Virtuális plébánia

W E B V A D Á S Z

Ma már a virtuális világ sokszor valóságosabb az úgynevezett netes generációnak, mint az igazi. Sokan szinte itt élik az életüket. A legtöbb fórumot böngészgetve rádöbbenek, a téma másodlagos, inkább beszélgetni járnak ide, sokszor a vitaindító bejegyzéstől függetlenül csak azért, mert itt arcuk vállalása nélkül mondhatnak szinte bármit, legfeljebb lehülyézik vagy kimoderálják őket. Viszont őszinték lehetnek, és ez úgy látszik, nagyon sok embernek hiányzik. Nincs név, nincs arc, nincsenek gesztusok, egyszóval minden hiányzik, amitől egy beszélgetés az, ami. És ha már van igény arra, hogy anonimitásunkat megőrizve beszélgethessünk olyan dolgokról is, amit személyesen nem akarunk vállalni, akkor jó dolog, ha álindokok nélkül is megtehetjük ezt. Ezért jó kezdeményezés a www.plebania.net oldal, mert itt egy fórumra valóban olyanok lépnek fel, akiket a téma érdekel. Tabuk nincsenek, bár a moderálási elvek leírva szigorúnak tűnnek, de a katolicizmusról gondolt sztereotípiáknak – gondolok itt a túlzott prüdériára – nyomát sem leltem. Jó példa erre a cölibátusról folytatott vita, ami érzékeny kérdés, de a szerkesztők mégsem „dogmatikusan” kezelik, hanem teret engednek azoknak a kérdéseknek, amelyek sok katolikusban is megfogalmazódnak, de mégis nehéz lenne szemtől szembe megkérdezni a helyi plébánostól.
Most nagyon a közepébe vágtam, mert a virtuális plébánia nem csak fórum, információs tér is: napi szentírási idézettel, de van „gyerekszoba”, liturgikus naptár, kép- és hangtár is. A keresztény „rockról” például eltérőek a vélemények. Engedjenek meg egy személyes beszélgetésből vett idézetet, amikor az egyébként híres zeneszerző ezt mondta, miután részt vett egy lelkigyakorlaton: „Szakmailag rengeteg kifogást találtam, de amikor reggel erre a zenére ébredtem, mégis úgy éreztem, a szférák hangját hallom.” Ebből ízelítőt is kaptam legutóbbi belépésemkor. A nyitó oldalon élőben közvetítettek az egerszalóki ifjúsági találkozóról. Az igazat megvallva nem rohannék megvenni a zenekar CD-jét, de látva a lelkes, tiszta arcokat, rájöttem, hogy jó.
Végezetül egy apróság. Már a bevezetőben említettem idegenkedésemet az internet arc nélküli világától, ezért esett jól, hogy ha regisztrált felhasználóként beléptem, megjelent, miről maradtam le, milyen új témák vannak. Ez – legalább látszatra – személyessé teszi a személytelen virtuális világot. Azért, ha lehet, maradjunk az igazi templomok látogatásánál, de idő hiányában a virtuális plébánia többet nyújt, mint számtalan debilgyanús fórum.
(www.plebania.net)