Kiüresített olimpiai egységek

K A J A K - K E N U Ezer méteren minden magyar egység bejutott a mai döntőkbe a tegnap délelőtti középfutamokból a kanadai Dartmouthban zajló kajak-kenu világbajnokságon. A vasárnapi ötszázas finálékból viszont Molnár Péter (K–1) és Vajda Attila (C–1) is hiányozni fog. A magyarok hangulata nem csak ezért változékony. A körülmények messze nem kifogástalanok, s a már kész tényként kezelhető új olimpiai program sem kedvez nekünk.

(Dartmouth)

Schmidt Gábor, a magyar szövetség főtitkára érdeklődésünkre így beszélt a döntés hátteréről: „Még szerda délelőtt, a technikai értekezlet után is úgy álltunk fel, hogy a NOB másnap várhatóan elfogadja a nemzetközi szövetség, az ICF javaslatát, miszerint a kétszázas futamok felkerülnek a programba, s a női döntők számát háromról négyre emelik, a részletekről pedig majd ezt követően egyeztetünk. Ehhez képest csütörtökön kész tények elé állítottak bennünket. Gyakorlatilag eldőlt, hogy Londonban a férfiak csak ezer és kétszáz méteren, a nők pedig ötszázon és kétszáz egyesben versenyeznek. Amellett, hogy ez szerintem szakmai baklövés, hiszen az ötszázas futamok a leglátványosabbak, számunkra inkább hátrányos.”
Keserűsége érthető. Újabb illúzióval lettünk szegényebbek. Azt hihettük, legalább kajak-kenuban számít a szavunk. Dehogy. Egyrészt a kereskedelmi érdekek érvényesülnek. A durván negyven másodpercig tartó sprintek közvetítését jobban el lehet adni a tévétársaságoknak, mint a kettő, illetve négyperces ötszázét és ezerét. Másrészt kétszáz és ezer méterre egyszerre szinte lehetetlen felkészülni, tehát akik eddig mindkét olimpiai távot uralták, azok mostantól ezt már nem tehetik meg. Új arcok, új országok előretörése várható, ami az ICF-en belüli hatalmi viszonyokat is befolyásolhatja.
Régi igazság, hogy a kis országok szavazata ugyanannyit ér, mint a nagyoké. Egyetlen jó hír a számunkra, hogy a mostani döntés csak a londoni olimpiára szól, utána újratárgyalják a programot. Bár ez is hordoz veszélyt magában. Azon sportágak – lásd például öttusa, birkózás –, amelyek szabálya évről évre változik, az olimpiai mozgalom perifériájára kerülnek. Egyelőre beletörődhetünk abba, hogy 2012-ben a következőképpen néz majd ki a program: női kajakban K–1 200, K–1 500, K–2 500, K–4 500, férfi kajakban K–1 200, K–2 200, K–1 1000, K–2 1000, K–4 1000, kenuban C–1 200, C–1 1000 és C–2 1000 méter.
A vb-re rátérve egy megjegyzés idekívánkozik. Olyan pályán, mint a dartmouthi, Magyarországon Világkupát, de talán még ob-t sem lehetne rendezni. Nincs osztósziget a vízben, a parton pedig a versenyzőknek se zuhanyzó, se kivetítő. Ne értsék félre, ez nem nyafogás, a Banook-tó gyönyörű, három kajak-kenu klub is működik itt, csak éppen a létesítményeket nem vb-re méretezték. Vajda Attila így fogalmazott: „Kicsit úgy érzem magam, mintha turisztikai táborba érkeztem volna, nem világbajnokságra.”
Sajnos nem is tudta magát teljesen függetleníteni a körülményektől. Délelőtt ugyan lazán megnyerte az ezres futamát, délután ötszázon azonban csak negyedik lett, és kiesett. Még vízre szállás előtt úgy fogalmazott, akár üresen is belökhette volna a hajót a vízbe, a NOB döntése ugyanis értelmetlenné tette az ötszázas felkészülését. „Nincs más hátra, meg kell próbálkoznom a kétszázzal. Nem nekem találták ki, s csapattársam, Horváth Gábor személyében már odahaza erős riválisom van, de nem tettem le arról a tervemről, hogy Londonban két egyes számban legyek olimpiai bajnok” – bizakodott a váratlan kudarc dacára Peking bajnoka.
Ezer méteren valamennyi magyar egység bejutott a döntőbe – férfi kajak egyesben Kucsera Gábor tehát máris előre lépett az Eb-hez képest –, az ötszázas középfutamok azonban rosszul kezdődtek. Vajda előtt az első versenyszámban Molnár Péter is elbukott. Szerencsére a többiek hozták a kötelezőt, így a részfeladatot két hibaponttal teljesítette a magyar csapat.