Utunk fárasztóan indult, mert „röpke” 17 óra alatt érkeztünk Macedónia fővárosába, Szkopjéba. Köszönhetően az elutazásunk napján Németországból haza induló török vendégmunkások seregének, hat órát álltunk a ma-gyar–szerb határon. Viszont a megérkezésünk mindenért kárpótolt! Szkopjéban éjjel egykor vérpezsdítő balkáni élet fogadott. Persze a youth hostelünk által küldött térkép csak a város egy szeletét tartalmazta, ahova még el kellett volna valahogy jutnunk, így egy hatalmas éjszakai Ki mit tud? vette kezdetét. A fiatalok viszonylag jól beszélnek angolul, az idősebbek pedig csak macedónul és albánul. Viszont a nyelvi akadályok senkit nem riasztottak el, sokszor öt-hat macedón magyarázta, hogy merre találjuk a szállásunkat.
Szkopjéban pont annyi időt töltöttünk, mint amennyit érdemes. Ugyanis a főként török jelleget viselő várost az 1963-as földrengés szinte a földdel tette egyenlővé. Egykori stílusát a török bazár őrzi földszintes üzleteivel, vendéglőivel, minaretjeivel, szőnyegárusaival. Megérkezésünk harmadnapján a Szkopjétól mindössze 15 kilométerre fekvő 60 km hosszú Matka-kanyonba kirándultunk, amelynek bejáratát egy meseszép görög katolikus kolostor őrzi. Másnap reggel elindultunk a világörökség részét képező Ohrid irányába. Első állomásunk a színtiszta albánok lakta Tetovo volt, ahonnan a délszláv háború indult. Tetovóban megnéztünk két mecsetet. Az egyik most múzeumként működik, a másik – amelynek falán belül csodás falfestmények fogadják az érkezőket – mecsetként működik. Szintén ebben a városban meglátogattuk a Dervis kolostort és lakóit, akik vízzel, üdítővel fogadtak. Az egyik dervistanonccal a magyarországi iszlám emlékhelyekről beszélgettünk. Tetovo után az irányt a hegyek felé vettük. Az olykor sziklás, máskor méregzöld színben pompázó hegyoldalakon számtalan minaret és kolostor díszelgett. Sajnos Macedónia nem az utak kitáblázásáról híres, bár becsületükre legyen mondva, minden tábla cirill és latin betűvel is ellátott. Viszont a táblák kevés számát ellensúlyozzák a, már-már kérdés nélkül hozzánk érkező macedónok, hogy segítségünkre legyenek. Például egy hegyi kereszteződésben a térképünket forgatva, tanulmányozva próbáltunk egyről a kettőre jutni, hogy vajon jó úton haladunk Macedónia egyik legszebb hegyi kolostora, a Sv. Jovan Bigorski felé, amikor is egy hónaljig érő csizmás, zöld ruhás horgász pattant a kocsink mellé, hogy szerinte segítségre van szükségünk! A Sv. Jovan Bigorskiban a szerzetesek éppen a bronz és ezüst gyertyatartókat és más szakrális tárgyakat mosták a sziklafalból előtörő mini vízesésben. Az egyik pap körbevezetett minket a templomban, és megmutatta a csipkeszerűen faragott hatalmas, plafonig érő oltárt, amit egy macedón testvérpár faragott ki. Nem sokkal később eget verő fakopácsolásra lettünk figyelmesek, hívták a híveket a délutáni misére. Mi meg folytattuk utunkat a hegy túloldalán található, az előző kolostor női párja felé. A kolostorban Anasztázia nővér fogadott és mutatta meg a freskókkal telizsúfolt kápolnát. Végül Debaron keresztül Ohridba értünk. A világörökség részét képező óvárosban, a tó partján található egy szikla, amin az Eső előtt című film egyik kolostora áll már több évszázada, ahonnan mesés kilátás nyílik a tájra. Ohridban is el lehet tölteni több napot, megnézni a helyi nevezetességeket, például az előbb említett kápolnát, a régi amfiteátrumot, a Sv. Sofia- és a Pevipleta-templomokat. Ohridból érdemes csillagtúraszerűen bejárni a környéket. Szinte kötelező elmenni a Galicica Nemzeti Park egyik hegycsúcsára. Ha ott ügyesen állunk, akkor egyik szemünkkel az Ohridi tavat, a másikkal a Prespa- tavat látjuk.
A hegy másik oldalán autóval leereszkedve eljutunk Stenjen át Konskóba, ahol egy helyi halász húsz euró ellenében átvisz a Kígyók-szigetére. Nomen est omen! Tényleg sok a kígyó, de egyszerűen muszáj átmenni a szigetre. A csónakból pelikánok és kormoránok százait láthatjuk, a szigeten pedig egy több száz éves Sv. Petar-kápolna romjait és egy hellén ház kiásott alapjait nézhetjük meg.
Szkopjébe visszafele, ha időnk engedi, akkor érdemes megnézni Prilep városától csupán néhány kilométerre fekvő Treskavec kolostort, ami csak terepjáróval vagy háromórás gyalogtúrával közelíthető meg! A kolostor a világ száz legvédettebb műemléke közé tartozik. Sajnos, nekünk már nem fért bele az időnkbe, így viszont egy jó okunk van arra, hogy a lehető leghamarabb visszatérjünk Macedóniába, leginkább januárban, hogy Vevcaniban részesei lehessünk a helyi télűző egész napos mulatságnak! Végül szeretném megköszönni a sok-sok segítséget, szeretetet, útbaigazítást Szkopjéban Pápai Saroltának és Magyar Emilnek, hogy ennyire felejthetetlen utunk lehetett Macedóniában!
Mankó. Az országban 1,1 millió macedón szláv él, ők alkotják az ország lakosságának 55 százalékát. Jelentős kisebbség az albánoké (35 százalék), illetve a törököké (4,5 százalék). Ezenkívül romák, szerbek, bolgárok, görögök és vlachok élnek még az országban. A lakosság 53 százaléka az ortodox felekezethez tartozik, 45 százaléka szunnita muszlim, illetve további egyszázaléknyi római katolikus. Ennek megfelelően Macedónia a görög katolikus kolostorok és az iszlám mecsetek hazája. Macedóniában a hivatalos fizetőeszköz a dénár, amit csak ott tudunk váltani, így érdemes a hazaút előtt elkölteni, nehogy rajtunk maradjon. De minden szállást és étkezést lehet euróban is fizetni. Szívesen fogadják.
origo.hu
Szalay-Bobrovniczky Kristóf: nem a magyar érdekeket képviselte Ruszin-Szendi Romulusz
