Január csendje – miért feszít bennünket az év eleje?

A január meglepően eseménytelen hónap: nincsenek ünnepi fények, nagy ígéretek vagy sürgető elvárások. Olyan napok következnek, amelyek nem hajtanak, nem kérnek számon és nem várják el tőlünk a folyamatos bizonyítást. A naptár kiürül – mégis sokszor éppen ekkor válunk nyugtalanná, mintha nem tudnánk, mit kezdjünk a váratlan csenddel.

Illusztráció Fotó: Pexels

A decemberi időszak zsúfoltsága elrejti a bizonytalanságot: minden percünk be van táblázva. Programok, teendők és elvárások követik egymást, és ha véletlenül felszabadul egy óra, azonnal megtöltjük valamivel. A folyamatos elfoglaltság mozgásban tart minket, miközben azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van. A január azonban más. A világ lecsendesedik, nincs semmi, ami siettetne vagy irányítana minket, és hirtelen több figyelmet kapnak a bennünk zajló folyamatok. Nem csoda, ha ez némi feszültséget szül.

A lassulás nem mindig pihentető

Szeretjük azt mondani, hogy jó lenne végre lassítani. Amikor azonban ez valóban megtörténik, gyakran nem tudunk mit kezdeni vele. Rövidek a nappalok, hosszúak az esték, kevesebb az inger. A csend könnyen tűnhet ürességnek, a szabadidő pedig haszontalannak. Pedig a lassulás nem elvesztegetett idő. Nem az eredményeket kéri számon, hanem a figyelmet. Nem azonnali válaszokat vár, hanem kérdéseket hoz felszínre. Januárban kevesebb eszközünk marad arra, hogy elnyomjuk a belső hangokat, és ez sokakat zavarba hoz.

Miért kapkodunk ilyenkor?

Az újévi fogadalmak gyakran nem mély belső elhatározások, inkább reflexek. Valamit gyorsan rendbe kell tenni, mintha a bizonytalanságot tervekkel lehetne kordában tartani. A tervezés megnyugtat, még akkor is, ha a célok később háttérbe szorulnak. A január azonban nem feltétlenül a nagy elhatározások ideje, inkább egy átmeneti időszak, amikor lehetőségünk nyílik megállni, körülnézni, és tisztábban látni. Felismerni, mi az, ami valóban hiányzik, és mi az, amit csak megszokásból vittünk magunkkal eddig. Ehhez nem gyors döntésekre, hanem időre és türelemre van szükség.

Nem kell sietni

Az év elején gyakran hasonlítjuk össze magunkat másokkal: ki mit kezdett már el, ki hol tart, kinek vannak kész tervei. Ez a gondolkodás gyorsan elégedetlenséghez vezet, pedig a január nem rajtpisztoly. Nincs verseny, nincs lemaradás. Mindenki a saját ütemében halad. Ez az időszak sokkal inkább arról szól, hogy a kifelé figyelés helyett befelé forduljunk, és lassan kirajzolódjon, mire lesz szükségünk a következő hónapokban. Ami ilyenkor formálódik, nem látványos, mégis meghatározó.

A csend mint erőforrás

A január legnagyobb értéke éppen az, hogy nem sürget. Csendesen van jelen, teret hagyva annak, hogy újra ráhangolódjunk a saját ritmusunkra. Nem szükséges minden napnak külön jelentést adni, és nem kell hetente mérhető eredményeket felmutatni. Sokszor az is elég, ha megengedjük magunknak a lassabb kezdést. Ez az időszak nem elvesz tőlünk, hanem ad: néhány nyugodt hetet, amikor ismét megtanulhatjuk, hogyan legyünk jelen a saját időnkben – és néha pontosan erre van a legnagyobb szükségünk.