre is megfigyelhető).
A kiállítássorozat egyik nagy lehetősége tehát, hogy mintegy nemzetközi kitekintést is adva hívja fel a figyelmet a köztéri szobrászat problémáira, lehetőségeire. A másik, hogy általában a szobrászat nyelvezetéről, anyaghasználatáról cseréljenek eszmét a résztvevők műveik bemutatása révén. Az objekt kifejezés címbe emelése már eleve jelzi, hogy e szempontból igen nyitott a kiállítás, számos izgalmas kísérleti vagy a határterületet képviselő művet prezentál. Az egyik legszebb példa ebből a szempontból az egyik magyar résztvevő, Mengyán András nagyszabású műegyüttese a Mirbac-palotában működő Városi Galériában: három egybenyitott teremben látható, különös ultraviola fényben megjelenő konstrukciói nem egyszerűen modellezik a létező világ és a művészet mozgásait, összefüggéseit, de magának az emberi állapotnak a szellemi-érzelmi dimenzióit határozzák meg egyféle vizuális térpolifónia hordozójaként.
A kiállítássorozat másik magyar résztvevője, Kalmár János plasztikái a volt klarissza kolostor udvarán láthatók, a többi között Jozef Jankovic műveinek a társaságában. Csoportos kiállításnak ad helyet a szomszédban lévő egyetemi könyvtár galériája és udvara, valamint a Galéria Z, egy-két alkotó szerepel a galériákban, kulturális intézetekben rendezett további kiállításokon. A legtöbb bemutató az óvárosban látható, így hát kiváló városnézési alkalmat is kínál a kiállítóhelyek megkeresése. A körséta végén, ha szerencsénk van, a Szlovák Nemzeti Színház mellett, a régi városháza háta mögött lévő prímási palotához érkezünk vissza, két kiváló mű látványával búcsúzhatunk a kiállítástól. A szlovák Slavomír Gabriska nagyméretű, rusztikus fakonstrukciója a palota előtti téren látható, érdemes lenne állandó helyet találni számára, hasonló módon tökéletesen beilleszkedik a történelmi környezetbe a cseh Antonin Kaspar keresztet formázó fémplasztikája, amely a palota udvarán egy fülke előtt látható.
(Socha a objekt, Pozsony, augusztus 23-ig.)