Tudjuk-e, mikor csönget a kassza?

A médiatörvény előírása szerint meg kell különböztetni a műsorfolyamban a reklámot és a közszolgálatot. Ez a törvényi hely folyamatos zavarokat okoz a napi működésben, mert egyrészt tizenöt év után sem tanultuk meg a helyzetet kezelni, másrészt viszont megtanultunk ezzel a helyzettel visszaélni. Gondoljunk csak arra a jelentre, amikor a riportalany sikkantva kap a szája elé, mert véletlenül kimondta a fogkrémje nevét, meg amikor egy ártatlannak és közszolgálatinak látszó beszélgetésben valaki reklámozza könyvét, színházi előadását.
A Klubrádió kereskedelmi rádió, tehát műsoridejének nagyobb részét fordíthatja reklámra, mint közszolgálati besorolású társai. Erre a pénzre szüksége is van, hiszen önfenntartó. Ha nem tudnánk, hogy a kormány szívéhez közel álló médiumok milyen jól fizető megrendeléseket nyertek el az elmúlt években, sajnálkozhatnánk is megélhetési nehézségeik miatt. A Klubrádió tehát reklámoz, de gyakran úgy, hogy nem eldönthető, szívességet tesz, vagy pénzért dolgozik. Amikor például Klubdélelőtt című szombati magazinjában Kun Zsuzsa és Németh Kristóf beszélget Verebes Istvánnal új, Maya című, Hernádi Juditról írt könyvéről, vagy a bioptron lámpa feltalálójával a szerkezet továbbfejlesztett változatáról, akkor nem lehet kitalálni, hogy csengett-e előtte a kasszagép, vagy nem. Manapság minden áru, nehéz szétszálazni, hol végződik a tájékoztatás, hol kezdődik a reklám. Azt azonban ebben a folyton haladékokért és árengedményekért kuncsorgó médiavilágban sem könnyű megemészteni, amit Verebes mondott. Nevezetesen, hogy neki soha nem volt megtakarított pénze, de amikor szüksége volt rá, például a fia angliai filmrendező iskolájához kellett harmincmillió, akkor a Jóisten mindig kerített neki. Akkor épp egy kereskedelmi csatorna kereste meg visszautasíthatatlan, de vállalható ajánlattal. Mondhatják, nincs közünk hozzá, mennyit ér egy Verebes, egy Szellő vagy egy Hajós, csak ne derüljön ki, hogy előre ittak a medve bőrére.
Miközben tehát celebek és multik szép egységben menetelnek a kereskedelmi médiában, nehéz besorolni a rendbe Havas Henriket. Nem akkor, amikor gátlástalanul reklámozza valamelyik könyvét (e tekintetben tökéletesen tudja a marketingtörvényeket), hanem amikor rontja más üzletét. És még az is lehet, hogy direkt, nem ostobaságból, mert Havas már megcsinálta magát ebben a szakmában, tehát nehéz naivitással gyanúsítani. Így amikor a könyvhét környékén a Klubrádió vállalja egy sor könyv promócióját (vélhetőleg pénzért), akkor Havas mondhatja-e a szerkesztővel szépen egyeztetett beszélgetés közepén, hogy Spiró új könyve úgy rossz és olvashatatlan, ahogy van? Vagy ezt Havas azért mondja, mert ez így van megbeszélve? Vagy Havasnak nem szóltak, hogy ezért fizetnek, kolléga, rendesen kell viselkedni? Vagy nem is volt reklám? Ki tudja? Hát ettől olyan nehezen hihető már minden, amit hallunk. Ebben kellene végre rendet tenni.
(Klubdélelőtt, Klubrádió)