Vezérkari anya

A közhely szerint minden sikeres férfi mögött van egy erős nő. Kik azok, akik Barack Obama e heti moszkvai látogatásán az amerikai és az orosz elnök mögött álltak?

Sokak meglepetésére Barack Obama felesége, Michelle a divatos független női szerep helyett a hagyományos, visszahúzódó feleség és az odaadó anya feladatait választotta, miután férjét az Egyesült Államok elnökévé választották. Mi lehet ennek az éles fordulatnak a hátterében?
A Moszkvában tárgyaló Barack Obama amerikai elnököt elkísérte felesége, és tette a jól viselkedő first ladyk dolgát. Meglátogatott egy Szent Dimitrijről elnevezett árvaházat, ahol a gyerekek saját készítésű ajándékaikkal lepték meg, énekeltek és zongoráztak neki. Az amerikai ABC hírtelevízió híradása szerint a legnagyobb sikert azzal aratta, hogy egyik lányát Natashának hívják (és Sashának becézik), csakúgy, mint – gyakori orosz név lévén – az árvaotthon három lakóját.
Természetesen egy a nukleáris fegyverek leszerelését előirányzó egyezményről szóló nagyhatalmi találkozó sikerességét nem kockáztathatja az amerikai diplomácia azzal, hogy az elnök felesége megbotránkoztatja a vendéglátókat, így akkor sem engedtek volna neki semmilyen „önállóskodást”, ha a személyiségéből ez következne.
A first lady sokakat meglepett, amikor a Princeton és a Harvard egyetemeken végzett menő ügyvédként és a Chicagói Egyetem kórházának igazgatójaként nem folytatta Hillary Clinton formabontó, kényes politikai témákban is független véleményt megfogalmazó viselkedési irányvonalát. Inkább a hű feleség szerepét vette fel, amelynek Jackie Kennedy alakította ki a prototípusát az Egyesült Államok first ladyjeinek sorában. Már az előválasztási kampány kezdetén alárendelte magát férje sikerének.
A média nem is az amerikai társadalombiztosítási rendszert alapjaiban megváltoztatni kívánó javaslataival, hanem inkább ruháival, gyermeknevelési elveivel foglalkozik. Az amerikai sajtó hamar ráaggatta a kissé pimasz, mégis elismerő „mom-in-chief” (az anyák vezérkari főnöke) nevet. „Az első évben a legfontosabb az lesz, hogy segítsünk a gyerekeknek átvészelni a változást. Emellett sok más ügyet is a szívemen viselek, ilyen a katonák családjának helyzete, a munka és a család közötti egyensúly megteremtése és az oktatás. Barack és én hiszünk abban, hogy hatással lehetünk a fővárosra” – nyilatkozta Michelle a CBS televíziónak tavaly novemberben, két héttel férje megválasztása után.
Az amerikaiak többségét mindenesetre elbűvölte Michelle Obama hagyományos háziasszonyszerepével. A Harris Interactive közvélemény-kutató által júniusban végzett felmérés szerint az amerikaiak 68 százaléka pozitívan ítéli meg a first lady viselkedését (férjéről 54 százaléknyian nyilatkoztak hasonlóan). A legutóbbi tíz first lady közül Michelle-t tekinti a válaszadók többsége az amerikai női szerep legjobb megtestesítőjének. A top háromban azonban még nincs benn: Hillary Clintont vélik a legintelligensebbnek, Eleanor Rooseveltet tekintik a legjobb first ladynek, őt pedig Jackie Kennedy követi.
Az amerikai lapok tele vannak a Michelle Obama és Jacqueline Kennedy közötti kísértetiesnek mondott párhuzamot taglaló cikkekkel. Az Artúr király mitológia legendás fővárosa után Camelotnak hívott Kennedy-korabeli Fehér Ház után a New York Post, kivételes nyelvi leleményről téve tanúbizonyságot, az Obamáék benépesítette rezidenciát Bamelotnak nevezte el. De Jackie és Michelle történetében a fiatalságon, a szépségen és a szaladgáló gyerekeken kívül vajmi kevés hasonlóságot találunk, mutat rá a Newsweek. Míg Jackie gazdagnak született, ügyesen lovagolt, rókákra vadászott, és az amerikai arisztokrácia egyik leghatalmasabb családjába házasodott, addig Michelle tipikus munkásosztálybéli lány volt. Apja a chicagói vízműveknél dolgozott, anyja titkárnő volt. Mindketten ígéretes karriert adtak föl, de Jackie írói pályája nehezen hasonlítható Michelle kórház-igazgatóságához. (Hillary Clinton és Laura Bush után egyébként Michelle Obama a harmadik olyan first lady, aki egyetemet végzett.)
Persze Michelle Obama választott (vagy a tanácsadók által kialakított) attitűdje nem nyerte el mindenki tetszését. A feministák azt várták tőle, hogy folytassa chicagói munkáját, amikor is a közösségek szociális jogaiért, esélyegyenlőségéért állt ki, és hogy intelligens fekete nőként férjétől függetlenül is megnyilvánuljon. Csalódniuk kellett, állapítja meg keserűen Melissa Harris-Lacewell, a Princeton Egyetem politológusa a The Nation hetilapban. Szerinte „a szókimondó nő helyébe, aki sokakat felidegesített a kampány alatt, egy olyan nő lépett, akit ha meglátunk férjével, gyerekeivel és új kutyájukkal, mindannyian azt mondjuk: ah”.