Új nomádok kóstolgatják Berlint

(Köln)

A szép számú nyári látogatókra berendezkedett német főváros hatóságainak az idény nyitányán nem várt turistacsoport okozott fejfájást. Közel százfőnyi roma csoport érkezett Berlinbe, és rövid idő alatt kaotikus helyzetről gondoskodott. Megjelenésük különlegességére a Tagesspiegel hamarosan rátapintott: „az igazi turistákkal ellentétben ők nem akarnak visszatérni hazájukba.” A Szabadságjogok és Menekültek Tanácsa szerint Berlin nem rendelkezik megfelelő koncepcióval a Kelet- és Délkelet-Európából érkező cigányok fogadására. Holott a migrációval foglalkozó szakértők népvándorlási hullámára számítanak. A cigány szóhasználattól tartózkodó német sajtó az új idők nomádjai megjelölést használva vonta le a Romániából érkezett csoport – ha nem is hosszú, de annál elgondolkodtatóbb – berlini vizitjének tanulságait. Már a „turisták” egyikével folytatott rövid beszélgetés utalt a lényegre, amikor az kijelentette: „Jól vagyunk itt!” A meddig akarnak maradni kérdésre csak vállvonogatás volt a válasz. És miért jöttek ide? A száj elé emelt kéz félremagyarázhatatlanul mutatta: enni. A rendőrség akkor figyelt fel rájuk, amikor az egyik parkban rábukkant jó néhány matracra. Jellemző a felkészületlen hatóságokra, hogy első reakcióként a gyermekgondozás elhanyagolása miatt indítottak vizsgálatot. A hajléktalan romák előbb elutasították a javaslatot, hogy közszolgálati intézményben helyezzék el őket, majd Kreutzberg egyik hajléktalanszállójába vonultak. Útjuk innen a Marien-Liebfrauen templomba vezetett. Az egyházközség tagjai csak hosszas rábeszélés után tudták rávenni őket arra, hogy távozzanak. Anja Wollny, a szenátus integrációs, szociális és munkaügyi részlegének szóvivője azt mondta: „a legszívesebben itt letelepednének, állami támogatást várva.” A város egyik, politikai menekültek számára üzemeltetett házában végül kétágyas, bebútorozott szobák vártak rájuk, reggelivel, ebéddel és vacsorával.
Az első cigány családok – az oszmán birodalomból érkezve – hatszáz évvel ezelőtt tűntek fel Németországban. Kezdetben a lakosság felső rétege szívesen látta őket, megbecsülte zenei adottságukat és kézműves ügyességüket. A XIX. század közepén – a jobbágyrendszer megszűntével – emelkedett a Délkelet-Európából érkező cigányok száma, élesedett a kapcsolattartás. 1899-ben Münchenben megalakult a rájuk koncentráló „cigányrendőrség”, a hatóságok az egész ország területén lajstromozták a romákat és ujjlenyomataikat. A velük szembeni atrocitások a nemzetiszocialista időszakban tragédiát eredményeztek. Félmillió személy vesztette életét a nácik haláltáboraiban. A holokauszt megbocsáthatatlan emlékét ápoló köztársaság számtalan, a legutóbbi balkáni háborúk és vérengzések elől menekülő roma családnak biztosított politikai menedékjogot. A főváros vezetése szerint Berlinben már eddig is húszezer cigány telepedett le. Sokan a Brandenburgi kapu körül, az Alexander Platzon koldulnak, a nagy forgalmat lebonyolító utak kereszteződéseinél a piros jelzésre megálló autók szélvédőit pucolják, holmi baksis reményében.
A Romániából érkezett csoportnak semmi esélye sem volt arra, hogy politikai üldözöttként ismerjék el őket. Eltávolításukra a város költséges megoldást választott, több mint ötvenezer eurót volt hajlandó adni nekik, hogy hazamenjenek. A pénzek kifizetése után rendőrök igyekeztek ellenőrizni, eleget tesznek-e a távozási utasításnak. Az egyik segélyszervezet szóvivője szerint nincsenek pontos információk arról, hogy merre vették útjukat, eltűntek a metropolis forgatagában, avagy valamelyik másik EU-államba mentek. További hasonló jótékonykodásra Berlin nem lesz hajlandó, a megoldás egyedi eset volt – mondták a főváros illetékesei. Berlinnek nincs elképzelése arról, miként fogadja a Romániából, Bulgáriából érkező „nomádokat”.