A Team USA visszatér Berlinbe, először azóta, hogy Jesse Owens szembeszegült Hitlerrel az 1936-os olimpián – áll az amerikai atlétikai szövetség honlapján, a kor szelleméhez igazodva bulváros beütéssel. Mert az akkor 23 éves, színes bőrű Owenst nem az vezérelte, hogy dacoljon a Führerrel, ő pusztán győzni akart négy számban is. Sikerült neki. Megnyerte a 100 és a 200 méteres síkfutást, a távolugrást, továbbá első lett a 4x100-as váltóval is. (Ezt másolta le Carl Lewis az 1984-es Los Angeles-i ötkarikás játékokon.) A négy elsősége közül kétségkívül az időrendben második, a távolugrásban augusztus 4-én elért kapta a legnagyobb figyelmet, aminek meg is van az alapos oka.
A szegény fekete család második gyermekeként született James Cleveland Owens a Jesse nevet első tanítónőjétől kapja, amikor az félrehallja a nevét – a J. C.-t, azaz a „dzsíszít” –, és a kisfiú nem mer tiltakozni. Jesseként kerül be az osztálynaplóba, és az új keresztneve rajta is ragad. Idővel aztán jóval talpraesettebb lesz, és már az Ohiói Állami Egyetem diákjaként 1935. május 25-én egy michigani versenyen háromnegyed óra leforgása alatt négy világcsúcsot ér el. Berlinbe úgy érkezik, hogy távolugrásban 813 centivel tartja a rekordot, ám a selejtezőben kis híján elvérzik, mert az első két kísérlete során nem tudja elérni a 715-ös kvalifikációs szintet. Ekkor legnagyobb riválisa, a német Luz Long lép oda hozzá, illedelmesen bemutatkozik, és ő javasolja neki, hogy mit változtasson a nekifutásán. Owens megfogadja a tanácsot, bejut a délutáni döntőbe, ami már csak kettőjükről szól. Az Olimpiai stadiont megtöltő 110 ezer néző előtt az amerikai 774 és 787 centis ugrásaira a német hajszálpontosan ugyanennyivel válaszol, de azért Owens áll jobban, aki az ötödik sorozatban 794-nél, a hatodikban 806-nál landol, és ő az olimpiai bajnok. Elsőként Luz Long gratulál neki, tiszta szívből, és a két sportoló egymást átölelve pózol a kameráknak.
S itt el kell oszlatnunk egy legendát, hogy Hitler viszont nem volt hajlandó kezet fogni Owensszel, miként azt több magyar forrás is tényként tárja az olvasó elé. Ehelyett az az igazság, hogy Hitler az olimpia első napján valamennyi német győztest, valamint a 10 ezer méteres síkfutás három finn dobogósát is fogadta a díszpáholyában. Ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Henri de Baillet-Latour megpendítette neki, hogy nem szerencsés a kivételezés. Vagy mindenkit, vagy senkit, javasolta a belga sportdiplomata, és a kancellár ezután már senkit nem rendelt magához. Nyilván nem volt boldog, hogy távolugrásban egy színes bőrű nyert, nem pedig a felsőbbrendűnek tartott „árja fajt” megtestesítő magas, szőke, kék szemű honfitársa, de lenyelte a békát. A közönség is túllépett azon, hogy Long alulmaradt, a sportteljesítményt mindig is értékelő németek meghajoltak Jesse Owens nagysága előtt, hatalmas ovációval köszöntötték.
„Amikor elhaladtam a kancellár előtt, ő integetett felém, én visszaintettem. Hitler nem sértett meg” – emlékezett vissza Owens, és szóvá tette, hogy éppenséggel az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt bántotta meg, aki még csak egy táviratot sem küldött neki. Tény, hogy a hazaérkezés után Roosevelt a Fehér Házba sem hívta meg, és csak mintegy húsz év múlva, Dwight David Eisenhowertől kapott elégtételt. Mindez persze nem meglepő, mert éppenséggel berlini példa is van arra, hogy ha a náci ideológiához természetesen nem mérhetően, de akkoriban az Egyesült Államokban is dívott a faji megkülönböztetés: a 4x100-as váltóban az amerikaiak eredetileg négy fehér futót akartak indítani, és csak azért cseréltek, mert a hollandok váratlanul erős ellenfélnek ígérkeztek. A fehérek palotaforradalmat csaptak, mire megkapták a 4x400-as váltót, amit aztán el is veszítettek…
De kanyarodjunk vissza Jesse Owenshez és a lipcsei egyetemi hallgató Luz Longhoz! Mivel a német versenyző jól beszélt angolul, a két atléta Berlinben összebarátkozott egymással, az olimpia után pedig levélben tartották a kapcsolatot, egészen a II. világháború kirobbanásáig. „Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Hitler előtt barátkozzon velem… Ha az összes érmet és a kupát, amiket valaha is nyertem, egybeolvasztanám, nem érne fel a mi huszonnégy karátos barátságunkkal” – fogalmazott Owens. Ebben a történetben azonban nem lehetett happy end. Long 1943-ban frontszolgálaton Szicíliában, a szövetségesek partra szállásakor életét vesztette, és meglehet, hogy éppen egy amerikai golyó oltotta ki az életét… Jesse Owens a II. világháború befejezése után Long fiával, Kaijal folytatta tovább a levelezést, őrizve és ápolva a vérzivataros időben köttetett barátságot. Minden idők egyik legnagyobb sportolójaként 1980-ban hunyt el, tüdőrákban.
Jövő szombaton egyik unokája, Marlene Dortch és Kai Long áll majd egymás mellett a berlini Olimpiai stadionban, hogy a világbajnokságon – amelyen az amerikai atléták az emlékére J. O. monogramot viselnek a mezükön – együtt adják át az érmeket a távolugrás dobogósainak. S a lassan a múltba vesző értékekből valamit visszacsempésszenek a mába.
Történelmi futás. Sajátos felvezető futásra kerül sor a berlini Német Történeti Múzeumban az atlétikai világbajnokság szombati nyitónapján. Tizenkilenc országból húsz „versenyző” a régi fegyvertáron és a központi épületen szalad végig, hogy a szervezők megfogalmazása szerint a sport és a kultúra közé hidat verve népszerűsítse a vb-t. Nézők mindazonáltal alig lesznek, ugyanis a szó szerint történelmi eseményre csak újságírókat engednek be.
kurkuma fűszer
Ettől az egy hozzávalótól lesz igazán jó a csirkeraguleves
