Uzsorások

UzsorásokÉppen ideje volt, hogy a regnáló miniszterelnök elmondja a magyar bankoknak, hogy nevezettek összetévesztik a szemtelenséget a bátorsággal, amikor minden pironkodás nélkül pofátlanul megemelik a lakossági hitelek kamatait. Bajnai Gordon minap leült a pénzemberekkel, és tájékoztatta őket, hogy elszaladt velük a ló. Ez végtelen népszerűséget ígért a pislogó libásnak, meg némi reményt a padlón lévő szocialistáknak, hogy valamicskét javítsanak szánalmas pozíciójukon.
Maradjunk a bankároknál. Abszurdum, hogy kötök egy szerződést valamelyik hitelintézettel (ő is aláírja, én is, két fél vagyunk), aztán az gondol egyet, és megváltoztatja a visszafizetés feltételeit – a saját gyarapodására. Én, bár magam is szerződő fél vagyok, ilyesmit meg nem tehetek. Ő hivatkozhat bármiféle kedvezőtlen pénzügyi folyamatokra, én nem hivatkozhatok a magam viharvert állapotára. Kiröhögnének. Roszszabb esetben már vinnék is el alólam a házamat. Ez a „szerződés” …
Még tenyérbe mászóbb, ahogy a mindenféle bankok emberei másnaponként keresnek telefonon, és nyájas hangon ilyen meg olyan kedvező feltételekkel kölcsönöket ajánlanak. Mocskos tempó az, amikor az emberek kiszolgáltatott állapotából akar valaki pénzt csinálni.
Kedveseim, ne tárgyaljatok rablókkal, még ha azok nyakkendőt viselnek, nyájas a hanghordozásuk, akkor sem! Aki teheti, ne vegyen föl egy krajcár kölcsönt sem, és ne higgyen annak, mi van a szerződésben, azt ugyanis következmények nélkül felrúghatja a vigyorgó uzsorás. Törvény őket nem zabolázza, paragrafus rájuk nem vonatkozik. Ma még.