Sehol nem csökkenő feszültségek

Huszonnégy évvel ezelőtt történt az Egyesült Államokban a történelem egyik legvéresebb merényletsorozata, szeptember 11-én, többek között New Yorkban, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen.

A merényletek következményeként elkezdődött a terrorizmus elleni harc új korszaka. Sokan beszéltek fordulatról, új korszakhatárról, de a valóság prózai maradt. Minden ment tovább, és az USA az iraki és az afganisztáni háborúk kudarcai után rájött arra, hogy egy háborút elkezdeni – minden nehézség ellenére – sokkal könnyebb, mint sikeresen befejezni.

A Vietnám-szindróma újra hatott. Az „arab tavasz” óriási propagandahadjárat után mindenütt megbukott. Korszakok átlépése és a történelem megerőszakolása lehetetlennek bizonyult. Jövőre, a negyedszázados évfordulóra a világ remélhetőleg jobban fog felkészülni.

Franciaországban a kormány kilenc hónap után megbukott. A Nemzetgyűlésben részt vevő három politikai erő képtelen az összefogásra. Most a miniszterelnök saját pártja is a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt támogatta. Az ország adósságállománya ötven év óta folyamatosan növekszik, jelenleg a GDP 114 százaléka körül van. Ezzel csak a franciák által lenézett olasz kormányok hasonlíthatók össze. A harmadik leginkább eladósodott EU-s tagállam Belgium.

Macron elnök népszerűsége 15 százalék körül van: katasztrofális. Új választások kiírására vagy a visszavonulásra mégsem hajlandó. Várt külpolitikai sikerei elmaradtak. Az új kormányfő az eddigi védelmi miniszter, Macron bizalmasa sem lesz képes igazi áttörés elérésére.

A Közel-Keleten, ahol 1948 óta valós béke sohasem volt, izzanak a kedélyek. Izrael szétbombázta Katarban a Hamász központját. A szépséghiba, hogy itt található a térségben a legnagyobb amerikai bázis, és Katar a Hamász tevékenységét az USA és Izrael nyomására engedélyezte. Most a katonai akcióban, amelyet az USA jóváhagyott, hat fő halt meg, de a Hamász mindkét ott élő vezetője életben maradt. A világ – ezen belül az ENSZ és az Európai Unió – óriási arányban ítélte el a zsidó államot. A világ kétállami megoldást akar: egy zsidó és egy palesztin államot. A kétállami megoldás számos kérdést vet fel. De az, hogy évtizedek óta nincs béke, még a Nyugat-barát és Izrael létét tudomásul vevő arab országoknak is elfogadhatatlan.

Izrael kihasználja, hogy a republikánus amerikai vezetés mögötte áll, és így tudja politikáját folytatni. Célja, hogy a gázai térségből elüldözze a palesztinokat, cserébe pénzt és lehetőségeket kínálva fel nekik.

Az USA és Izrael hiszi, hogy a gázai háború után a térségben üdülőparadicsomot lesznek képesek kialakítani. A tervezetet a palesztinok egyetlen szervezete sem fogadta el, és az arab és a muzulmán világ egységesen tiltakozik.

Izrael célja, hogy képes legyen sikerrel befolyásolni a szíriai fejleményeket. Ennek része újabb területek elvétele a stratégiai fontosságú Golán-fennsíkon. Libanonban a síita Hezbollah olyan szintre gyengítése a célja, hogy a szervezet – főleg annak fegyveres ereje – olvadjon be a libanoni hadseregbe, és ne legyen képes a jövőben Izrael fenyegetésére. Izrael katonai erőket állomásoztat az ország déli, húsz kilométeres határzónájában.

A zsidó állam szemben áll a térség középhatalmai közül Iránnal, ahol a 12 napos háború után sem egyértelmű, hogy mi történt az ott lévő dúsított uránnal és Törökországgal. Ma mindkét ország ősellenségnek tekinti a zsidó államot és kész a jövőben egy esetleges konfrontációra.

Egyiptom és Szaúd-Arábia kivár a kétoldalú kapcsolatok alakításában. Mindkettő függ – más-más mértékben – az USA-tól, de középhatalmi céljait megpróbálja elérni. Egyiptom fő bevételi forrása a turizmus és a Szuezi-csatorna használata. Mindkettő lecsökkent a közel-keleti feszültség és a húszi katonai támadások miatt.

Izrael rövid időn belül stratégiai döntéseket fog hozni. Ennek részeként az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalt Ciszjordániát megpróbálja zsidó lakossággal feltölteni. Jelenleg az arabok adják a területen élő lakosság több mint 80 százalékát. Ha Izrael ezt a lépést megteszi, ami valószínű, még távolabb fog kerülni az arab–izraeli kiegyezés.

Az Európai Unió bukdácsolása tovább tart. Az USA-val a vámkérdésekben történt kiegyezés európai vereséggel zárult. Az a brüsszeli cél, hogy amerikai nyomásra csökkentse kapcsolatait Kínával, de próbálja meg sikeressé tenni Indiával, szintén nem hozott kézzelfogható eredményeket.

Ukrajna eddig a működéséhez havi hárommilliárd eurót követelt, s ezt az összeget 2026 januárjától ötmilliárdra emelte. Mivel az USA nem hajlandó több támogatást biztosítani Kijevnek, ez szintén az EU-ra vár. Kérdés, meddig bírja a meggyengült szervezet ezt az óriási összeget fizetni, miközben esély sincs arra, hogy Kijev győzni tudna, vagy a felvett támogatást képes lenne visszafizetni.

Az unió eddigi tizennyolc szankciós csomagja valamelyest gyengítette az oroszokat, de számottevően nem volt képes a harctéri helyzet befolyásolására. Az ukrán államfő, Zelenszkij újra követelte a Nyugaton befagyasztott orosz vagyon átadását Ukrajnának.

Lengyelország a területére becsapódott orosz drónok kapcsán azonnali válaszlépéseket, különböző NATO-szervezetek összehívását kérte. Mark Rutte, a NATO főtitkára sokkal óvatosabban fogalmazott. Az amerikai elnök, aki az utóbbi időkben többször is megfenyegette Moszkvát amerikai szankciókkal, a valóságban ilyen büntetőintézkedéseket mindmáig nem hozott. Célja a kiegyezés és az amerikai érdekek képviselete.

Ukrajnának – és erről ritkán beszélünk – valamennyi nyugati szomszédjával, amelyek a NATO és az EU tagjai, fokozódtak a feszültségei. Ez igaz a lengyelekre, a szlovákokra és a magyarokra egyaránt.

Németországban a gazdaság az új kormány első száz napja után sem tudott beindulni. A második negyedéves GDP-adatok negatívak, és ez kihat mindenre. A két kormányzó párt következő mérkőzése szeptember 25-én lesz. Az alkotmánybíróságba akkor választanak új bírót. A Szociáldemokrata Párt előző jelöltjét a CDU/CSU nem fogadta el. Most úgy néz ki, hogy az előzetes egyeztetés sikeres volt és a jelölt szabad utat fog kapni.

Az elektromos autók piacán a kínai termékek ára az európainak egyharmada.

Nepálban a tüntetések tovább tartanak. A fiatal tüntetők sikeresen képviselik érdekeiket. A hadsereg eddigi többszöri fenyegetése ellenére sem avatkozott be érdemben a folyamatokba. A börtönökből eddig 13 500 fő szökött meg és csak másfél százalékukat tudták elfogni.

Az eljövendő hetek fő kérdése egy újabb amerikai–orosz párbeszéd kérdése lesz. Jelenleg Moszkva és Kijev álláspontja olyan messze van egymástól, hogy a közvetlen kétoldalú párbeszéd gyakorlatilag kizárt.

Európa ebben a folyamatban is csak a szemlélő szerepét tölti be.

A szerző biztonságpolitikai szakértő