Tabudöntő velencei gondolás

Kilencszáz éves hagyományt tört meg Giorgia Boscolo, egy 23 éves, kétgyermekes olasz családanya, aki két év kemény tanulás után lett Velence első női gondolása. A tanfolyamon részt vevő másik két hölgynek azonban nem sikerült érvényes vizsgát tennie.

Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy sikerült elérnem gyerekkori álmom, így az első munkanapomon saját gondolámmal szállíthattam iskolába két gyermekem – mondta az olasz ANSA hírügynökségnek nyilatkozó Giorgia Boscolo. A fiatalasszony gondolás édesapja miatt kapott kedvet még 7 éves korában a Velence egyik szimbólumának számító vízi jármű vezetésére. A négyszáz órás tanfolyam ugyanakkor igen megterhelő, és a Boscolo mellett szintén a képzésben részt vevő két nő, a velencei származású Alessandra Taddei, illetve az amerikai származású Alexandra Hai egyelőre nem tudta teljesíteni a kritériumokat. Külön érdekesség, hogy a végső vizsgán elbukó Hai korábban 12 évig harcolt azért, hogy gondolás lehessen.
A velenceiek többsége nem igazán rajong a történelminek minősített áttörésért, hiszen az ezeréves hivatás a középkortól kezdve a férfiak kiváltsága volt. Az ellenkezést jól mutatja, hogy a frissen engedélyt szerzett Boscolót a 425 velencei gondolást tömörítő szakszervezet nem vette fel tagjai közé.
Hivatalos indokolásuk szerint a 23 éves nő nem elég jó ahhoz, hogy tagja legyen az érdekképviseletüknek. „Nem hiszem, hogy ügyetlenebb vagyok, mint bármely másik férfi kollégám. Én is képes vagyok irányítani a 11 méter hosszú és ötszáz kilogramm súlyú hajóm, és szerintem a szülés sokkal nagyobb nehézséget okoz a gondola vezetésénél” – reagált a fiatal nő.
A velencei gondolásoknak nem csak a vezetés nehézségeivel kell megbirkózniuk. Az engedély megszerzéséhez el kell sajátítaniuk a hajózási jogszabályokat, a Velencébe látogató turisták miatt meg kell tanulniuk angolul, és ismerniük kell a város összes csatornáját, lagúnáját.

Megkopott mesterség. A Velence egyik jelképének számító gondola a hajtótest speciális kialakításának köszönheti, hogy egyetlen evezős segítségével viszonylag könnyen és különösen nagy energiabefektetés nélkül is vezethető. Az északolasz város hagyományos járművének története a középkorig nyúlik vissza, első ismert említését Vitale Falier dózse egyik 1094-es rendeletéből ismerjük. A XIV–XV. században mintegy tízezer gondolás rótta a város lagúnáit, és a híres nőcsábász Casanova idejében, a XVIII. században is közel ötezren űzték az ősi mesterséget. A gondolákat ma városnéző túrákra, esküvői ceremóniák lebonyolítására és szállodai taxizásra használják. Az utolsó, Peggy Guggenheim New York-i műgyűjtő tulajdonában lévő magángondolát 1979-ig használták. (MN)