Túlléptek a bánaton

A szelídebb vádak közül való volt az elmúlt években, hogy a magyarság nem tud túljutni azon, hogy érzelmileg élje meg a trianoni tragédiát. Aki a hét végén részt vett az Erdélyország az én hazám címmel rendezett fesztiválon a Csattogó-völgyben, átélhette, hogy az erdélyiek és az onnan elszármazott magyarok túlléptek a tehetetlen bánaton.

Eltűnt a vád a szemekből és a szavakból a 2004. december ötödikei népszavazás eredménye miatt is, Erdély és különösen a székelység előre néz. Nincs Erdély Magyarország nélkül, és Magyarország sincsen Erdély nélkül – hangsúlyozta Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetségének elnöke.
A háromnapos találkozón nagyjából nyolcezren vettek részt, Gál István szervező szerint azért „csak” ennyien, mert a média azt sulykolta, hogy az árvizek miatt nem kiszámítható a közlekedés. A főszervező értetlenül áll az előtt is, hogy két hónappal ezelőtt a Duna TV, amely a világ magyarságát fogta össze létrejötte óta technikai adottságaival és műsoraival, visszalépett mint fő médiatámogató. Új-Zélandról, Ausztráliából, Izraelből, az Egyesült Államokból, Svédországból is érkeztek magyar családok az erdélyiek találkozójára.
Sok kulturális program zajlott a hét végén a Csattogó-völgyben. Gál Istvánék rengeteg olyan erdélyi vagy Erdélyből messzire származott előadónak adtak lehetőséget, akinek a nevét korábban nem, vagy csak alig ismertük. Kristály Brigitta népdalénekes, aki a megnyitón az Erdélyország, az én hazámat énekelte, közülük való, de ott a lengyelországi turnéról érkező Ördögborda és az Elevenek táncegyüttes is, a Kikelet együttes, az Orhent, a Regélők, vagy a székely góbék: Vitos Imre és Fehér Zoltán. Eljött kalotaszegi programjával az Állami Népiegyüttes, Petrás Mária és a bukovinai székely mesemondó, Sebestyén István is, aki a sörök, borok mellett üldögélőknek, sorban állóknak sem volt rest mesét, imát, áldást rögtönözni, kinek mire volt szüksége a „mesegyógyász” szerint.
A találkozó kiemelkedő programja volt a székelyföldi önrendelkezésről szervezett konferencia, amelyen elhangzott: újjá kell építeni az Erdélyiek Világszövetségét, össze kell fogni az erdélyieket, minden fórumon küzdeni kell az autonómiáért és a világ magyarságáért. A sikeres nemzeti, de országhatárok feletti összefogásra példaként Lengyelországot hozták fel, amely úgy tudott kikeveredni adósságcsapdájából a keleti blokk felbomlása után, hogy az Egyesült Államokban és a Kanadában élő lengyelek lobbiztak értük, s mint elhangzott, van elég székely, van elég erdélyi is ezekben az országokban.
Gál István szerint a kultúrának kiemelkedő szerepe van a közös jövő formálásában, az együvé tartozás átélésében, mert a politika üresen kongó mondatait mindenki unja.