A tolvajok nem állhatnak büntetlenül odébb

Az elmúlt hetek végkielégítési, fizetési, megbízási botrányai miatt a választók pártállásra való tekintet nélkül egyre radikálisabban követelik a tolvajok megbüntetését. Az internetes fórumokon mára csak a legvisszafogottabbak követelnek vagyonelkobzást és börtönt. Miközben az MSZP az SZDSZ-szel karöltve tönkretette az országot, millióknak zuhan az életszínvonala, százezrek küzdenek a napi megélhetésükért, tízezrek veszítik el az állásukat, aközben az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló cégeken keresztül horribilis pénzeket biztosítanak a politikai cimboráiknak, tettestársaiknak. A legaggasztóbb, hogy egyre kevesebben hisznek a magyar igazságszolgáltatásban, mert a közpénzekből garázdálkodó bűnözőket látszólag semmi nem fenyegeti.
Bicskanyitogató, hogy a vita azon folyik, van-e esély visszaszerezni a százmilliót, esetleg le kell-e cserélni a gazemberségeknek falazó felügyelőbizottsági tagokat, vagy elkerülhető-e a kétszázmilliós végkielégítés kifizetése? Ez elképesztő! Ha egy bolti sorozattolvajt tetten érnek, és hajlandó gyorsan visszaadni az éppen zsebében lévő ellopott pénzt, akkor rendben van minden? Ha a tolvajnak falazó biztonsági őrök lebuknak, akkor elég őket áthelyezni a szomszéd üzletbe? Ha az üzlet vezetője nyakig sáros, mert az ő klientúrája a tudtával követte el a lopásokat, akkor elég, ha lemond erről az üzletéről?
Ma Magyarországon ez az általános gyakorlat. Sőt a bíróságok kétes „menedzserszerződések” alapján, gond nélkül ítélnek meg közpénzből több tíz milliós végkielégítéseket, „elmaradt munkabéreket, prémiumokat”. A törvény szerint ugyan lenne lehetőség mérlegelni, hogy ezek a szerződések összhangban vannak-e a jó erkölccsel, kimerítik-e a hűtlen kezelés fogalmát, de erre még nem volt példa.
Mit is kéne a jó erkölcs kapcsán mérlegelni? Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliós végkielégítéséből egy háromszáz tanulós általános iskola nagyjából egy évig működik, lehetne alkalmazni belőle egy évig vagy harminc buszvezetőt, esetleg húsz évig egy gimnáziumigazgatót. Csillag Istvánnak gazdasági miniszterként kulcsszerepe volt a magyar gazdaság tönkretételében, 51 millió forintos közpénzből származó éves jövedelme mintegy húsz tanárnak vagy orvosnak fedezné a fizetését, kórházi ápolók talán harmincan se keresnek ennyit. Az SZDSZ-hez közelálló Bodnár Zoltán a Nemzeti Autópálya Rt.-nél volt igazgató, amikor belekeveredett a K&H-ügybe, most az Eximbank vezérigazgatójaként tavaly 78 millió forintot vihetett haza, amiből mintegy 35 faluban lehetne rendőrt biztosítani. Akik tönkreteszik, lerohasztják, szétlopják az országot tízmilliókat kapnak, akik gyógyítanak, gyereket nevelnek, tűzet oltanak vagy a rendet próbálják fenntartani, azok ha van két gyerekük, alanyi jogon a segélyezettek kategóriájába tartoznak? Ha ez nem ütközik a jó erkölcsbe, akkor mi?
Nem ütközik a jó erkölcsbe, hogy a letartóztatott Hunvald György kapja a polgármesteri, a fővárosi bizottsági és felügyelőbizottsági tagságokért járó fizetését. Havonta több mint egymillió forintot kap közpénzből úgy, hogy semmilyen munkát nem végez. A szolgáltatás arányban áll-e az ellenszolgáltatással? Nem követ el hűtlen kezelést az önkormányzat, amikor ezt az állapotot több mint fél évig fenntartja? Még a kormány is elégedetlen Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának a munkájával, kétes ügyek fűződnek a nevéhez, és sajtóhírek alapján kétszázmillió forint végkielégítésre számíthat, amit az eddigi gyakorlat alapján, akár meg is ítélhetnek neki. Vérlázító!
Ez populizmus, ezeknek a „menedzsereknek” óriási a felelősségük, és ezért kell több tíz milliós szerződéseket kötni velük – fogják majd mondani az ellenoldalról. A valóságban ezek a „menedzserek” soha semmiért nem felelnek. Ha valamelyiknek a botrányai miatt forró lesz a talaj a lába alatt, akkor felveszi végkielégítésként a tízmillióit, és nem a magánszektorba távozik, hanem átejtőernyőzik átlagember által elképzelhetetlen pénzért egy másik közpénzből működő cégbe. (Bodnár Zoltán, Kocsis István, Csillag István.) Felelősségre vonták például Antal Attilát, miután belebukott abba, hogy sajtóhírek szerint nyolcvankét buszt kétszeres áron akart vetetni a BKV-val, és milliárdokért kötött tanácsadói szerződéseket? Dehogy. Kinevezték a Vértes Volán élére. Mellesleg ki meri azt állítani, hogy egy tanárnak, orvosnak, rendőrnek, ápolónak, tűzoltónak, bírónak vagy buszvezetőnek kisebb lenne a felelőssége, mint ezeknek az alakoknak?
A magánszektorban ilyen menedzserszerződések nincsenek. Épeszű cég ilyen szerződést ekkora kvalitású emberekkel nem köt. Tátrai Miklós, Csillag István, Szalainé tízmilliókért? Na ne! El tudnak képzelni a privát szférában épeszű céget, amely ezeknek az embereknek ekkora jövedelmet biztosít? Ugyan már!
Tavaly Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként azt mondta, hogy a válság miatt három hónapban kell maximálni az adott évben kifizethető prémium mértékét. Hát ez sem sikerült. Ez az ország olyan nagyszerűen működött, hogy nyolcvan százalék prémium automatikusan járt a politikai kinevezetteknek. Ez gyakorlatilag alapfizetésként működik, de így papírra fizetésként kevesebbet kell írni, mindössze havi 2-5 millió forintot.
Ezekben az ügyekben, a magyar igazságszolgáltatásba vetett hit visszaállítása érdekében nincs idő évekig nyomozgatni, majd évekig tárgyalgatni. Ez tovább demoralizálná a társadalmat. Nem történhet az, ami a Tocsik-ügyben, hogy az egyik nyilvánvaló bűnöst mindenből kimosdatják, és most szegény egy szerény ezer négyzetméteres villában kénytelen tengetni napjait. Lehet, hogy néhány évnyi börtönbüntetés lehetősége felfrissítené, mondjuk Szalainé emlékezetét, és fel tudná idézni: hogyan jutott ehhez a pénzhez, és kiknek kellett fizetnie belőle. Egy enyhébb ítélet reményében esetleg eszébe jutnának azok a titkok is, aminek megtartásáért megérte kifizetni neki a tízmilliós titoktartási pénzt. Lássuk be, nem tűnik túl életszerűnek, hogy valaki 33 milliós jutalom, majd 100 milliós végkielégítés után egy lakótelepi lakásban húzza meg magát…
A BKV-tól a politikai gigászok belharcának köszönhetően naponta szivárognak ki újabb és újabb korrupciós ügyek. Hagyó főtanácsadónője több százezres fizetésért ott is főállásban dolgozott, bár be nem járt; vagy a GPS Capital kormányzati lobbitevékenységért 33 millió forintot kapott. Kinél tudott vajon lobbizni a GPS Capital a szocialista kormányban, akinél az országgyűlési képviselő Hagyó nem tudott? Esetleg 33 millióért szóltak Hagyónak, hogy szólaljon már fel az MSZP frakcióülésen a BKV támogatásáért, és akkor igazságosan elosztják a zsozsit? Nem szép dolog a strandon a medencébe pisilni, de itt a látszatra sem ügyeltek, főszezonban, csúcsidőben felmásztak az ugrótorony tetejére, és onnan tették, abban a reményben, hogy ezt úgy se meri senki szóvá tenni.
Nem lehet elmenni szótlanul a felügyelőbizottságok szerepe mellett sem. Őket elméletben azért nevezik ki a cég mellé, hogy őrködjenek a cég tisztességes, átlátható gazdálkodásán. Ma az állami és fővárosi cégeknél a politikai alapon kinevezett felügyelőbizottságok tagjainak jelentős része havi százezrekért azon dolgozik, hogy a gazemberségek ne derüljenek ki. Lásd BKV-nál, ahol Vitézy Dávid minden korrupciós ügy kivizsgálására vonatkozó indítványát leszavazták.
Vannak, akiknek jó pénzért több felügyelőbizottságban is igénybe veszik hihetetlen hozzáértésüket. Ilyen például Andó Sándor, Hagyó Miklós betonbiztos embere, a volt kőbányai polgármester, akinek a legmagasabb végzettsége felsőfokú tűzvédelmi képesítés, aki idején több mint ezer párttagot hamisítottak a kőbányai alapszervezetbe, aki alatt a kőbányai önkormányzat belekeveredett a K&H Kulcsár-ügybe, most a fővárosi pénzügyi ellenőrző bizottság alelnöke (elképesztő), és nemcsak a BKV, hanem a fővárosi gyógyfürdővállalat felügyelőbizottságának is tagja. Mérget mernék venni rá, ha ezt a céget megkapargatnánk, szintén súlyos visszaélésekre derülne fény.
A hatályos törvények szerint felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok vagyonukkal is felelnek a cég gazdálkodásáért. Én nem tudok példát arra, hogy ezt a felelősséget az felügyelőbizottsági tagokon érvényesítették volna. (Lehet egyébként, hogy a vagyonelkobzás lehetősége a BKV egyes felügyelőbizottsági tagjait is stimulálná, és kiderülne például a busztenderben vagy a BKV milliárdos tanácsadói szerződéseiben Hagyó Miklós valódi szerepe.)
Hagyó Miklós most könnyes szemmel lemondott a BKV felügyeletéről, sőt mi több, még törvénymódosítást is kezdeményezett, hogy ilyen disznóságok ne fordulhassanak elő, mint az általa felügyelt BKV-nál. Nem megható? Hagyó a közfelháborodás hatására törvénnyel kívánja megvédeni a közösségi tulajdonban lévő cégeket a hasonszőrű alakok garázdálkodásától. Hagyó például törvénybe foglalhatná, hogy a főpolgármester-helyettes főtanácsadónője közcégnél nem alkalmazható főállásban, hogy nem vásárolhatók kétszeres áron használt buszok, hogy tilos ellopni tanácsadói szerződésnek álcázva milliárdnyi közpénzt! Elég hosszú törvényt nyújthatna be ez a „derék” ember.
Az az egyszerűbb megoldás, ha rövid idő alatt lezárul a nyomozás, és a magyar igazságszolgáltatás teljes szigorával lesújt a közpénzek gátlástalan megcsapolóira. Sokan nem sajnálnák őket: majd tízmillió embert töltene el jogos elégtétellel, ha Hagyó Miklóson, Székely Gábor felügyelőbizottsági elnökön, Andó Sándoron és a BKV-menedzsmenten behajtanák a BKV-nál okozott kárt. De szép lenne, ha az ő villáik árából jönne vissza a BKV kára! Lennének bőven azért, akik elsápadnának, mert hasonló a helyzet a többi fővárosi, állami cégnél. Az első ilyen ítéletektől azonnal megtáltosodnának a felügyelőbizottságok. Nagyot lépnénk előre a jogállamba vetett hit visszaállítása érdekében is. Azonban ha ezek a tíz-száz milliós gazemberségek nem büntethetők, akkor az egész büntető törvénykönyvet ki lehet dobni a szemétbe, és ennek az lenne az üzenete: lopni, csalni csak nagyban szabad, mert a pitiáner bűnözőket elkapják és megbüntetik, a nagy maffiózók pedig úgyis megússzák.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)