Véget ért az eufória

Mindössze másfél évvel Koszovó függetlenségének kikiáltása után nyoma sincs már az akkori lelkesedésnek. Helyét jórészt a csalódás és a kilátástalanság érzése vette át.

Cybertámadás. Lebénították és feltörték az egyik pristinai napilap honlapját, miután a Gazeta Express munkatársai egyik cikküket felhasználták egy koszovói férfi és hat társa ellen külföldi – köztük izraeli – terrorcselekmények előkészítése miatt az amerikai Észak-Karolinában indított büntetőeljárásban. A hackerek fekete zászlót helyeztek el a szerintük mozlimellenes újság internetes kezdőoldalán, „Az iszlám igaz védelmezői” arab nyelvű felirattal. (B. R.)

Ezt bizonyítja egy fiatalok körében végzett közvélemény-kutatás is, amely szerint az egyoldalúan önállósult ország fiataljainak harmada tüstént kivándorolna, ha meglenne hozzá a lehetősége. Pontosabban csak az első adódó alkalomra vár.
A pristinai Koha Ditori napilap a felmérés eredményeit ismertetve keményen bírálja a kormányzatot, amiért nem viszonyul kellő felelősséggel a társadalom e részének igényei iránt. Elég, ha csak egy megdöbbentő adatot ismertetünk a közvélemény-kutatás eredményéből: a koszovói fiatalok 73 százaléka munkanélküli. Aki pedig dolgozik, az sincs megelégedve helyzetével. A lap egy konkrét példát is ismertet erre. Blerim Mireninek, aki most fejezte be a jogi egyetemet, sikerült ugyan munkához jutnia egy autómosóban, de havi bére mindössze 180 euró. Ennek fele elmegy az utazásra és az élelemre. „Elegem van a koszovói életből” – fakadt ki a fiatalember. Az életet üresnek, távlattalannak látja. Ám nem csak a fiatal álláskeresők vannak ilyen helyzetben. Egy átlagos havi tanári fizetés sem több 200 eurónál, az orvosok pedig jó, ha 250 fölött kapnak havonta, míg egy, a központban lévő pristinai lakás havi bérleti díja közel 200 euróba kerül.
A lesújtó közvélemény-kutatási adatokhoz tudni kell, hogy a súlyos gazdasági gondokkal küszködő Koszovóban a továbbra is magas népszaporulat miatt igen nagy a fiatalok aránya a teljes népességhez viszonyítva. Különösen nyomasztó számukra, hogy megoldhatatlannak látszó problémáikkal be vannak zárva Koszovóba, ott pedig nem látnak jövőt. A súlyos anyagi körülmények miatt pedig csak és kizárólag szoros családi kötelékben, az adott közösség valamennyi tagjának közös keresetéből képesek megfizetni az ottani viszonyokhoz képest magas átlagárakat.