A baloldali politika logikátlansága

Ugyan még mindig a szokásos régi kommunista szép jövőről s az igazságosságról beszél az erkölcsileg problematikus pillanatnyi miniszterelnök, a kommunikáció egyre logikátlanabb. Nézzünk csak néhány példát! Egyszerűen nem érthető az, hogy mi köze van az ágypénznek és a vizitdíjnak a hálapénzhez. Annak a tisztességes orvosi fizetésekhez s a szükségletekhez alakított egészségügyi ellátáshoz van köze. Ha pedig államilag (közösségileg) kevesebbet akarnak költeni a betegekre – márpedig csak ezt akarják, s közben még jó üzlethez is akarják segíteni a csókos haverokat –, akkor a hálapénz garantáltan marad, illetve a gazdagok mindig előre sorolódnak. A több-biztosítós rendszer ügyét szinte már kár is tárgyalni, hiszen az egyéb (kár-)biztosítás ilyen megoldása csak azt jelentette, hogy bizonyos (gyenge) épületekre és veszélyeztetett területeken (például Hernád-völgy) nem lehet biztosítást kötni. Ez ugyanaz, mint az idősebb és roszszabb egészségi állapotú emberek ügye. Egyik sem üzlet a maximális profitra törő magántőkének. Szolidaritás pedig a piaccá züllesztett nemzet/társadalom körében nincs, ezért jó ma nálunk „szocialistának” lenni.
De ha megnézzük a leszavazott tandíjat – mai szocialista újbeszédül „fejlesztési részhozzájárulás” (!) –, akkor pedig nem lehet érteni azt, hogy miért lesz igazságosabb a felsőoktatási rendszer, ha szegény gyerekek el sem tudnak indulni benne. S miért emelkedne az oktatás színvonala ugyanazon emberek interaktív közegében csak azért, mert a diákok fizetnek? A rektorok havi kétmilliós fizetése sem fogja az oktatási színvonalat emelni ugyanazon infrastruktúra mellett. Az engedelmességüket azonban feltehetőleg fokozná az egyetemi tandíj, csak azt a bornírtságot fejezi ki, amely a frissen meszelt neoliberális elvtársak fejében kavarog, akik a fél évszázados kötelező (ál)kollektivizmus után most azt hiszik, hogy nincs közösségi beruházás az emberi tőkébe. Vagyis azt hiszik, hogy a tanulás egyéni biznisz csupán.
De vegyünk egy másik fontos „igazságosságelemet”, a vasúti szárnyvonalak felszámolását! Itt is igen jól fognak járni a szegények, hiszen a drágább busszal utazhatnak – s így nyilván emelkedik az életszínvonaluk –, és még szennyezhetik is a környezetüket. Arról már ne is beszéljünk, hogy a nyereséges vasúti áruszállítást el akarják adni. Az államnak nem lehet tartós és neoliberális kiskirályoktól (Csák Mátéktól) független bevétele. Mert az állam gonosz és rossz gazda, s még képes a szokásos magántőkés zsiványkodásnak útját állni. Bezzeg az adóemelés viszont helyes elv, hiszen azzal ugyanúgy proletarizálható a magyar társadalom zöme, mint egykor a „mindent államosítás” megváltó kommunista elvével. Független egzisztencia nálunk csak a Kóka János-féléknek jár, akik állami (közösségi) szerepben is csak rt.-ben képesek gondolkodni, meg a Bajnai Gordonoknak, akik beszállnak a libaügyekbe, noha – legalábbis utólag – beismerik, hogy nem értenek hozzá. Mint egykor a munkásigazgatók és szakérettségis megbízhatók. Örök logika ez, mindig a más zsebére, életére, aki érti, az boldogul, a többi pedig a nép ellensége mindig.
Aztán itt van a magánkapitalista csoda, az „elvárható nyereség” után fizetendő adó. Ennek logikus rokona a logikátlanságban, hogy a „lakosságnak” nem emeltek egy ideig gázárat, „csak” a vállalkozásoknak. Ki fizeti a kenyér árát, elvtársak? A 30-40 ezer forintos nyugdíjból élők is korábban „túlfogyasztottak” – s most fizessék meg az egykori dáridó árát. Ez a logika mindig uralkodott a vörösöknél: fizessenek a gazdagok, előbb a beetetésnél, aztán fizessen mindenki mindig az ő bátor kísérleteikért. Úgy látszik, hogy a történelemben a butaság ugyanolyan állandó, mint a gravitáció. Logika nem kell, de kell a párthit.
Mi a(z erkölcsi) logikája egy olyan gazdasági böjti kurzusnak, amelyet milliárdosok állítanak össze az elmúlt negyedszázadban mindenhol megbukott, de igen jól kereső neoliberális közgazdászok és nemzetközi pénzemberek receptje szerint? Semmi. De az életet addig kell facsarni, amíg ez a népség nem teremt egy új bolsevizmust. Persze majd azt is mások költségére és életére. Tőlük ennyi telik – a logika pedig kárhozatos reakciós áltudomány, mint egykor a genetika.

A szerző történész, egyetemi docens