Csütörtöki csángó Guzsalyas

A Marczibányi tér nem új helyszíne a csángó zenének, de most egy újabb kezdeményezés indul: a Guzsalyasban minden héten csütörtökön nyolc órától gyimesi és moldvai táncház lesz, mégpedig négy zenekarral. A Fanfara Complexa, a Somos, a Szigony és a Zurgó muzsikál majd, az első alkalmat ma tartják, a belépés ezúttal díjtalan. A csángó csütörtökön tánctanítás is lesz Fülöp Attila, Földi Lehel, Papp Eszter és Zoltán Eszter tánctanárokkal, de más kísérő programokat is kínálnak, mint például az énektanítás, a mesélés vagy az alkalmankénti koncertek.
A moldvai és gyimesi táncházak egy időben azért is váltak különösen népszerűvé, mivel rendkívüli közösségi élményt nyújtottak: a lánc- és körtáncok ugyanis viszonylag könnyen elsajátíthatók, és az egyszerre lépés sajátos érzéseket kelt a táncolóban. A dob és a pengetett koboz sokszor közelebb állt a kívülről érkező, könnyűzenéhez szokott fiatalokhoz, akik az egyszerű lépésekkel hamar sikerélményt szerezhettek. Sok, ma már vonószenére is táncoló néptáncrajongó a moldvai táncházakon keresztül ismerte és szerette meg a népzenét. A Marczibányi téri művelődési ház pedig ennek a jelenségnek hosszú időn keresztül az egyik legismertebb fóruma volt.
A csángó táncházaknak azonban csak az egyik üzenete a néptánc és a népzene. A magyarságnak ez a rétege ugyanis nagyon nehéz helyzetben van, különösen a moldvai csángóság. Nemcsak az anyanyelvhasználattal kapcsolatosan korlátozzák a jogait, lehetőségeit, de erőteljes kulturális asszimilációnak is alá vannak vetve már hosszú ideje. Ennek ellenére ők őrizték meg a legarchaikusabb állapotban a magyar néphagyományokat. Éppen ezért a csángó táncházak arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy velük szemben kötelességeink is vannak: mi sem hagyhatjuk elveszni ezt a hatalmas örökséget, és a magunk módján az ő magyarságukért is ki kell állnunk. Nekünk is szólnak a moldvai keserves ismert sorai: „Kelj fel, keleti szél, / Indulj nyugat felé, / Vidd el sóhajtásom / Magyar hazám felé.”