Európa-bajnokok és magyar helyezettek. 1000 m. Férfiak, K–1: Max Hoff (Németország), Kucsera Gábor nem jutott a döntőbe. K–2: Eirik Veraas Larsen, Jacob Norenberg (Norvégia), 2. Gönczy Gábor, Kökény Roland. K–4: Fehéroroszország, … 5. Kammerer Zoltán, Molnár Péter, Boros Attila, Bozsik Gábor. C–1: Vajda Attila. C–2: Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály. C–4: Németország, 2. Tóth Márton, Volein Viktor, Sarudi Pál, Mike Róbert. Nők, K–1: Kovács Katalin. K–2: Josefin Nordlöw, Sofia Paldanius (Svédország), 2. Szabó Gabriella, Csipes Tamara. 500 m. Férfiak, K–1: Anders Gustafsson (Svédország), Molnár Péter nem jutott a döntőbe. K–2: Raman Pjatrusenka, Vagyim Mahnyev (Fehéroroszország), 2. Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor. C–1: Dzsjanisz Harazsa (Fehéroroszország), … 5. Vajda Attila. C–2: Robert Nuck, Stefan Holtz (Németország), … 9. Széles Gábor, Varga Dávid. Nők, K–1: Kovács Katalin. K–2: Szabó Gabriella, Kozák Danuta. K–4: Németország, 2. Csipes Tamara, Medveczky Erika, Janics Natasa, Benedek Dalma.
Kovács Katalin a szombati ezer- méteres és a tegnapi ötszázas döntőkre is megadta az alaphangot: mindkét távon nyert kajak egyesben. Ezren olyan magabiztossággal, hogy a hazai közönség győztesnek járó ünneplésben részesítette a messze lemaradva másodikként célba ért Franziska Webert. Kovács Katalin szombaton mégsem volt felhőtlenül boldog, ő is tudta, brandenburgi szereplését elsősorban az minősíti, ötszáz egyesben hogyan végez. A német Wagner és az olasz Idem, tehát két olyan kajakos között rajtolt az ötödik pályán, akik Pekingben megelőzték. Érdekes, sőt egyenesen elgondolkodtató, hogy az olimpiai bajnok Oszipenko be sem nevezett. Igaz, talán nem is történt egyéb, csupán helyreállt a rend, az ukrán kajakosnak 2008 előtt nem volt értékelhető eredménye, meglehet, utána sem lesz.
– Az ezres kötelező győzelem volt – ismerte el Kovács. – Noha a műsorközlő szerint szinte ideálisak voltak a körülmények, nekem a szél és a hullámos víz okozta a legtöbb problémát. Elfáradtam, de nem is fizikailag, inkább mentálisan. Nagyon furcsa a menetrend. Péntek délután még kétszázas pályákat mentem, ma pedig az ebéd után pihenő idejében kellett eveznem. Nehéz így felpörögni.
Vasárnapra azért sikerült, s szükség is volt rá. Kovács ugyan gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, évtizedes riválisa, Katrin Wagner a hajrában alaposan megszorongatta. Megelőzni azonban nem tudta.
– Nagyon örülök, hogy három arannyal és egy ezüsttel térhetek haza az Európa-bajnokságról, az sem bánt, hogy kétszáz méteren a párost elvesztettük Janics Natasával. 2007-ben négy ezüsttel zártam az Eb-t, tavaly az olimpia nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és sokan idén is temettek az első hazai verseny, a rangsoroló után. Remélem, nem csak magamnak, a bírálóimnak is bizonyítottam – értékelt Kovács Katalin.
Aki kiemelkedett a magyar csapatból Brandenburgban, de méltó követői azért akadtak. Elsősorban, ahogy azt megszokhattuk, a hölgyek között. Fontossági sorrendben haladva ötszáz méteren fölényesen nyert a Szabó Gabriella, Kozák Danuta duó – pedig saját bevallásuk szerint ilyen rossz pályát rég eveztek –, a Csipes Tamara, Medveczky Erika, Janics Natasa, Benedek Dalma összetételű négyes a második helyen végzett. Ezer méteren Szabó és Csipes második lett, s a lányok, még pénteken, kétszáz méteren sem adták alább az ezüstéremnél. Külön mérlegük négy arany és öt ezüst. Csipes Ferenc, a honvédosok edzője mégsem átallotta azt mondani, hogy várakozáson aluli a szereplésük.
A világbajnokságon van esély a javításra. Mindenekelőtt azért, mert ott az ötszázas négyesbe beülhet a szám egyes és kettes indulója is. Szinte biztosnak tekinthető, hogy Kovács, Janics, Kozák és Benedek alkotja majd a négyest, s ettől az egységtől a németeknek is van okuk félni. Bár Benedek Dalma tegnap még nem mert ennyire előreszaladni az eseményekben:
– Tavaly szinte mindenki azt mondta, a Paksy, Kovács, Janics, Benedek négyes verhetetlen lenne. Én is így gondoltam, ám így négyen egyszer sem, még edzésen sem ültünk össze. Szóval, ami engem illet, egyelőre örülök ennek az ezüstnek, talán végre lemosom magamról azt a bélyeget, hogy nem tudok csapathajóban evezni, s megvárom a keddet, amikor a kapitány megnevezi a maga négyesét.
Storcz Botondnak nem is a nők, hanem a kajakos férfiak miatt fájhat a feje. Kettesben Gönczy Gábor és Kökény Roland ezer méteren, illetve Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor ötszáz méteren második lett, egyesben azonban sem Kucsera (ezer), sem Molnár Péter (ötszáz) nem jutott döntőbe, s a négyes is (Kammerer, Molnár, Boros Attila, Bozsik Gábor) csak ötödik lett. Azaz itt még várat magára a generációváltás, Gönczyt leszámítva csak a kipróbált harcosok értek el eredményt.
– A férfimezőny borzasztóan sűrű, itt nem lehet azt mondani, hogy az ezüst csalódás. A dobogós helyezésnek már örülni kell, ezért én elégedett is vagyok – kezdte az értékelését Kammerer, majd a négyesre rátérve így folytatta: – Az a furcsa, hogy érzésre jó pályát mentünk. Egyszer sem éreztem, hogy megtorpantunk volna, végigbírtuk, mégis csak ötödikek lettünk. Nem tagadom, megvisel ez a szereplés. Idén lehet, hogy nincs értelme erőltetnem ezt az egységet, s csak az ötszáz párosra összpontosítok.
A férfi kenusokkal zárjuk a tudósítást, pedig kezdhettük is volna velük. S elsősorban nem is azért, mert Vajda Attila olimpiai bajnokhoz illő magabiztossággal nyert ezer méteren, hanem mert, ugyanezen a távon a Sáfrán testvérek, Mátyás és Mihály talán az egész kontinensviadal legkellemesebb meglepetését okozták a győzelmükkel. Mátyás az előfutam után úgy fogalmazott, az első ötben szeretne végezni, Mihály már akkor rávágta, ő viszont az „első egyben”. Tartotta a szavát. A testvérpár különös alakja a magyar kajak-kenunak. A szemük úgy csillog, mintha elvarázsolt világban élnének, ezzel szemben az a valóság, hogy mostantól a világversenyek esélyeseiként kell velük számolnunk.
Vajda Attila viszont már nem csupán rutinos kenus, egyben rutinos nyilatkozó. Győzelme után külön történettel fűszerezte a beszámolóját:
– Jól elrajtoltam, elhúztam, s bár a végén jöttek fel rám a többiek, éreztem, hogy marad elég az előnyből. S ha nagyon kellett volna, még tudtam volna újítani. Külön örülök annak, hogy a német Brendelt móresre tanítottam. Pénteken odaszólt nekem, hogy nagy a pocakom. Meg kellett neki mutatnom, hogy nem véletlenül én vagyok az olimpiai bajnok.
A vb-re gondolva szinte szerencse, hogy ötszáz méteren Vajda – többek között a harmadik Brendel mögött – csak ötödik lett. Fűtheti a reváns, van miért küzdenie.
– Önmagamhoz képest előreléptem ezen a távon is. Az elmúlt öt hétben négy komoly versenyen indultam, a világbajnokságra viszont hat hetet készülhetek. Meg lesz az eredménye – tette hozzá.
Amiben egyáltalán nincs okunk kételkedni.
