Remények és kételyek a rajton

Soha még megközelítőleg sem fizettek ennyi pénzt a magyar labdarúgó-mérkőzések közvetítési jogaiért, több mint két évtizede válogatottunk sem állt ilyen reményteljes pozícióban a vb-selejtezősorozatban, ráadásul a Debrecen kiverte a svéd bajnokot a BL második kvalifikációs körében, no és végre-valahára visszajutott a Ferencváros is. Négy ok amellett, hogy bizakodjunk az NB I 2009/2010-es szezonjának rajtján, de ötödiket már ne keressünk, miközben a mérleg másik serpenyőjébe egyre zuhognak a kisebb-nagyobb súlyú tételek.

Persze tudjuk, hogy a közvetítési díjat nem a színvonal-emelkedés, hanem két rivális csatorna licitje hajtotta fel, a válogatott számára ősszel következnek az igazi értékmérő összecsapások, és miközben kijár a dicséret a DVSC-nek, azt se feledjük, hogy a tavalyi tabella második és harmadik helyezettje, az Újpest és a Haladás szemernyi valós esély nélkül, a négy mérkőzésen 7-1-es összesítéssel zuhant ki az Európa-ligából.
A Fradi egy külön bekezdést is megér, hiszen a várva várt, többször beharangozott erősítés egyelőre sehol sem észlelhető, és ennek csak látszólag mond ellent, hogy a csapatot így is éremesélyesként tartják számon. A két tavalyi dobogóst egy mondat erejéig már érintettük, de annyi még megjegyzendő, hogy a tegnapi sportnapilapban maga Csertői Aurél edző jelentette ki, hogy a mai Haladás csupán NB II-es szintű, az Újpest anyagi és sportszakmai helyzetéről pedig olyan végletes információik, illetve benyomások érkeznek folyamatosan, hogy a Megyeri útiakat a legnehezebb a helyükre tenni.
Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy a 2008-ban még bajnok MTK-nál tovább „racionalizálnak”, miközben szegény Vasast egyre irracionálisabb szituációba kényszeríti a vételi szerződés aláírását mind átlátszóbb indokokkal halogató úgynevezett tulajdonosjelölt. A Budapest Honvédnál és a Győrnél éppen azt kellene megbecsülniük, akár meghálálniuk a játékosoknak, hogy van gazdája, sőt sokkal inkább mecénása a klubnak, e két alakulat mellett a Videoton is bevallottan többre vágyik a tavalyinál.
Kérdés, Zalaegerszegen lehet-e mérce a valószínűleg erőn felüli tavasz, mint ahogyan Kaposváron is akadnak kételyek, de azokon valahogyan idényről idényre mindig sikerült úrrá lenni. Legalábbis eddig. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Pakson az első tízbe jutás a cél, az újonc létére ötödiknek befutott Kecskemétnél továbbra is minden stabil, talán Nyíregyházán is normalizálódott a helyzet, és a Ferencváros melletti másik feljutó, a Pápa sem tűnik áldozati báránynak, a tizenhat gárda közül tizenötöt már érintettünk, és még egyetlen kiesőjelöltet sem találtunk.
Nem mint tavaly, amikor a REAC és a Siófok már félidőben búcsúzkodni kezdett. Most egyértelműen a Diósgyőr tűnik a legzaklatottabb sorsú egyesületnek, de azt már kihangsúlyozni is felesleges, hogy a többiek viszonylagos kiegyensúlyozottsága, ereje is csupán magyar szinten értelmezhető.
A bajnokság tegnap a Nyíregyháza–Vasas mérkőzéssel már megkezdődött – ezen a nyírségiek 5-1-re kiütötték a fővárosiakat –, és egészen tizenhat játéknapon át vége sem szakad. Az első tavaszi fordulót ugyanis előre hozták novemberre; addig kiderül, mire ment a válogatott, a Debrecen és a Fradi, no meg hogy megéri-e mindezt ennyiért közvetíteni.