Fegyvertelenül indultak a csatába

Csakúgy, mint legutóbb, Svédország ezúttal is Ibrahimovic utolsó pillanatban lőtt góljával távozott győztesen Budapestről. Csapatunk ezúttal 2-1-re veszítette el azt a világbajnoki selejtezőt, amelyen már egy döntetlennel is beláthatatlanul sokat nyerhetett volna. Különösen fájó, hogy négy éve „Ibra” klasszisa kellett a döntő gólhoz, most ellenben elég volt hozzá a szerencséje, no meg két magyar játékos iszonyatos hibája.

AZ 1. CSOPORT állása

1. Dánia	7	5	2	–	14-3	17
2. Magyarország	7	4	1	2	9-4	13
3. Svédország	7	3	3	1	8-3	12
4. Portugália	7	2	4	1	9-5	10
5. Albánia	8	1	3	4	4-8	6
6. Málta	8	–	1	7	0-21	1

Talpra magyar! – hirdette a felirat szombat este a Puskás-stadionban, és ha nem is feltétlenül „hitt” a haza, a helyszínen negyvenezer, a televíziók előtt félországnyi ember érezhette úgy: itt az idő, most vagy soha. Ezért már-már a régi hangulatban, de az akkoriban még ismeretlen görcsökkel indult a meccs. Riadtan tapasztalhattuk, hogy az Ibrahimovicért felelős Juhász Roland láthatóan szenved a sérülésétől, a szellemi vezérnek remélt Gera Zoltán a jobb szélre száműzetett, így irányítóból függő változóvá vált, ráadásul csatár nélkül áll fel együttesünk. Erwin Koeman utóbb elmondta, Rudolfot tervezte a kezdőbe, de ő megsérült, Torghellétől négy napon belül nem várhatott kétszer kilencven percet, Priskint pedig jelen állapotában alkalmatlannak ítélte a bevetésre. Így fegyver nélkül indultunk a csatába. Hát még úgy, hogy bár Husztit tolta előre a kapitány, a többiek mintha Torghellét képzelték volna oda, csak ívelgették fel a kósza labdákat. Védelmünk sem állt össze egészen, a svédek már a 4. percben ziccerbe kerültek, majd a 8.-ban meg is szerezték a vezetést: Mellberg előzött meg mindenkit Källström jobb oldali szögleténél, és a hosszú sarokba fejelt. A rögzített szituációkra pedig különösen készültek fiaink – de sajnos csak egymás ellen, és az bizony más. Csapatunk szilajul küzdött, és ha tartása volt is neki, egyebe nemigen.
Az első félidőt nyomasztó, bár az eredményből adódóan néha kissé lanyhuló svéd fölény és magyar tanácstalanság jellemezte, de a szünetet és Torghelle beállítását követő jó negyedórában is a kapufa volt a legstabilabb pontunk; az 56. percben előbb Källström, majd Ibrahimovic löketét „hárította”, utóbbit Babos bravúros közreműködésével. Odaát Dzsudzsák egy minutummal korábban tiszta helyzetben, tíz méterecskéről, ballal fölé durrantott, de a 78. percben mindent jóvá tett: kiharcolt egy együttesünk játékából messze nem következő tizenegyest. Ezt Huszti be is vágta a bal alsóba, és mivel Koppenhágában is 1-1-re álltak a portugálok, tizenkettő plusz három percet kellett volna kibírni az erőn, de nem érdemen felüli kedvező eredményért és pozícióért.
Majdnem sikerült. Hogy végül nem, az részben Juhász sérülésén, azaz a helyére küldött Tímár szarvashibáján múlott, de valójában inkább Gerán. Aki a 93. perc elején létszámfölényes helyzetben kontrázott a jobb oldalon, így számos kiváló lehetőség kínálkozott előtte. Élesen belövi vagy az alapvonalig viszi és visszagurítja a labdát, esetleg rászúrja a rövid sarokra, kibombázza a Keleti pályaudvarra, kivezeti a szögletzászlóhoz és ráül. Ehelyett lágyan és magasan, cél nélkül középre ívelt a semmibe, ebből a skandinávok rekontráztak, a hirtelen nagy nekibuzdulásban – mintha az 1-1 sem lenne elég – Ibrahimoviccsal egy az egyben hagyott Tímár elmélázott és el is csúszott, a Barcelona klasszisa egyedül lépett ki, és miután Babos kapusról visszapattant rá a labda, ő a hálóig kísérte azt.
Az olasz Rizzoli játékvezető előbb kettőt fújt, aztán mindjárt hármat, játékosaink pedig csak egyet, de nagyot és keserveset, a földre rogyva. Vége volt, végünk volt. Koeman rá nem jellemző módon a legközelebbi reklámtábláig rohant, és belebikázott, hosszas játékos-pályafutása során valószínűleg nem látott még ennél őrültebb gólt és végkifejletet. Mi bezzeg…
A kapitány a sajtótájékoztatón már rendezett vonásokkal és mondatokban felelte egyik kérdésemre, hogy ő maga Juhászt soha nem vitte volna le, a védő kérte a cserét, majd amikor a döntő gól felelősségét firtattam, kimondta: Gera – aki szerdán nem hibázhat, mert sárga lapjai miatt hiányozni fog – rossz megoldást választott. Arra persze még nem tippelhetett, szerdáig ki milyen fizikai és mentális állapotba építhető fel, azt viszont nem tagadta, a portugálokat jobbnak tartja a svédeknél. Csakhogy utóbbiak jöttek fel ránk egy pontra, és mivel mennek még Máltára, majd fogadják az albánokat, önmagában az is kevés lenne, ha holnapután győznénk.
Miközben ehhez a „kevéshez” is szinte reménytelenül sok kellene.
Az 1. csoport másik mérkőzésén: Dánia–Portugália 1-1.