A Szepessy-kártya

Dúskálunk a kártyákban. Van cigánykártyánk, antiszemita-kártyánk, zsidókártyánk, nácikártyánk, sőt szlovákiai magyar kártyánk is. Jól megférnek az ingujjban a bankkártyával, a taj-kártyával, a lakcímkártyával, az adókártyával, a klubkártyával, a shopkártyával vagy a tarokk paklijával. Hasznukat az határozza meg, hogy mennyi a napi ázsiójuk. Az antiszemita- és a nácikártya időlegesen működnek, a bankkártyákat jobb elfeledni, csak meghittebb volt, amikor Icuka a bérosztályról az orrod alá nyomta a fizetési ívet. És nem kellett kártyahasználatot fizetned. Nálunk a legkevésbé sem működik a személyiségijog-védelem, néhány óra alatt bárkinek a legkényesebb adatait is össze lehet szedni. És nem csak az iWiW miatt, a rendelőkben hangos a névsorolvasás, de boldogult szüleim neve nélkül talán még egy telefont sem vehetnék.
Ez nem zavaró, de Szepessy Zsolt szociális kártyája igen. Az alkotmányellenes, személyiségi jogot sért, a fénykép, ami rajta van, egyenesen nyomkövetőként funkcionál. Nem volt sem tárgyilagos, sem tárgyszerű az a beszélgetés, amit Apáti Tóth Kata készített a Nap-keltében. A műsorvezető előítéletekkel ült le, ezeket ismételgette, és képtelen volt a dolognak a gyakorlati hasznát meglátni. A Szepessy-féle kártyát az hívta életre, hogy a mi adónkból a rászorultaknak juttatott segélyek milliárdos mennyisége feltételezhetően a kocsmában vagy uzsorásoknál tűnik el. Így a segélyosztás utáni napokon már kezdődik a kunyerálás, hogy legalább kenyérre teljék. Apáti Tóth szerint ez általánosítás, Szepessy viszont ott él közöttük, tehát hiteles. Szepessyék úgy gondolják, legyen kártyája minden segélyezettnek, erre folyjék be az összes támogatás, ami nem kevés (60 ezer forinttól, 113 ezer forintig), a kártyával élelmiszert, mosószert, tanszert, ruhát, más, életvitelhez szükséges dolgokat lehetne vásárolni az erre kijelölt boltokban. Kivétel az alkohol és cigaretta. Apáti Tóth szerint ez alkotmányellenes és személyiségi jogokat sért. Szepessynek tanácskoznia kellett volna a szociális vezetőkkel, véleményeztetni, összeállítani, vitára bocsátani, nem csak így, hűbelebalázs módjára saját feje után menni. Ezt a gondolatot követve Magyarországon soha semmi nem valósult még meg. A bürokrácia impotenciája miatt nem egy kártya-, de egy bélyegterv sem jönne össze.
Ezenkívül, mondja a riporter, ha Szepessy tudni akarja, hogy a segélyezettek miből vesznek gyakran és sokat, bízzon meg egy piackutató intézetet, és készítenek neki egy komplett vizsgálatot. Aha, a monoki büdzséből… Az emberi jogok védelmezői készségesen háborognak az érintettek helyett. Az a millió amerikai, akik Direct Express-kártya-tulajdonosok, nem érzik, hogy emberi jogaikat csorbítják. A Dallasi Comercial Bank foglalkozik azokkal a személyekkel, akiknek semmiféle kártyájuk nem volt, de ettől fogva a Direct Express-kártyájukra kapják a támogatásokat. Igaz, hogy a hatalom nem ellenőrzi, mit vesznek belőle, de személyük bekerül a rendszerbe. A személyiségi jogokra oly kényes polgárok hazájában a directesek 95 százaléka igen elégedett ezzel a helyzettel.