Visszatérő barátok

Vajon akkor az olajért támadta meg Irakot az Egyesült Államok 2003-ban, vagy más tervei voltak? Az iraki lakosság – és Európa nagy része – szerint a fekete arany vezette oda az amerikaiakat, bár az első körben az amerikai olajóriás, az ExxonMobil visszalépett. Nem tudni, ha volt is terv az olajipar megszerzésére, mi járt az amerikai stratégák fejében. Egyes vélemények szerint az iraki olaj megkaparintásával az amerikaiak szembe tudtak volna szállni az Kőolaj-exportáló Országok Szervezetével (OPEC), és a kartell ellenében alacsonyan tarthatták volna az árakat.
Az olajipar privatizációjával szemben most a hírek szerint Amerika az állami olajtársaság újjáalakulását támogatja, amely természetesen az ő érdekeit is képviselné. Irak nemzeti olajtársasága 1966-ban alakult, amely 1972-re teljesen állami kézbe vette az olajipart, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy egyetlen külföldi társasággal sem köt együttműködési szerződést. Az államosítás előtt ugyanis csakis külföldiek játszottak az iraki olajkinccsel, pillanatnyi érdekeik mentén. Az Iraki Petróleum Társaság, az IPC (1929-ig Török Petróleum Társaság) nagy olajcégek közös vállalkozása volt. Részt vett benne az Anglo–Persian Oil Company (amelyből 1954-ben lett British Petrol), a Royal Dutch–Shell holland cég, a francia CFP (amely 1991-ben lett Total), és egy, öt nagy amerikai olajcég alkotta konzorcium. Az iraki olajat ez a cég szállította külföldre és adta el saját szakállára, a nagy résztvevők közös megállapodása alapján. A cégek megakadályozták, hogy irakiak is részt vehessenek a közös társaságban. Az IPC 1931-ben hetvenéves koncessziót kötött Irakkal, ezt nem sikerült kitöltenie az államosítás miatt. Az IPC tagjai építették ki a jelenlegi infrastruktúra zömét, és most, egy emberöltővel később más név alatt újra részt kívánnak venni a kitermelésben.