Felkészülés a baloldali térfélen

Akár a futballcsapatoknál, a kormánypártoknál is a felkészülés ideje van, a mezek mosása, a cipők suvickolása, az öltözők takarítása. Közben a nyilvánosság csámcsoghat a leszerepelt játékosok cseréjén, és az új reménységek fizimiskáján, és a szakmai stáb hozzáértésén. A Fidesznek oda kell figyelnie erre a megtisztulási folyamatra, mert egyik pillanatról a másikra ki fog derülni, hogy a mocskaitól és lejáratott arcaitól megszabadult egyletnek semmi köze az eltelt évek „sikercsapatához” és annak lesújtó „eredményeihez”.
Hiába vártuk húsz éven keresztül, hogy valamelyik botrányukba belebuknak, hiába bizonyítottuk be bűnösségüket, hiába mondtuk meg előre, és hiába következett be, nem lehetett a kormányerők érdek- és pénzhatalmát megingatni. Hiába reméltük azt is, hogy a szavazótábor nélküli szalonpárt kiszorul a kristálycsilláros politikából. A külső támadások csak megerősítették őket, és még szorosabban fogództak egymásba. Mindkét pártban a belső erjedés végezte el azt a munkát, amelyet a végtelenül sokat tűrő és a demokratikus választási rendszert tiszteletben tartó választóknak kellett volna.
Aki mindenáron hinni akar a papírmasé kormányban, az kapaszkodjon abba a dicsőségbe, hogy a több száz milliárdos hitellel sikeresen elodázták az államcsődöt, és egy időre megfogták a forintot. Az IMF-kölcsön mögött álló pénzoligarchák mindig tesznek egy gesztust, hogy tovább tudjunk fizetni. Szeretnénk tudni, mi lett ezzel a nagy pénzzel, miért nem a gazdaság fellendítésébe invesztálták? Valószínűleg egyenesen visszaadjuk a hitelezőknek, csak egy másik számlán. A szakértői kormány nem politizál, a megszorításokat a gazdaság kegyetlen matematikájára hivatkozva viszi át, de az MSZP hallgató cinkosságával. Ne reménykedjünk, minden állampolgárt meg fognak rázni, hogy az utolsó százforintos is kihulljon a zsebéből. Közben a folyamatosan romló gazdaság örvénylő lefolyóként szippantja magába az emberek munkahelyét, megtakarítását, életszínvonalát. Az ország elhanyagolt, az elszegényedés, a nyomor, a lumpolás jellemzi. Minden napra jut legalább egy, a kormánypártokhoz köthető lebukás, hiszen a korrupció kezelhetetlenül kiszélesedetett az egész országot átszövő hálózatukban. Ettől függetlenül nagypályás játékosok, és biztosra vehető, hogy ahogy kilábaltak a kormányválságból, és megtartották a hatalmat, úgy a választásokra is fel fognak állni.
Csak egy példa arra, hogy a legkisebb pironkodás nélkül hogyan játszszák át egymásnak a közpénzek milliárdjait. Az ELTE rektora nem járult hozzá, hogy a kollégiumépület felújítása PPP-rendszerben (a befektető beruház, a megrendelő pedig horribilis összegért visszabérel, például az MTV-tévészékház) tízmilliárd forintért történjen meg (egyetlen kollégiumi ágy havonta hetvenezer forintjába került volna az intézménynek éveken keresztül), hiszen a felújítást saját kasszából is meg tudná oldani a fenti összeg egytizedéért, csakhogy ehhez a miniszter nem járult hozzá. Vajon miért?
A közelmúltban az SZDSZ is megkezdte a sár levakarását a cégtáblájáról. Senkit ne tévesszen meg, hogy pártvezetőt cseréltek, felmondanak az igazgató vagy felügyelőbizottsági tagoknak, hogy a hibás döntésekért meakulpáznak. A kullancs most emészti a felszívott vért, hogy azután újra megkapaszkodjon a politika szőrös hátában.
Brockhauser Edit
újságíró