A dörögdi fesztivál sallang nélkül

Igazán kár hepciáskodni: a völgynosztalgiára épülő dörögdi fesztivál jó, a közönség szereti, a falu pedig örül az érkezőnek. (És akkor mindjárt, zárójelesen: folyik itt a vita, hogy szétesett-e a Művészetek Völgye, vagy nem, Márta István fesztiválatya szerint nem, csak szünetel, a fővédnök közönség egy része szerint igen, szét – lényeg, hogy Kapolcstól Dörögdön át az Ördögkatlan fesztiválig mindenki a brand helyén támadt űrt igyekszik betömni. Völgy ugyanis az idén nincs, és ez a törzsközönség számára nehezen elviselhető veszteség, mindenki úgy pótolja, ahogy tudja, csak otthon ne kelljen maradni.)
Taliándörögd önkormányzata az elmaradt Völgy helyett saját rendezvénnyel rukkolt elő augusztus első tíz napjában, több újítással: egyrészt a fesztivál teljesen ingyenes, másrészt autóval nem lehet behajtani a faluba, így Taliándörögd a legszerethetőbb arcát mutatja.
Nem kell mindjárt azzal jönni, hogy biztos kevesen vannak. A kevés relatív, a fentiek tudatában szerintem kifejezetten sokan vannak a faluban, a vendégek nagy része korábbi „völgylakó”, a programok élnek, a fellépők pedig megkapóan közvetlenül és hálásan viszonyulnak a hallgatósághoz. De a személyi kultusz már az első dörögdi fesztivált is beárnyékolja, Szőke András kolumnás fotója mosolyog ránk egy napilap Dörögd-mellékletében. Helyi lakosként nagy erővel van jelen, körülbelül úgy, mint tákolmányában, a Hasutasokban.
Dzsessz és alternatív zene udvarokban, pajtákban, kolostorrom oldalában, rekkenő délutánon és tücsökzengte éjszakában. Vasárnap este Dresch Mihály, Baló István és Szandai Mátyás triója köszöntötte az alkonyt a Sarolt-udvarban. Csak semmi felesleges sallang; se reflektor, se hangfal, se pódium, csak a szaxofon, pőrén, a gazban. Maga a tökély: a telt udvaron gyerekek és kutyák kergetőznek, a velőspirítós-illatban pedig olyan nyugalom szállja meg az embert, amilyen egy pesti koncerten soha. Napszállta után a Borbély Műhely a szépen megvilágított klastromromnál ötven embernek játszik, éppúgy, mintha ötszáznak játszana. Éjjel az utcán pontosan úgy csorog a „fesztiváltömeg”, mint a völgybeli estéken. A Tilos kocsmában szinte már szigetes a hangulat, őrült tánccal zárul a nap a lampionok alatt. A Lőke-kúriában a rezidens, Szarka Gyula a Ghymesből épp tombolára invitálja a tábortűz köré seregletteket, a Völgy étterem teraszán pedig bluestrió andalítja a vadmotorosokat.
Mivel a dörögdi fesztiválnak nincs épkézláb, kimerítő honlapja, se normális programfüzete, szájról szájra száll, hova is érdemes az adott napon menni. És ez így van jól: itt mindenki mindenkivel beszél, mindenki mindenkivel szót ért, mindenki mindenkinek örül. Talán, mert ennyi ember kell csak egy falura méretezett fesztiválra, nem több. Megsúgom, nem rontja el, aki esténként a klastromszínpadhoz kutyagol: holnap tíztől például a Kaltenecker–Borlai–Lukács-trió zenél, csütörtökön nyolctól Szakcsi junior, pénteken a Lakatos Project és a Balázs Elemér Group, szombaton a Babos Project, a zárónapon a Magyar Jazz Quartet. Ezek persze csak a főbb csapások, ezen a színpadon minden délutántól éjfélig áll a bál, akár a falu többi helyszínén.
Aki a Művészetek Völgyét a kultúráért és az atmoszféráért szerette, a dörögdi fesztivált is (nagyon) szeretni fogja, aki pedig zöldfülű ezen a tájékon, a legjobban teszi, ha itt, és így kezdi Dörögdön. És meglátjuk, jövőre újra összeáll-e, ami szét sem esett, jubilál-e, aminek már rég jubilálnia kellett volna, s lesz-e Nagyvázsonnyal együtt most már hét falu összefogásával, eredeti stábbal Művészetek Völgye. Ha lesz, azt is szeretni fogjuk mi, a fővédnök közönség.
Információk a község honlapján: www.taliandorogd.hu