Milliárdok a vert hadaknak

Döbbenetes, hogy milyen elszántsággal, körmönfont trükkök sokaságával próbálja megszerezni és piacra dobni a spekulatív tőke az egyik legutolsó nemzeti vagyonunkat, a magyar földet. A küzdelem most vált igazán élessé. A tét óriási, hiszen röpke másfél esztendő múlva kinyílik a kapu a külföldiek előtt. A kiváló minőségű – és arcpirítóan olcsó – magyar föld Európa egyik aranytartalékának számít, ezért biztos, hogy a befektetési lehetőségre 2011-től rástartolnak a pénzes nyugati vevők. Jól tudják ezt idehaza azok is, akik majd üzletelni szeretnének velük. Ezért mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb szeletet hasítsanak ki maguknak a hazai földpiacból. Ott akarnak lenni a startnál, amikor a megugró kereslet miatt nyílegyenesen elindulnak felfelé a földárak, és az embernek csak – képletesen szólva – a kalapját kell maga elé tartania, hogy belehulljon az égből érkező profiteső.
Mindig is a könnyű üzlet ígérete vonzotta a földpiacra a spekulánsokat, akik lassan másfél évtizede várják lankadatlan kitartással, hogy eljöjjön az ő idejük. Hasonlóképpen készülnek a rendszerváltás óta nem látott, parádésnak ígérkező vásárra azok a nagyüzemi vezetők, akik olcsón megszerezték annak idején a közvagyont, vagyis az átalakuló termelőszövetkezeteket, és most átadhatják cégüket egy osztráknak, hollandnak vagy németnek, hogy jelentős haszonnal zárják a téeszek privatizációja során elindított üzleteket. Ez a két kör az, amelyik a kilencvenes évek közepe óta irányítja a szocialista vezetésű agrárkormányzatok birtokpolitikáját. A Horn-kabinet idején az agrártárca még teljes mértékben fel akarta nyitni a sorompót a külföldiek előtt, majd amikor rájöttek arra, hogy ez a társadalom ellenállásába ütközik, 2002 után finomabb lépésekkel segítették a holdudvarukhoz tartozó agrártőkés befektetői kört. Az utóbbi napok fejleményei ugyanakkor azt mutatják, hogy a kormánynak már nincs mit veszítenie, ezért nyílt lépésekre szánta el magát: gyorsan át akarja csoportosítani a nagyüzemek számára az unióból érkező agrártámogatást.
Ez a valódi háttere annak a bonyolult új kifizetési rendszernek, amit SPS néven emlegetnek. A változtatás lényege az lenne, hogy a jövőben nem a földek tulajdonosaihoz érkezne a brüsszeli pénz, hanem a birtokok megművelőihez. Ez az intézkedés első hallásra szimpatikusnak tűnhet, ám tudnunk kell azt is, hogy eddig épp azért maradtak ki a most még területalapúnak nevezett támogatásból a társaságként működő nagyüzemek, mert – a külföldiek kizárása érdekében – nem kerülhetett a tulajdonukba föld. Amennyiben csakugyan életbe lép az SPS, föld nélkül is megkaphatják ezt a pénzt ezek a cégek, amiket így kívánatosabb portékaként lehet felkínálni a külföldi vevőknek. A brüsszeli milliárdokkal megerősített nagyüzemekre már csak azért is érdemes lesz rátenniük a külhoni befektetőknek a kezüket, mert 2011-től birtokvásárlási lehetőséggel is párosul az üzlet, a spekulánsok legnagyobb örömére. Ezért mondják azt a gazdakörök, hogy az SPS-sel a kormány kihúzza a magyar termelők lába alól a földet.
A Bajnai-kabinetnél azonban ilyen szempont nem számít, mert ennek a kormánynak jelenleg is az az egyik feladata, hogy a politikai csatatérről visszavonuló vert hadak számára biztosítsa a következő években hátországként szolgáló gazdasági pozíciókat. Ezek közé tartozik az SPS, amelyet azért kell a jogrendet felrúgva, törvény és a köztársasági elnök aláírása nélkül, az alkotmánybírósági eljárást figyelmen kívül hagyva bevezetni, hogy a következő kabinetnek Brüsszelben kelljen kanosszát járnia, ha nemet akarna mondani a nagyüzemeknek juttatott milliárdokra.