Náci-e vagy?

Nem tudom, ki találta ki ezt a nácimenetet, de beküldeném egy ablaktalan szobába Mike Tysonnal, mikor utóbbinak rosszkedve van. Az hiányzik nekünk, egy nácimenet! A közbeszéd nyálkás lejtőn csúszik vissza a harmincas évekbe, a „nyilvánosság tereiben” társadalmi csoportok uszítanak egymás ellen, s míg valakik a gazdasági rendnek nevezett táplálkozási lánc végéről vadásszák le a nyomorultakat, a köztévében – hatvan évvel a holokauszt után! – a fasisztakérdés kapcsán csap össze egy párt- és egy műsorvezető; a helyzet, ahogy Sólyom László mondta, robbanásig feszült. Erre egyesek Rudolf Hesst éltetve akarnak masírozni a fővárosban.
Bajnai Offshore Gordon persze kipenderül a sajtó elé mint a náciveszély ügyeletes elhárítója, s közli: Magyarország nem lesz újfasiszták paradicsoma. Mármost az utóbbi időben sok mindenkinek lett paradicsoma ez az ország: Bajnai-típusú szerencsehuszároké, közterhekből részt nem vállaló, felelőtlen befektetőké, pénzszivattyúként működő bankoké, pornográfiában, prostitúcióban, illegális szerencsejátékban, fegyver- és drogterjesztésben érdekelt „üzletembereké”… Neonáci-paradicsom speciel nem lettünk, ez a veszély egyelőre nem is áll fenn.
Ami tagadhatatlan: a fasizmus – ez a kollektív neurózis, mely a kifosztott, elkeseredett tömegeket szokta hatalmába keríteni – létezik. A ballib politika élesztette fel a sírból. Az a benyomásom, hogy a ballib tábor, miközben a jobboldalt vádolja ezzel, titokban imádja a nácikat. Annak idején épp az SZDSZ–MSZP-kormány alatt tartott alakuló gyűlést a Várban a Vér és Becsület nevű csoport; egyedül a Fidesz indítványozta a rendezvény megakadályozását. Demszky Gábor is sajátos értékrendről tett tanúságot 2006-ban: megtiltotta a gazdák traktoros vonulását, ám engedélyezte a fasiszta díszszemlét a Hősök terén. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a rendőrség ártalmatlan demonstrációkat is meg tud akadályozni, sőt szét tud verni. Simán megakadályozhatná a nácimenetet is nyilatkozgatás, hangulatkeltés, politikai hókuszpókusz nélkül.
Azonban a kormány, úgy látszik, nem a feszültségcsillapításban érdekelt.
Valamit még a jobboldal-fasizmus relációról. Amikor Salvador Dalít megkérdezték, mi a különbség közte és egy őrült közt, így felelt: „az, hogy én nem vagyok őrült”. Így summázható a mégoly határozott nemzeti-konzervatív álláspont, valamint a fasizmus közötti különbség is. Ez a különbség olyan nagy, hogy konzervatívoknak lehetetlen a fasisztákkal egy lapba írni, egy blogba posztolni, közös rendezvényeken mutatkozni vagy akár szóba állni. A balos véleményformálók amúgy is lépten-nyomon, kéjelegve mossák el a különbséget. Nekik kedveznek a nácik is, mikor „jobboldaliként” vagy „konzervatívként” tüntetik fel magukat. A Kuruc.infóval sem az a fő baj, hogy ostoba és aljas – létezik más sajtótermék is ilyen tulajdonságokkal. A fő baj, hogy nem vállalja önmagát. Lehet Hitlert, Szálasit éltetni, horogkeresztet magasba emelni, a magyar faj genetikai tisztaságáról értekezni, ám egyidejűleg nem lehet jobboldalinak és konzervatívnak lenni. Kurucnak sem. Ha valakinek Hitler vagy Szálasi a hős, az legyen az, ami: náci vagy nyilas. És akkor azt írja a címlapra őszintén, egyenesen.
A szólás és a gyülekezés határtalan szabadsága pedig liberális ostobaság. Ne lehessen a náciknak menetelni, ahogy ne lehessen a kereszténygyalázóknak sem rózsaszín Bibliával a kézben. Ne lehessen büdöszsidózni, de alaptalanul antiszemitázni se. A konzervatívok a jó rend oldalán vannak, ami többek közt azt jelenti, hogy legyenek világosak a szabadság határai.
Legyen rend és némi béke már. Ha szabad kérni. Rudolf Hess pedig maradjon csak a sírban.