Az égi vadászmezőkön

Életének 78. évében, szeptember 2-án elhunyt Muray Róbert festő-, grafikusművész. Haláláról a család tegnap értesítette szerkesztőségünket. Temetéséről később intézkednek.
Ötvenöt évvel ezelőtt diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán Pap Gyula növendékeként. 2004-ben elnyerte a Köztársasági Arany Érdemkeresztet, ugyanabban az évben megjelent háromnyelvű albuma Témám a természet címmel. Gimnazistaként lett a Madártani Intézet aktivistája, később alapító tagja volt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek is. Részt vett a Természettudományi Múzeum 1956-ban a szovjetek által elpusztított madárgyűjteményének újraépítésében is. Közben ki-kijárt vadkacsázni vagy fácánozni is, de gyakrabban festett, mint lőtt. 1972-ben például húsz négyzetméteres, szarvasbőgést ábrázoló képet festett a lábodi Széchenyi-kastélyba. A szőregi vadászházban a csodaszarvast űző magyarokat festette meg, a Márki mellettiben pedig, a szarvasban igen gazdag zalai dombok között – legutolsó ilyen jellegű munkáján – újra csak a szarvasbőgést ábrázolta.
Négy évvel ezelőtt lemondott a gyakorlati vadászatról, megvált fegyvereitől, ahogyan mondta, már csak lélekben vadászott. Festményein azonban újra és újra megjelent az erdő, a vad, a vadászat óráinak hangulata. Most bizonyosan az égi vadászmezőkön jár: gyönyörködik a természetben, az erdő, a vad szépségében.