Humorfalu Zalában

S Z Ó L Ó

Mostanában a hagyományok nem vannak, hanem teremtik őket, jegyzi meg valaki az árnyékból kicsit ironikusan, kicsit keserűen. Igaza is van, meg nincs is. Könnyű azoknak, akik évszázadok óta ugyanazokon az utakon sétálhatnak, és nehéz azoknak, akiket évtizedekig bolondítottak a modernista internacionalista propagandaszövegekkel. Az viszont egyáltalán nem baj, ha a régi hagyományok mellé, mint tojáspatkolás, újak is kerülnek. Woodstock sem volt mindig, azt is keletkeztették. Búcsúszentlászlón például már harmadszor rendeztek humor-Woodstockot, amely lényegében tér el a nagyszakácsi szakácsverseny legújabb fejezeteitől vagy a tökös-mákos rétest hajtogató fesztiváloktól, mivel egy szem idegenforgalmi hátsó gondolat sincs benne. A humor-Woodstock a falué, neki készül, neki szól, a búcsúszentlászlói ember a közönsége és egyben a házigazdája. Miután megeszi, amit főzött, kiválóan szórakozik a kizárólag neki készült műsoron.
Az új hagyomány teremtődésének magyarázata, hogy Búcsúszentlászló ifjú szülötte, Bödőcs Tibor humorista arra gondolt, amit elvitt a falujából, annak egy részét vissza is hozza ajándékba. Ha már az ő produkcióinak hősei Búcsúszentlászló ismert figurái, akkor meghívja sok-sok kollégáját is egy vizitre, győződjenek meg arról, nincs a történeteiben egy csepp túlzás sem. Így született meg három éve az első búcsúszentlászlói humor-Woodstock, amelyen akkoriban még csak a fellépőket tartották jól, az idén már a falut is. Az első pörköltfőző verseny (amelyet egy babgulyás nyert) tizenegy indulójának versenyszámát a falubeliek el is fogyasztották. A zsűri nemcsak a pörköltöket, hanem az egyes csoportok produkcióit is pontozta, a búcsúszentlászlói faluház hátsó udvarán álló Barkasban Bödőcs keverte a zenét, amelyre komoly érett férfiak és asszonyok pogóztak a versenyigazgató, Szőke András profi szervezésében.
Nemcsak a hátsó udvar és a Barkas tette enyhén hrabalossá ezt az augusztusi napot. Az abszurd és a szeretet szelíd keveréke ott lebegett a nyári meleg levegőben, és cáfolni tudta mindazt a rosszat, amit amúgy egymás között erről az országról és a benne élőkről el szoktunk mondani. Nem volt ott irigység, nagyzolás, leereszkedés, és nem volt oktalan rajongás sem. A magyar stand-up televízióból ismert sztárjai, élükön Fábry Sándorral, úgy jártak-keltek rövidnadrágosan a kultúrház udvara és nagyterme között, mintha otthon lennének – valószínűleg már így is érzik –, és legfeljebb néhány búcsúszentlászlói gyereknek jutott eszébe, hogy a híres emberektől autogramot kérjen.
Mindebben Bödőcs Tibor érdemei elévülhetetlenek. Nemcsak azért, mert kitalálta és megszervezte ezt a fesztivált, hanem mert mindezt végtelen természetességgel végig is tudja csinálni. Ugyan évekkel korábban eljött a falujából („nyolc év alatt abszolváltam az egyetemet”, mondja), és közben ismert, sőt elismert sztárja lett a magyar dumaszínházi műfajnak, azért mindvégig otthon is maradt. Sokat tanulhatnának tőle pojáca művészeink és alkalmi sztárjaink, akiket miközben magasra dob a sors, a nagy repülésben elfelejtik, kik is valójában. Búcsúszentlászlón az a legjobb, hogy érdemi találkozót tud tartani vidék és város, köznép és sztárvilág, és mindeközben kiderül, hogy az égvilágon nincs közöttük semmi különbség, csak az egyik szórakoztatóipari szakmunkás (és nem művész, igazítják ki ők maguk a lelkes helyieket), a másik meg a szőlőműveléshez ért.
A harmadik búcsúszentlászlói humor-Woodstock nem lebecsülendő vállalkozás. Bödőcs Tibor elérte, hogy szülőfaluja felkerült a magyar stand-up térképére, és ha így folytatja, eléri, hogy legjelesebb kollégái meg is sértődnek, ha nem hívja meg őket a búcsúszentlászlói faluház egész délutánt kitöltő műsorába. Ahol a meleget ugyan csak két ventilátor enyhíti, az udvari hangosítás a Barkasból szól, de a közönség lelkesedésére és jó szívére mindig számíthatnak. A fellépésért pedig a fizetség a házi sült kolbász a Bödőcs család szőlőspincéjében.
Így van jól. Maradjon is így!